Miért fulladt le a török uniós csatlakozási folyamat?
Irta: postaimre - Datum: 2012. September 23. 07:05:43
Törökország kétségkívül az Európai Unió torkán akadt: a csatlakozási tárgyalások megmerevedtek, a török közvélemény pedig egyre kevésbé tartja vonzónak a belépés gondolatát. Ankara eközben új horizontokat fedezne fel: hangsúlyeltolódások mutatkoznak a török belpolitikában és diplomáciában.
Teljes hir
Törökország kétségkívül az Európai Unió torkán akadt: a csatlakozási tárgyalások megmerevedtek, a török közvélemény pedig egyre kevésbé tartja vonzónak a belépés gondolatát. Ankara eközben új horizontokat fedezne fel: hangsúlyeltolódások mutatkoznak a török belpolitikában és diplomáciában.
Pusztába kiáltott politikai nyilatkozat; így nevezhetjük Herman Van Rompuy nemrégiben tett megszólalását, amelyben a török-uniós kapcsolatok élénkítését szorgalmazta, elismervén, hogy a ciprusi EU-elnökség alatt teljesen leállt az eurázsiai állam csatlakozási folyamata. Ankara nem árult zsákbamacskát, jó elõre jelezte, hogy semmirõl sem hajlandó egyeztetni a nicosiai elnökséggel, a tárgyalási folyamat ráadásul már ezt megelõzõen kifulladt. Az összesen 35 politikai dossziéból eddig 13 – at nyitottak meg, és mindössze egyet sikerült lezárniuk. Kölcsönösen bizakodó deklarációkból sosincs hiány, ám aggodalomra ad okot, hogy a kettészakított Ciprus egyesítésérõl láthatóan sehogy sem tudnak megegyezni, ami pedig kikerülhetetlen jogi akadályokat gördít a tárgyalások útjába.
Az 1974 óta fennálló szigetkonfliktus odáig vezetett, hogy Törökország továbbra sem hajlandó megnyitni vízi és légikikötõit a görög ciprióták által lakott országrész hajói és repülõi elõtt, amellyel egyrészt nem tesz eleget az 1963-as Ankarai Megállapodásban foglalt kötelezettségeinek, másrészt de jure nem ismeri el az Európai Unió egyik szuverén államát. Különösen kellemetlen ez most, hogy decemberig Nicosia látja el a tanácsi elnöki feladatokat, Brüsszel pedig a szóban forgó jogi patthelyzet feloldásáig eleve nem hajlandó további fejezetek megnyitására.
Kattintson és nézegessen képeket Isztambulról!
Cui prodest?
Miközben az adósságválsággal sújtott EU a valutaunió egyben tartásán és önmaga politikai-intézményi újraértelmezésén fáradozik, Törökország gazdasága derekasan állta a sarat a 2008 óta tartó vérzivataros idõszakban – még a három évvel ezelõtti recesszió sem viselte meg komolyabban. Marco Garcia, Ausztria isztambuli kereskedelmi tanácsosa tavasszal egyenesen annak a véleményének adott hangot, hogy politikailag szép dolog lenne ugyan Törökország és az EU összeolvadása, ám a „virágzó” országnak gazdaságilag egészen biztosan nincs szüksége az unióra. Természetesen a török gazdaság sem golyóálló, idén például lassulás tapasztalható a tavalyi 8 százalékos növekedést követõen, de hol van ez a dél-európai uniós államok „haláltusájához” képest…
Mindenesetre elmondható, hogy tagállamok – például Franciaország, Németország és Ausztria - régre nyúló ellenállása, a tárgyalások lomhasága és a mindezt körülölelõ uniós „válságszósz” kézzelfogható nyomot hagytak a török közvéleményen, amely szemében a belépés egyre kevésbé tûnik vonzó perspektívának. Az augusztusban megkérdezett törökök mindössze 17 százaléka vélte úgy, hogy országa egyszer csatlakozni fog az EU-hoz, ami nem szerény visszaesés a 2004-ben mért 78 százalékhoz képest. Minden bizonnyal sokakban felmerült a kérdés, hogy a több évtizede kopogtató Törökország még mindig akarja-e a teljes jogú tagságot, vagy a Recep Tayyip Erdogan vezette kormány pusztán arra törekszik, hogy minél hamarabb uniós vízummentességet szerezzen polgárai számára, késõbb netán speciális partnerségre lépjen az unióval.
Link