Posta Imre weboldala

A világ feletti hegemónia megszerzésére vonatkozó tervek
Irta: postaimre - Datum: 2012. September 06. 11:57:12

Teljes hir

Az alábbiak az elõzõ bejegyzés folytatása ezúttal Henry Makow tanulmánya alapján, aki a legjártasabb az összeesküvés témájában, most bemutatja a holokauszt valódi üzenetét, kiknek volt jó és miért volt szükség a zsidó népirtásra? Miért nem lépett közbe a nyugat, hogy megsemmisítse a haláltáborokat? Kik állnak a cionizmus mögött? Hogyan buktatták ki Hitlert. Mi a tervük a cionistáknak? és hasonló érdekes kérdésre kapunk választ.

Érdemes figyelmesen elolvasni Henry Makownak a http://henrymakow.com
honlapon közzétett, 2002. december 9-én kelt írását, amely a "Zionism:
Compulsory Suicide for Jews" (Cionizmus: Kötelezõ öngyilkosság a
zsidók számára) címmel olvasható. Ebben a zsidó származású szerzõ,
akinek a nagyszülei a holokauszt áldozataiként vesztették életüket,
azzal indítja írását, hogy 1940. november 25-én a zsidó menekülteket
szállító hajó felrobbant és elsüllyedt Palesztina partjainál. 252-en
meghaltak. A Haganah nevû cionista szervezet azt állította, hogy a
hajó utasai a brit magatartás elleni tiltakozásként, amiért London
elutasította Palesztinába való kivándorlásukat, követték el
öngyilkosságukat. Nem voltak hajlandóak Mauritiusba utazni, inkább
felrobbantották a hajót. 1958-ban Moshe Sharett, korábbi izraeli
miniszterelnök, az áldozatokra emlékezve kijelentette: "Néha fel kell
áldozni a keveseket, hogy a sokakat meg lehessen menteni."

Makow tényként állapítja meg, hogy a holokauszt idején - a cionista
politika szerint - a zsidó életnek nem volt értéke, hacsak nem
segítette elõ Izrael létrehozásának az ügyét. Ezt Yitzhak Greenbaum, a
Zsidó Ügynökség Megmentési Bizottságának az elnöke, így fogalmazta
meg: "Egy kecske Izraelben többet ér, mint az egész diaszpóra." Moshe
Shonfeld rabbi azzal vádolta a cionistákat, hogy közvetlenül és
közvetve is, együttmûködtek a nácikkal az európai zsidók
lemészárlásában. "Holocaust Victims Accuse" (Vádolnak a holokauszt
áldozatai) címû, 1977-ben publikált könyvében, Shonfeld háborús
bûnösöknek nevezi a cionistákat, akik megszerezték maguknak a zsidó
nép vezetését, visszaéltek a bizalmával, és pusztulásukat követõen,
pedig, kisajátították maguknak a halálukból származó erkölcsi tõkét.
Többek között ezt a megállapítást teszi: "Nem a múlté az a cionista
megközelítés, miszerint a zsidó vér az a kenõolaj, amelyre a zsidó
állam kerekeinek szüksége van. Ez a szemlélet a mai napig mûködik."

Makow ezután négy érvet is ismertet Shonfeld rabbi könyvébõl. Miközben
az európai zsidók halálos veszedelemben voltak, az amerikai cionista
vezetõk szándékosan provokálták, és dühítették Hitlert. 1933-ban
világszintû bojkottot indítottak be a náci Németország termékeivel
szemben. Dieter von Wissliczeny, Eichmann egyik segítõtársa, mondta el
Weissmandl rabbinak, hogy 1941-ben Hitler dührohamot kapott, amikor a
cionista Stephen Wise rabbi Amerikában az egész zsidó nép nevében
'hadat üzent' Németországnak. Ekkor mondta azt, hogy 'Most aztán
elpusztítom õket'. 1942 januárjában került sor a Wannsee-i
Konferenciára, ahol is a "végsõ megoldás"-ra vonatkozó döntés
megszületett.

Shonfeld másodikként arra hívja fel a figyelmet, hogy a nácik
választották ki a cionista aktivistákat a "Judenrat", azaz a Zsidó
Tanács irányítására, és a zsidó rendfenntartó rendõröket vagy kápókat.
Shonfeld szerint a nácik megtalálták bennük azt, amit vártak tõlük,
lojális és engedelmes kiszolgálókat, akik pénz- és hatalomvágyuk miatt
a pusztulásba vezették a zsidókat. A cionisták gyakran olyan
értelmiségiek voltak, akik kegyetlenebbnek bizonyultak, mint a nácik,
és eltitkolták a rabszállító vonatok végsõ rendeltetési helyét.
Szemben a szekuláris cionistákkal, az ortodox zsidó rabbik
elutasították az együttmûködést, és osztoztak mindvégig népük
sorsában, állapítja meg Shonfeld.

Harmadikként arra hívja fel a figyelmet, hogy a cionisták számos
esetben elgáncsolták az ellenállás megszervezését, a zsidók
válságdíjjal való kimenekítését és segélyezését. Így például
ellenezték, hogy Vlagyimir Jabotinszkij még a háború elõtt
felfegyverezze a zsidókat. Akadályozták az amerikai ortodox zsidókat
abban, hogy élelmiszercsomagokat küldjenek a gettókba, ahol a
gyermekhalandóság 60%-ot ért el. Elgáncsolták a brit parlament
kezdeményezését, hogy menekülteket küldjenek Mauritiusba, és azt
követelték, hogy e helyett Palesztinába vándoroljanak ki.
Megakadályozták az Amerikai Kongresszusnak egy hasonló
kezdeményezését, ugyanakkor mindent elkövettek a fiatal cionisták
megmentése érdekében. Végül arról ír Shonfeld, hogy Weissmandel rabbi
Szlovákiából térképeket továbbított Auschwitzról, és arra kérte a
zsidó vezetõket, hogy gyakoroljanak nyomást a szövetségesekre a
lágerekbe vezetõ vasútvonalak és a krematóriumok bombázása érdekében.
A zsidó vezetõk azonban kitértek ez elõl, mert titkos politikájuk az
volt, hogy megsemmisítsék a nem-cionista zsidókat. Amikor a nácik
felismerték, hogy a halálvonatokat és haláltáborokat a szövetségesek
nem támadják, akkor ipari termelésüket ezekre a területekre
koncentrálták.

Shonfeld és Makow nem azért emeli ezt ki, hogy a nácikat feloldja a
felelõsség alól. Az azonban lényeges, hogy a holokausztot meg lehetett
volna elõzni, vagy legalábbis enyhíteni lehetett volna a
következményeit, ha a cionista vezetés ezt akarta volna. De
nyilvánvalóan nem akarta.

Ezután Makow kísérletet tesz a cionizmus eredetének a bemutatására. A
Rothschild-házzal bennfentes kapcsolatokat ápoló Cecil Rhodes, akirõl
késõbb elnevezték Észak- és Dél-Rhodesiát, 1891-ben létrehozta "Round
Table" (Kerekasztal) elnevezésû titkos társaságot, amelynek a célja az
volt, hogy megszerezze a világ feletti hegemóniát a "Bank of England"
és pénzügyi hálózata részvénytulajdonosainak. Ezek a nagyravágyó
pénzarisztokraták, élükön a Rothschildokkal, felismerték, hogy az
ellenõrzésük alá kell vonni a világot, hogy biztosítsák a maguk
számára a pénzelõállítás már megszerzett monopóliumát, és ennek
segítségével az ellenõrzésük alatt tarthassák a világ erõforrásait. Ez
a pénzügyi közösség ellenõrzi az amerikai Federal Reserve rendszert,
valamint a többi fontosabb központi bankot.

A szabadkõmûvesség hatékonyan segítette ennek az érdekcsoportnak a
tevékenységét. Ez a nagy múltú zárt társaság legfelsõ szintjein a
kereszténység elpusztítását, Lucifer imádatát, és a jeruzsálemi pogány
templom újjáépítését szorgalmazza. Az emberiség többségét "haszontalan
kenyérpusztítónak" tekintik, és kezdeményezõi voltak az eugenikának,
vagyis annak a fajelméleten alapuló áltudománynak, amely a
magasabbrendû emberi fajokról, és ezek kitenyészthetõségérõl szól. A
cél a világ lakosságának a jelentékeny csökkentése az alacsonyabbrendû
emberek kiselejtezésével. A nem-cionista zsidók végleges
megsemmisítése ebben az angol mozgalomban gyökerezett, - állapítja meg
Makow.

Az elsõ cionista kongresszusra 1897-ben, Bázelban került sor.
Alapítója, Herzl Tivadar, 44 éves korában gyanús körülmények között
halt meg 1904-ben. Ekkor a cionista mozgalom irányítását a Round Table
vette át. Az volt a cél, hogy ezt a mozgalmat, valamint a kommunizmust
felhasználják a világ feletti hegemónia megszerzésére vonatkozó terv
végrehajtására. Figyelemreméltó történelmi tény, hogy a bolsevik
hatalomátvételre és a Balfour Deklaráció kibocsátására, amely ígéretet
tett zsidó állam létrehozására Palesztinában, ugyanazon a héten került
sor. A Round Table titkos társaság három világháborút tervezett meg és
robbantott ki nemzetközi erõviszonyok átalakítására, az emberiség
védtelenné tételére és meggyengítésére. Makow úgy véli, hogy a
harmadik világháború most van kibontakozóban, amelyet ugyancsak a
cionisták kezdeményeztek a mohamedánok ellen. A cionizmus célja a
Közel-Kelet gyarmatosítása, az iszlám meggyöngítése, és a térségben
található kõolaj és más energiahordozók ellenõrzés alá vétele. E cél
érdekében Izrael jelentõs anyagi támogatásban részesült és részesül.
Szakértõk számításai szerint az Egyesült Államok eddig 1,7 trillió
dollár támogatást nyújtott Izraelnek.

Makow úgy véli, hogy Izraelnek nem sok köze van a zsidó néphez, mert a
cionizmus, kommunizmus, feminizmus, nácizmus, mind ennek a
világuralomra törõ érdekcsoportnak az eszköze. Ezen "izmusoknak" a
közös célja egy neo-feudális globális diktatúra megvalósítása. J.
Edgar Hoover, az FBI egykori igazgatója, mondta: "Az ember valósággal
megdermed, amikor szembe kell néznie egy ilyen hatalmas
összeesküvéssel, amelynek létezését nem képes elhinni." Makow úgy
véli, hogy az izraeliek akaratlanul is "kényszeröngyilkosság"
áldozataivá válnak. Az amerikaiak hamarosan ugyanerre a sorsa
juthatnak. Ezt jól példázza 2001. szeptember 11-e. Az arab
terrorizmust is ez az érdekcsoport támogatja. Bin Laden-nek például
több mint 260 telefonhívása volt Angliába 1996 és 1998 között. A
civilizációk összecsapása valójában az iszlám országok meggyöngítését
és egy nyugati fogantatású globális rendõrállam létrehozását célozza.

Ez után Makow megmagyarázza, hogy mit ért "Compulsory Suicide"
(kötelezõ, kikényszerített öngyilkosság) alatt. Ezt sátáni
selejtezésként értelmezi. A cionisták és más vezetõk állandó
hivatkozása a "véráldozatra" az emberáldozat gyakorlatára utal.

Arra a kérdésre, hogy mindez hová vezet, Makow megállapítja, hogy a
zsidók évezredek óta a Tórában foglalt isteni parancsok teljesítésének
köszönhetik túlélésüket. Az elmúlt évszázadban azonban cserbenhagyták
hordozható lelki otthonukat, a hitüket, és egy fizikailag létezõ
otthonba, Izraelbe helyezték. De sajnálatos módon rászedték õket. Az
izraeliek akaratlanul is egy globális ültetvény felügyelõivé váltak.
Amerikai zsidók, akik vezetõ szerepet játszanak a
tömegtájékoztatásban, nevelésben, kormányzásban és a pénzügyekben,
ugyancsak ennek a folyamatnak a résztvevõi, akár van tudomásuk róla,
akár nincs. Magukra vállalják a valódi elkövetõktõl - a világ fõbb
központi bankjainak a részvénytulajdonosaitól, vagyis a nemzetközi
szupergazdag bankároktól - a felelõsséget.

Az emberiséget a szupergazdag elit árulta el. Barry Chamis izraeli
újságíró ezt így fogalmazta meg: "A leggazdagabbak magukat nevezik ki
a legmagasabb állásokba. Ily módon a legpénzsóvárabb és
leggátlástalanabb személyeké a vezetõ szerep. Eladják a lelküket -
azokét is, akik felett uralkodnak - a hatalomért és érvényesülésért
cserébe."

Többszázezer Shonfeld rabbihoz hasonló ortodox zsidó mindig is jól
látta a cionizmus lényegét. Ezért elutasították Izrael államot és hûek
maradtak a Tórához. Makow szerint tõlük lehet várni az igazi zsidó
újjászületést. A világot ma kormányzó sátánista kultusz hívei
valójában gyûlölik Istent és az emberiséget is, amelyet a
legszívesebben elpusztítanának. Meggyõzõdésük szerint a cél szentesíti
az eszközt. A zsidókat is, másokhoz hasonlóan, csak ágyútölteléknek
tekintik. Valamennyien a "mátrix gyermekei" vagyunk, becsapottak,
félrevezetettek - vonja le Makow a következtetést -, akiket satnyává
tettek és feláldoztak. Valóságunk tehát még a Mátrix címû filmben
ábrázolt virtuális világon is túl tesz, pedig az sem szívderítõ,
hiszen azt a világot szimulációval, mesterséges intelligenciával
rendelkezõ gépek hozták létre és kibernetikusan kapcsolták hálózatára
az emberek agyát.

A cionizmus, mint összeesküvés

Henry Makow azt állítja, hogy a cionizmus valójában összeesküvés a
zsidók ellen. Azért tartja szükségesnek, hogy ma is emlékeztessen a
cionisták és a nácik együttmûködésére, mert véleménye szerint a
cionizmus olyan mozgalom, amelynek valódi célja a brit imperializmus
céljainak a megvalósítása. A brit jelzõ alatt azonban Makow a
Londonban székelõ nemzetközi bankkartellt érti, amelynek a csúcsán a
Rothschild-ház és a Rockefeller-ház áll. Ez a világhatalomra szert
tett nemzetközi pénzügyi csoport egyik kormánynak sem felelõs. Célja a
világuralom megszerzése, és e cél érdekében eszközként használják a
zsidókat, a zsidó népet is.

1925-ben, a Németországban élõ 500 ezer zsidó túlnyomó többsége
közömbös volt vagy ellenséges beállítódású volt a cionizmussal
szemben. A németországi cionista mozgalomnak mindössze 9 ezer tagja
volt. A Zsidó Hitû Németek Központi Uniója, amely a német zsidók
többségét képviselte, aktívan részt vett a német közéletben, és fõ
célja az antiszemitizmus elleni küzdelem volt. A cionisták ezzel
szemben kedvezõen fogadták a nácik antiszemita politikáját. A
nemzetiszocialistákhoz hasonlóan azt vallották, hogy egy népnek a
nemzeti karakterét és sorsát alapvetõen a faji jelleg határozza meg. A
nácikkal közösen az volt a meggyõzõdésük, hogy a zsidóknak nincs
jövõjük Németországban.

A cionisták nem tiltakoztak, amikor a nemzeti szocialista kormányzat
eltávolított 2000 zsidó professzort és tudóst a német egyetemekrõl
1933-ban. A nácik ezt a tartózkodó magatartást azzal jutalmazták, hogy
a cionisták akadálytalanul folytathatták tovább a tevékenységüket.
Minden más zsidó és antifasiszta szervezetet viszont feloszlattak, és
vezetõiket bebörtönözték. A nácik azt követelték, hogy valamennyi
zsidó csatlakozzon a cionisták által vezetett "Reich Union"-hoz
(Birodalmi Unióhoz), amelynek a célja az emigráció megszervezése volt.
A zsidókat minden áron a cionizmushoz kívánták csatlakoztatni, akiknek
meg volt engedve a nácikat is bíráló könyvek és újságok publikálása,
ameddig ezek olvasói kizárólag zsidók voltak.

Az együttmûködés kiterjedt a politikai és a gazdasági területre. Adolf
Eichman például mezõgazdasági szakképzést nyújtó táborokat létesített
Ausztriában, hogy felkészítse a fiatal zsidókat a kibucban folytatott
életre. Eichmann Palesztinába is ellátogatott, ahol a cionista vezetõk
tájékoztatták valódi expanzionista céljaikról. Szóba került egy
stratégiai szövetség létrehozása is a nemzetiszocialista Németország
és a zsidó Palesztina között. Az erre vonatkozó jelentést el lehet
olvasni Himmler archívumában. Ezt a kérdéskört behatóan tanulmányozta
Lenni Brenner, és 2002-ben közzétette "51 Documents: Zionist
Collaboration With the Nazis" (51 dokumentum: Cionista együttmûködés a
nácikkal) címmel.

Makow azt is elképzelhetõnek tartja, hogy ez az együttmûködés
kiterjedt a zsidó holokausztra is, és ez lehet a magyarázat arra,
amiért a legtöbb zsidó passzív beletörõdéssel, minden ellenállás
nélkül, fogadta sorsát. Moshe Shonfeld rabbi is megerõsíti (mint már
utaltunk rá), hogy a "Judenrats" (Zsidó Tanács) együttmûködött a
nácikkal, és félrevezette a nem-cionista zsidókat. Ennek az
együttmûködésnek a motívumát Makow így fogalmazta meg: "Európa
nem-cionista zsidói értékesebbek voltak halottként, mint élõként a
cionisták és pénzügyi szponzoraik számára. A holokauszt politikailag
és erkölcsileg is hivatkozási alapot szolgáltatott a Zsidó Állam
létrehozásához."

Makow henrymakow.com internetes címen olvasható 2004. június 24-én
kelt "Zionism: A Conspiracy Against Jews" (Cionizmus: Egy összeesküvés
a zsidók ellen) címû írásában, hogy 1919-ben Hitler hírszerzõként a
német hadseregnek dolgozott, és az ellen a Német Munkáspárt ellen
kémkedett, amelynek késõbb a vezetõje lett. Max Warburg, a
németországi Warburg bankház vezetõje, pedig a német
hírszerzõszolgálat fõnöke volt. Max a testvére volt Paul Warburgnak,
aki a Rothschild-ház megbízásból megszervezte Amerikában a Federal
Reserve System elnevezésû magántulajdonú központi bankot. Mindkét
Warburg az I.G. Farben nevû világcég igazgatótanácsának is a tagja
volt. Hitler karrierje elején tehát a német hírszerzésen keresztül
kapcsolatban állhatott velük. Kellõen bizonyított tény az, hogy
Hitlert pénzügyileg támogatta a bankár oligarchia, és feltételezhetõ,
hogy eszközként használták. Kétségtelen tény, hogy a nácik
dollármilliókat kaptak New Yorkból és Londonból. Feltehetõ, hogy a
nemzetközi pénzvilág irányítóival Hitler akkor került konfliktusba,
amikor saját német pénzzel lendítette fel a német gazdaságot. A lényeg
mindebbõl az, hogy mind a nácizmust, mind a cionizmust ugyanaz a
nemzetközi bankkartell támogatta, és mindkettõ olyan célokat követett,
amelyek szervesen kiegészítették egymást. Az antiszemitizmus
fokozódása Európában hozzájárult Izrael állam létrehozásához. Hitler a
teljes zsidó vagyont elkobozhatta volna, ehelyett a Haavara Program
keretében segítette Izrael Állam elõkészítését. Ez a szuper gazdag
nemzetközi bankárokból álló pénzkartell nem érez semmiféle megbánást
vagy bûntudatot a zsidókkal szemben vagy bárkivel szemben, minthogy
számára a cél szentesíti az eszközt.

A nemzetközi pénzkartell (Makow szerint "bankster" kartell) a hatalmát
annak köszönheti, hogy a saját magánmonopóliumává tette világszinten a
pénz kibocsátását adósság formájában. Lényegében arról van szó, hogy a
levegõbõl tud korlátlan mennyiségben pénzt elõállítani. Makow ezt úgy
szemlélteti, hogy képzeljünk el valakit, aki valamennyi nemzet összes
hitelkártyáját a zsebében tartja. Ha elõállna egy ilyen helyzet, akkor
az elsõ késztetésünk az lenne, hogy olyan valakiknek adjunk pénzt,
akik fel tudják vásárolni vele a világ értékhordozó, termelõi-fizikai
vagyonát a számunkra. A második kézenfekvõ cél olyan totális uralmi
rendszer létrehozása lenne globalizációval és világkormányzattal,
amely megakadályoz minden nemzetállamot abban, hogy felléphessen ez
ellen az uralmirend ellen, és megtagadhassa az adósságszolgálat
teljesítését, valamint a kamatok fizetését a magánpénzmonopólium
tulajdonosainak. Ahhoz, hogy egy ilyen világkormányzatot a népek
elfogadjanak, meg kell gyengíteni õket. Ezért egymás ellen folytatott
vég-nélküli háborúzásba manõverezve el kell adósítani õket
fegyverkezésre fordított hatalmas hitelekkel, amelyeket a nemzetközi
pénzkartell nyújt a számukra.

Ezekben a háborúkban elpusztul az emberiség színe java, a maradék
pedig elveszti tartását, demoralizált, dekadens, erõtlen, könnyen
gyúrható tömeggé válik. Mindezt a leghatékonyabban a politikusok és a
tömegtájékoztatás megvásárlásával, valamint a hírszerzõ szolgálatok
(MI-6, CIA, Mossad) ellenõrzésével ültetik át a gyakorlatba. Ez az
elmúlt háromszáz év történelmének a lényege. A "világkormányzat" máris
az eladósítást használja a világ népeinek a szolgai függésben
tartására. Ez a kormányzat úgy is felfogható, mint nemzetközi
pénzbehajtó ügynökség. Mindezt persze a demokráciáról, a
toleranciáról, az emberi jogokról, a szegénység elleni küzdelemrõl, és
a háború megelõzésérõl szóló szóvirágokkal és üres közhelyekkel
leplezik.

Az Amerikai Bankárszövetség (American Banker's Association)
összefoglaló kiadványa 1924-ben így fogalmazta meg azt, ami jelenleg a
világban végbemegy:

"Amikor az átlagemberek jogilag szabályozott módon elveszítik
otthonukat, akkor engedelmesebbé és könnyebben kormányozhatóvá válnak
egy erõskezû kormányzat számára, amelyet a vezetõ pénzemberek, a náluk
lévõ központosított gazdasági hatalommal tartanak kézben. Ezek
közismert igazságok fontosabb embereink számára, akik most hozzáláttak
olyan imperializmus létrehozáshoz, amely a világot kormányozza. A
szavazók politikai pártrendszeren keresztüli megosztásával rá tudjuk
venni õket, hogy energiáikat olyan kérdések körüli küzdelemre
fecséreljék, amelyeknek nincs jelentõsége."

Makow azzal zárja fejtegetéseit, hogy a Rothschild és Rockefeller
névvel fémjelzett nemzetközi bankkartell döntéshozói húzódnak meg a
legtöbb politikai és kulturális világtendencia mögött, és ezek fõ
célja a nemzetállam elpusztítása, a valódi demokrácia, a hiteles
vallás és kultúra, valamint a házasság és család intézményének az
aláásása azért, hogy az emberiséget engedelmesen terelhetõ birkák
színvonalára lehessen süllyeszteni egy világszintû totális rendszer
kialakításával. A "terror elleni háború"-val új mumust hoztak létre az
emberiség ijesztgetésére, s egy olyan elnyomó rendszer kialakítására,
amelyet majd fel lehet használni, amikor a világ népei benyújtják a
számlákat.

Makow személyes vallomással fejezi be - rövidítve ismertetett -
írását: "Valamikor cionista voltam, aki hitt abban, hogy a zsidóknak
az antiszemitizmus miatt van saját otthonra szükségük. Ma már tudom,
hogy a történelmi ismereteink többségéhez hasonlóan, ez a szemlélet is
nagyrészt mesterségesen lett kialakítva. Az antiszemitizmust az
okozza, hogy sok zsidó (tudatosan vagy tudatlanul) a bankárok
baljóslatú célkitûzéseit szolgálja. A cionizmus, a kommunizmus és a
feminizmus csupán ennek néhány példája. A zsidók többsége ma már
teljesen azonosul Izraellel, amely a Rothschildok beteges
nagyravágyásának az eszköze. Ha a múlt elõrejelzi a jövõt, akkor ez
nem végzõdhet jól sem a zsidók, sem bárki más számára."