Szociális piacgazdaság és megélhetés Budapest, 2013. január 10.
Irta: lica - Datum: 2013. January 10. 18:44:46
Mi legyen azokkal az embermilliókkal, akik kiszorulnak a termelésbõl, nincs munkájuk és jövedelmük, nem tudnak mibõl megélni? Ez a kérdés állt annak a vitának a homlokterében, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete rendezett telt ház mellett, szerdán Budapesten „Szociális piacgazdaság és jóléti állam az Európai Unióban” címmel.
A kérdésre a bevezetõ elõadást tartó Kõrösi István közgazdász a szociális piacgazdaság megújításában jelölte meg a megoldást, ugyanakkor elismerte, hogy a szociális piacgazdaság és a jóléti rendszer különvált egymástól. A 70-es évek óta megszûnt az összefüggés fejlesztés és munkahelyteremtés között, hiszen számtalan beruházás úgy valósult meg, hogy közben csökkent a foglalkoztatás. Ennek oka az automatizálásban rejlik, hiszen a korszerû technológiák kiszorítják a munkaerõt a termelésbõl.
De vajon nincs joguk az emberhez méltó léthez azoknak is, akik kiszorulnak a termelésbõl, és nincs mibõl megélniük? - tette fel a kérdést Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezõje a vitában. Az õ létszámuk ugyanis Magyarországon, az EU-ban és a világ többi fejlett országában látványosan nõ, nem beszélve a harmadik világról – érvelt. Hogyan biztosítható jövõ nekik is a fennálló gazdasági rendszerben? Ne volna szükség más társadalmi viszonyokra, hogy az emberiség termelésbõl kiszoruló része is meg tudjon élni? – vetette fel a kérdést. Simó annak a véleményének adott hangot, hogy megkerülhetetlen kérdés a társadalmi termelés-egyéni kisajátítás klasszikus ellentmondásának a feloldását. Azaz választ kell adni arra a kérdésre, hogy fennmaradhat-e egy olyan rendszer, amelyben a magántulajdon maga alá rendelheti a társadalmakat, kétségbe vonva az ember jogát a megélhetéshez.
Rácz Margit kutató rendszerválságról tett említést. Farkas Péter kutató szerint illúzió szociális piacgazdaságot hirdetni a jelenlegi piaci szabályok és társadalmi viszonyok között. Recseg-ropog az egész rendszer – mondta. Artner Annamária közgazdász annak a véleményének adott hangot, hogy azért várat magára egy átfogó megoldást kínáló közgazdasági elmélet, mert a rendszer uralkodó csoportjai nem érdekeltek egy ilyennek a kidolgozásában.
Kõrösi István nyitottnak nevezte a szociális piacgazdaságot más megoldásokra is. Társadalmi és politikai szabadság kölcsönösen feltételezi egymást – mondta. Röpke gazdaságfilozófiája nyomán korunk társadalmi válságából kivezetõ „harmadik útról” beszélt, a társadalom humanizálásának, és minél szélesebb tulajdonviszonyoknak a követelményérõl. Növelni kell az önálló foglalkoztatásúak arányát. „Szociális felelõsségvállalással mûködõ rendet” tartott célszerûnek, Hayek nyomán viszont arra intett, hogy illúzió az olyan állam, amely a bölcsõtõl sírig gondoskodik az emberrõl.