12 pontban a XXI. századi nemzeti radikalizmus alapjairól
Irta: fapipa - Datum: 2013. January 14. 11:48:30
12 pontban a XXI. századi nemzeti radikalizmus alapjairól
1., A nemzeti radikalizmus ideológia. Alapja a nemzeti függetlenség eszméje, ezért elutasít minden olyan ideológiai és politikai irányzatot, amely a magyar függetlenségi gondolatot elveti, vagy alárendeli a nemzetköziségnek.
A nemzeti radikalizmus ideológiájának vezérfonala: A konnacionalizmus. A konnacionalizmus a nemzetköziség eszméjével szemben az államot alkotó nemzetközösség együttes nacionalizmusát jelenti. A konnacionalizmus tehát egyrészt nacionalista, másrészt a nemzetiségek közötti együttmûködést szorgalmazza. Amíg a nacionalizmus irányzatai a kisebbségekkel szembeni elutasítást vallják, a konnacionalista ideológiában a haza iránti elkötelezettség nem abban mérhetõ, hogy ki milyen nemzetiségû, hanem abban, hogyan teljesíti a haza iránti kötelezettségeit, vagyis konnacionalizmus ideológiája szemben áll a soviniszta eszmével. (sovinizmus: Más népeket lenézõ, valamely nemzet vagy nemzetiség felsõbbrendûségét hirdetõ, gyûlölködõ, szélsõséges nacionalizmus.) A nemzetközösségi konnacionalista rendszer kölcsönös megértésen, türelmen, együttmûködési készségen alapul. (A konnacionalizmus közismertebb formája a pánszlávizmus, de számunkra fontos nemzeti irányvonala a turanizmus)
2., A nemzeti radikalizmus szemlélete szerint Magyarországon a XX. századi egymással vetélkedõ, olykor összemosódó nagyrészt importált nemzeti és internacionalista szocialista törekvések felelõsek a magyar lakosság megosztásáért, szembefordításáért és tönkretételéért, és ennek a megosztó politikának a vadhajtásából eredeztethetõ - 1989-et követõen - a ma mûködõ pártdemokrácia.
A szocializmus ideológiai családjához tartozó elméletek: Az utópista szocialista elméletek. A tudományos szocializmus (Marx, Engels). A klasszikus szociáldemokrácia (Kautsky, Bernstein). A kommunizmus (bolsevista) ideológiája (Lenin, Trockij, Sztálin). Az anarchista-szindikalista szocializmuseszmék (Bakunyin). A nemzeti szocializmusok és fasizmusok (Mussolini, Hitler, Franco). A harmadikutas (népi) szocializmusok (Németh László). A keresztényszocializmus (Prohászka Ottokár, Giesswein Sándor). A „megújult szociáldemokrácia” (XX. század második felétõl). A „harmadik út” szocializmus ideológiák (Giddens, Tony Blair, Gerhard Schröder) A szocialista világszemlélet, a különbözõ szocialista elméletek és ideológiák közös vonásai: A kapitalizmus totális kritikája. Rendkívül éles ideológiai kritika a liberalizmus, a konzervativizmus és a nacionalizmus irányába (Hitler a fajt a nemzet fölé helyezte, a nemzetben gondolkodókat támadta. Lásd: Rauschning: Hitler bizalmasa voltam c. könyv) A tõkés magántulajdon és az ezen alapuló kizsákmányolás elvetése. A magántulajdon „kisajátítása” és kollektív tulajdonná való átalakítása. A piacgazdaság éles kritikája. A gazdasági tõke és a „szimbolikus tõkék” monopolizálásának és uralmának éles kritikája. A forradalmi osztályharc elfogadása. (Más irányzatok a forradalmat elutasítják, helyette a radikális reformokat fogadják el, mint a társadalmi viszonyokat átalakító folyamatot) A párt és a szervezett mozgalom szerepének hangsúlyozása. A tudományosság igénye, azaz az ideológiai tételek közgazdasági, társadalomtudományi, történettudományi alátámasztása. A társadalmi egyenlõtlenségek korlátozása, bizonyos területeken a megszüntetése. Erõs a szociális érzékenység. Az univerzalizmus hite, hogy a szocializmus legfõbb társadalmi értékei az egész emberiség és minden nemzet, ország számára kívánatosak, megvalósíthatóak. Fontos tudni, hogy a radikális (nemzeti-szocialista, vagy a radikális keresztény-szocialista) jobboldal alapvetõen elhatárolódik a nemzeti radikalizmustól. Hungarista vélemény: A nemzeti radikalizmus mozgatóereje mindössze egy hazafiasabb szellemû társadalmi berendezkedés igénye, amely állandósuló forradalmi jellege miatt nem válhat ideológiává. A nemzeti szocializmusnak azonban van célja. Ez a cél a magyar faj fennmaradását szolgáló keresztény, magyar nemzeti szocializmus rendszere, ahol a javakat termelõ munkásosztály kizsákmányolását megszüntetik. Elsõdleges kérdés a magyar faj fennmaradása. A magyar fajt a magyar munkásosztály és paraszti réteg jelenti és az a kevéske értelmiség, amely még megmaradt. Õket fogja szolgálni az eljövendõ, hungarista munkaállam. Csak a nemzeti szocializmus képes arra, hogy megoldja a kizsákmányolás újfajta formáit, s csak a nemzeti szocializmus adhatja vissza a munkás-fiatalok szemébe az öröm és boldogság ragyogását. Ehhez azonban el kell válni a nemzeti radikális ocsúnak a hungarista búzától, és meg kell vívni harcunkat, nemcsak önmagunkért, hazánkért, de lassan, újra egész Európáért. A nemzeti radikalizmus ezzel szemben minden olyan politikai megnyilvánulást elutasít, amely a nemzeti függetlenség feladását elõsegíti, vagy támogatja, függetlenül az adott kormány ideológiai önmeghatározásától. Egy példa: A német megszállást követõen hatalomra kerülõ radikális keresztény-szocialista nyilas kormány, nagyobb ellenségének tekintette a fajvédõ, ám függetlenségpárti (ezért vele szembe forduló) Bajcsy-Zsiliszkyt, mint Rajk Lászlót, aki a bocsánatosabb bûnt, a szocializmus internacionalista ágát képviselte. Sopronkõhidán Bajcsy-Zsilinszkyt kivégezték, Rajkot (akinek bátyja nyilas funkcionárius volt) szabadon bocsátották.
Szálasi Ferenc börtönnaplójába a következõt írta az 1945. novemberi választásokról: ½Meggyõzõdésem, hogy a választásoknál a Hungarista Mozgalom tagjai és a vele rokonszenvezõk óriási tömege ugyancsak részt vett. És pedig a parasztságunk és a középosztályunk hatalmas többsége a kisgazdapártban, munkásaink és szegény testvéreink tömege a marxista pártokat duzzasztotta fel.
3., A nemzeti radikalizmus elkülönül minden olyan ideológiától, és politikai irányvonaltól, amely bármely megfontolásból a magyar társadalom megosztására törekszik, elutasítják a társadalom politikai érdekek szerinti megosztását, akár politika - bal- és jobboldal - akár etnikai alapon. A társadalmi együttmûködés alapjának a tradicionális alkotmány értékrendjét, alapvetéseinek elfogadását tekintik.
A Szent Korona Tan a Szent Korona Eszme történelmi koronként történõ alkalmazásának rendszere, amelyre építeni lehet, amely a társadalmi és gazdasági harmóniát biztosítja, ezért alkotmány.
A Szent Korona Tan a minden korra jellemzõ ismeretanyag alapján tartalmazza azt az építési tervet, amely az adott kor lehetõségei szerint valósítja meg a harmónia megteremtéséhez szükséges funkciók feltételeit, vagyis az alaptörvényt. A részletes törvények az alaptörvény szerinti építés kivitelezésének (a funkciók feltételei biztosításának) eszközeit határozzák meg. (Ezt itt csak a teljesség kedvéért említem. A részletes törvények egyenkénti feladata a jogrendszer egységében mutatkozik meg.) A Szent Korona eszme egy állandó alap-értékrendet határoz meg, amely békés, önépítõ fejlõdést adott minden olyan nemzetnek, amely a magyarsággal kapcsolatba került. Ezért kell a Szent Korona eszmét alkotmányi alapnak tekinteni, mindazokat az elemeit kiemelve, amelyek minden kor normarendszerének (alaptörvényének) kötelezõ részei voltak: Az egyetemes nemzetet megtestesítõ állam örök szabadsága. (Alap: Hungaria semper libera) Az egyetemes nemzet átruházhatatlan tulajdon- és birtokos meghatározó joga. (Alap: Sacra Corona radix omnium possessionum) Az egyetemes nemzet minden tagjának egy és ugyanazon szabadsága. (Alap: Una et eadem libertas) Az egyetemes nemzet és annak tagjai biztonságát, mi szerint minden az egyetemes nemzet érdekében kell, hogy történjék. (Alap: Sub specie Sacrae Coronae) Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga ahhoz, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja. (Alap: Ius resistendi et contradiscendi) Az Alkotmányozó Nemzetgyûlésnek (mint a magyarság legfõbb, természetes képviseleti szervének) van egyedül joga kimondani a Szent Koronán alapuló Történelmi Alkotmány jogfolytonosságának visszaállítását, amikor közfelkiáltással kimondja: a Szent Korona öt alapelve Magyarország alkotmánya. Az Alaptörvény feladata, hogy a jelen kor ismeretanyaga szerint meghatározza az Alkotmány alapján az egyetemes nemzet (az állam), a nemzetet felépítõ társadalmi csoportok és a Szent Korona tagok jogait és kötelezettségeit.
4., A nemzeti radikalizmus elengedhetetlennek tartja a jelenlegi társadalmi berendezkedés gyökeres megváltoztatását, valódi, nemzeti hagyományainkat, történelmi vívmányainkat, állami szuverenitásunkat tiszteletben tartó és helyreállító rendszerváltást követel.
1944. március 19-ét követõ német megszállás után Magyarország elvesztette szuverenitását, történeti alkotmánya fel lett függesztve, és helyettesítve lett egy olyan szovjet mintára hozott alaptörvénnyel, amely lényegét tekintve, kisebb nagyobb változtatásokkal ma is hatályban van. Ez a legfõbb bizonyítéka annak, hogy a rendszerváltás elmaradt.
5., A nemzeti radikálisok a jelenlegi formájában elutasítják Magyarország EU-tagságát, mert az végletesen csorbítja az ország önrendelkezését.
12 EU-stáció, az EU-Alkotmány szövegidézeteivel)
1. Minden magyar érték (benne a termõföld) elvesztése
III-130. cikk (2): „A belsõ piac egy olyan, belsõ határok nélküli térség, amelyben … biztosított a sze- mélyek, a szolgáltatások, az áruk és a tõke szabad mozgása.” (Ez a négy „liberális alapelv” – HJ)
2. A nemzeti termékek védelmének elvesztése
III-153. cikk: „A tagállamok között tilos minden behozatalra vagy kivitelre vonatkozó mennyiségi kor- látozás és azzal azonos hatású intézkedés.”
III-157. cikk (2): „… harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tõkemozgásra vonatkozó intézkedéseket európai törvény vagy kerettörvény állapítja meg.”
III-161. cikk (1): „… tilos minden olyan olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások tár- sulásai által hozott döntés és döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre … így különösen: a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; b) a termelés, az értékesítés, a mûszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenõrzése; c) a piacok vagy a beszerzési források fel- osztása; d) egyenértékû ügyletek esetén eltérõ feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; … (2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.
III-167. cikk (1): „… a belsõ piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének elõnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget ….”
3. Pénzügyi függetlenség elvesztése
I-30. cikk (3): „… Kizárólag az Európai Központi Bank jogosult euró kibocsátásának engedélyezésére. …. Az Unió intézményei, szervei és hivatalai,valamint a tagállamok kormányai tiszteletben tartják ezt a függetlenséget. (5) Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell …. valamennyi nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban ”
I-35. cikk (1) „ Az Európai Központi Bank … európai rendeleteket és európai határozatokat fogad el.”
III-185. cikk (1): „A Központi Bankok Európai Rendszerének elsõdleges célja az árstabilitás fenntartása.”
(4) „Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell: a) … valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javas- lattal kapcsolatban; b) a nemzeti hatóságok részérõl … valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban.”
4. Kereskedelmi függetlenség elvesztése
III-315. cikk (1): „A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá a külföldi közvetlen befektetésekhez kapcsolódó vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötésére, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések.”
5. Vám elvesztése
III-151. cikk (1): „Az Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban.”
6. Az önálló adópolitika elvesztése
III-170. cikk: (1) A tagállamok … nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegû hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belsõ adó. A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetû belsõ adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.
(3) A forgalmi adóktól, jövedéki adóktól és a közvetett adók egyéb formáitól eltérõ közterhek esetén a többi tagállamba irányuló kivitellel összefüggésben nem adhatók mentességek és visszatérítések, valamint a tagállamokból történõ behozatallal összefüggésben nem vethetõk ki kiegyenlítõ díjak, …
7. Külügy és hadügy elvesztése
I-28. cikk (2) Az Unió külügyminisztere irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt … végrehajtja. Ugyanígy jár el a közös biztonság- és védelempolitika területén.
8. Önálló jogalkotás elvesztése
I-33. cikk: (1) … Az európai törvény …. Az európai kerettörvény .…Az európai rendelet ….Az európai határozat teljes egészében kötelezõ.”
9. Közigazgatás elvesztése
I-13. cikk (1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következõ területeken: a) vámunió, b) a belsõpiac mûködéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása, c) monetáris politika … , e) közös kereskedelempolitika.
(2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ...
10. Belbiztonság elvesztése
III-273. cikk (1): (1) Az Eurojust feladata … a közös alapokon való bûnüldözést szükségessé tevõ súlyos bûncselekmények kivizsgálására, valamint az ezekkel kapcsolatos büntetõeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkezõ nemzeti bûnüldözõ hatóságok közötti megfelelõ koordináció és együttmûködés támogatása és erõsítése a nemzeti hatóságok, illetve az Europol által végzett operatív cselekmények és az általuk szolgáltatott információk alapján.
III-276. cikk (1): (1) Az Europol feladata, hogy támogassa és erõsítse a tagállamok rendõri hatóságainak és egyéb bûnüldözõ szolgálatainak tevékenységét,valamint a közöttük folytatott kölcsönös együtt- mûködést a két vagy több tagállamot érintõ bûncselekmények, a terrorizmus és az uniós politikák alá tartozó közös érdekeket sértõbûnözési formák megelõzése és üldözése terén.
11. Igazságszolgáltatás elvesztése
I-29. cikk (1) …Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását az Alkotmány értelmezése és alkalmazása során.
III-274. cikk (2) Az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik … az Unió pénzügyi érdekeit sértõ bûn- cselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra …
12. Magyarország kinyitása minden idegen elõtt és bezárása minden magyar elõtt
III-137. cikk: Az ebben az alszakaszban megállapított rendelkezéseknek megfelelõen tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történõ szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás …
… valamely tagállam állampolgárának joga van egy másik tagállam területén önálló vállalkozóként gazdasági tevékenység megkezdésére és folytatására, továbbá vállalkozások, így különösen a III-142. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására a letelepedés szerinti tagállam joga által a saját állampolgáraira elõírt feltételek szerint.
6., A nemzeti radikálisok antiglobalisták. Elfogadhatatlannak tartják a nemzetközi piacok és pénzpiacok magyarországi korlátlan befolyását,
A globális pénzpiac hatalma megõrzése érdekében piacnövelõ offenzívába, gátlástalan területszerzõ, és gyarmatosító háborúkba bonyolódott. A leginkább kívánatos prédák a célországok valós értékeit jelentõ természeti kincsek, valamint a pénzügyi stabilitását szolgáló gazdasági ágazatok. A pénzügyi erõszakkal formálódó globális pénzbirodalom olyan államalakulat, amely a nemzetállamok gazdasági leigázásával, a nemzetállamok felszámolásával jön létre. A globális pénzdiktatúra a világ társadalmainak túlnyomó részét meggátolja természetes fejlõdésében. A kihelyezett pénzügyi csapdák és tõkeszivattyúk megakadályozzák a népeket gazdaságuk és stabilitásuk megteremtésében, gazdagodásukban, likvid monetáris rendszerük megteremtésében. Taktikája szerint a célországokat elõbb gazdaságilag, majd kulturálisan elsorvasztja, a területén lévõ anyagi javakat kisajátítja. Érdekeltségi övezeteit folyamatosan bõvítve az adósságspirál fegyverével gyarmatosít, a területét védelmezõ népességet az általa irányított gazdasági terrorizmussal, háborúval vagy polgárháborúval önfenntartásában ellehetetleníti, felszámolja, majd a célterületet bekebelezi és saját érdekei szerit újraszervezi. A globális pénzügyi körök segítõi a zsarolható korrupt politikusok, a feketegazdaság, a bankok, az ország érdekeivel ellentétes törvényeket végrehajtó hivatalok, rendvédelmi szervek és médiák. A nemzetállamok lebontásának fõbb stratégiai irányai: Adósságcsapda. Visszafizethetetlen kölcsönök rákényszerítése az országra. Globális monetáris megfigyelõ rendszer. Az adott területen felméri a termelõi és fogyasztói ágazatokat, meghatározza a követendõ stratégiát a célgazdaság felszámolásához. A tõkeszivattyúk. A helyi bankrendszerek felvásárlása után a megtermelt értékek „kiszivattyúzása az országból. Az „agyszivattyúk” Az értelmiség elszívása a meghódítandó országból. Azok, akik felismerik, hogy mi megy végbe hazájukban, a kilátástalan jövõkép miatt többnyire külföldre távoznak, olyan országba, amely – szakmai, és egyéb kiválasztásuk után - befogadja õket. A globalizmus rendszer érdekei döntik el azt, hogy mire használhatók a kivándorlók, e szerint kapnak lehetõségeket a beilleszkedésre. Ha nem tudják vállalni az értékrendet maradhatnak ugyan, de harmadrangú besorolás szerint csak tengethetik az életüket. Hogyan terjeszkedik a globalizmus? Ha a Globális rendszer gazdasági elõnyöket lát megszerzi, felvásárolja a helyi bankokat. A GDP-t, tehát a termelõi és fogyasztói ágazatokat ezeken a privatizált bankokon keresztül megsarcolja, a likviditást garantáló fedezetet kiszivattyúzza, bekebelezi és megsemmisíti a helyi piacokat. Ezeket a piacokat kizárólag a globalista érdekeknek megfelelõen szervezi újjá. A kivont tõkét nem forgatja vissza a gazdaságba, tõkehiányt, ezzel válságot generál.
A tõkeszegény gazdaságba ezután olyan hiteleket pumpál, amelyek az uzsorarendszerbõl adódó adósságspirál miatt visszafizethetetlenek. Ha a gazdaság leáll, a likviditás gyengül, az infláció erõsödik. Ekkor az ország újabb hitelekért folyamodik. Ma már csak a globalizmus intézményeitõl (IMF, Világbank) lehet pénzt hitelezni. Ez a hitel az uzsorán alapul. Ennek a rendszernek az elfogadásával az állam kiszolgáltatottá válik, a lakosság életkörülményei romlanak. A szellemi tõke kivándorol, a fiatal aktív lakosság egy része elhagyja az országot. A lakosság a kilátástalanság passzívvá válik, ellenállása végtelenül legyengül. Ekkor következik be az utolsó lépés. A globális pénzpiacok a valódi értéket, a természeti kincseket, a termõföldet is bekebelezik. A brókerházak, bejegyzett nyugdíj pénztárak, értéktõzsde… mind hatalmas profitot vágnak zsebre nagystílû tõzsdei hazárdjátékkal, amit a rájuk bízott nyugdíjalapok manipulálása révén szereztek.
7. a nemzeti radikálisok a nemzeti piacgazdaságot tekintik a gazdaság alappillérének, a hazai termelõk, a kis- és középvállalatok erõsítését, védelmét szorgalmazzák, fontosnak tartják a hagyományos magyar értékek és a magyar piac védelmét.
A multik elárasztják a helyi piacokat, az olcsóbb termékeket és/vagy munkahely-teremtést használva, mint csalit. Elõször tönkreteszik a helyi üzleteket, és elszegényítik a körzetet. A kimerülésig kiszipolyozzák az erõforrásokat, míg ugyanakkor a kormánytól tekintélyes anyagi támogatást és kedvezményeket élveznek. A multinacionális monopóliumoknak elszívják az ország anyagi erejét, és külföldre juttatják. Minden nemzetállam gazdasága alapvetõen négy alapon nyugszik: Helyi piacain, amely, ha nincs minden áru és pénz kiáramlik az országból. (Ha a gazdaságból kivonják a tõkét, akkor nincs pénz a helyi piacok fenntartására. Ha nincs helyi piac, akkor a hazai termékeink számára kényszerûségbõl olyan felvevõ helyet kell keresni, amely megfizeti az elõállítás költségeit, mert erre a saját gazdaság ebben az esetben képtelen. Ennek következtében a kiváló minõségû termékeink olyan piacra kerülnek, amely fizetõképes, miközben a tõkeerõs országokból e helyett rossz minõségû, harmadosztályú árut hoznak be. A lakosság ezt kénytelen fogyasztani, hiszen elszegényedett. Természeti forrásain (nyersanyagok, bányakincsek, olaj, vízenergia, maga a víz, stb…). Likvid monetáris rendszerén (pozitív termelési mérleg, fedezet, mint például a munka és a szolgáltatás, a társadalom teljesítõképessége, kezelhetõ mértékû infláció). Feldolgozásán, termelésén (mezõgazdaság, ipar stb…). Magyarországon a globális pénzpiac gyarmatosító politikája már megsemmisített három elemet: a likvid monetáris rendszereket, a feldolgozást és termelést, a helyi piacokat.
Jelenleg minden erõvel a még meglévõ természeti források kisajátítására törekednek.
Ennek megakadályozására, csak egy jól szervezett, társadalmi közmegegyezésen alapuló csak olyan közös alap-értékrend szerint formálódó társadalom képes, amely az államiságát képes megvédeni.
8., A nemzeti radikalizmus alapvetõ törekvése a nemzeti identitás erõsítése, a magyar kultúra ápolása, a magyar nyelv védelme, elvetnek minden olyan magyarságra kényszerített nézetrendszert, amely éltetõ hagyományaink, történelmi identitástudatunk meghamisítására irányul.
9., A nemzeti radikálisok iránymutatásként és példaként tekintenek az 1956-os forradalomra. Szellemi elõdeiknek tekintik a megszállás ellen fegyvert fogó felkelõket.
Azt tanítják az iskolákban, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, és megtörve a szórványos ellenállást leverték a szabadságharcot, és ezzel vége. Ezen megfontolásból a forradalom leverésének gyásznapját november 4-én tartják, ami azt sugallja, hogy a szovjet bevonulást követõ napokról, hetekrõl kár is beszélni, hiszen Nagy Imre drámai beszédével, és Jugoszláv nagykövetségre való elmenekülésével lezáródott a forradalom és szabadságharc. Ez természetesen nem igaz. A szovjet bevonulásig tartó dicsõséges tizenkét nap után, még több mint egy hétig folytatódtak a heves harcok szerte az országban, aminek következtében a szovjet csapatok veszteségük felét ebben az idõszakban, (november 4-e után) szenvedték el. Nem lezárult tehát a küzdelem 4-ét követõen, hanem éppen ellenkezõleg. Fellángolt. Persze ellenvetésként sokan mondhatják: Igen ám, de a 1956. november 4-e után felszámolták a szervezett ellenállást, megszûnt a legitim kormányzat! Nos, éppen ellenkezõleg, akkor léptek színre csak igazán azok a valóban legitim szervezetek – a munkástanácsok - akik igazán szembefordultak politikailag a kommunizmussal, a szovjet megszállókkal együttmûködõ kádári rezsimmel. Az igaz, hogy november 4-e elõtt formálisan a Nagy Imre vezette kormány kezében volt a hatalom, de 1956-ban nem a kormányzati politika, hanem a felkelõk írták a történelmet. Az alapvetõen (reform) kommunista elkötelezettségû kormány skizofrén állapotban szinte óránként változtatta véleményét az eseményekrõl, egyetlen állhatatos, tiszta szándékú, áldozatkész nemzeti erõ volt október 23-át követõen Magyarországon: A Pesti Srácok és az õket mindvégig támogató lakosság. Õk szálltak szembe elsõ pillanattól az önkénnyel, Õket gyilkolta az elsõ napokban Gerõ, majd a Nagy Imre kormány, a szovjet hadsereg, késõbb Kádár a pufajkásai. Õk fogtak elõször a fegyvert szabad akaratukból a függetlenségért, és Õk tették le azt, amikor az utolsó töltényük, utolsó benzines palackjuk is elfogyott. November 4-én csak a forradalom és szabadságharc egy szakasza zárult le, az elsõ 12 nap küzdelmeit követte még 7 hõsies nap. Bár a legendás felkelõ bázisok többségébõl november 4-én kiszorultak a felkelõk, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak egy jelentõs része november 4-e után sebesült meg, hunyt el. Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitart, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartják magukat, gerillacsoportok szervezõdnek az erdõkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülõ munkástanácsok, szovjetellenes röplapok, újságok készülnek. Legtovább (november 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kõbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferencváros középsõ részén a végsõkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok. Az elfogott felkelõk vagy felkelõgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlõttek, a túlélõket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt. A fegyveres ellenállás azzal zárult lezárult le, hogy november 19-én a hatóságok – besúgó segítségével- elsõként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás gépezetét.
10. A nemzeti radikálisok a társadalom alapegységének a családot tekinti, a közösségépítés alapjának a nemzetet és az államot megtartó értékrendet és nem a puszta anyagi haszonszerzésre irányuló érdekrendet tartja. A család ma válsághelyzetben van, tehát a társadalom is válsághelyzetben van. Azonnali radikális változtatásra van szükség.
A Magyar családok, és a társadalom állapota: Az elmúlt negyed évszázadban kialakult struktúra következménye a társadalom 80%-ának elszegényedése, 30%-ának koldusbotra juttatása, több mint félmillió regisztrált, és több mint egymillió regisztrálatlan munkanélküli. A családok 50-60%-a széthullott, miután a hagyományos munkaerõpiac megszûnt, a nõk döntõ többsége munkavállaló, felborult a nemek közötti összhang, sok a nehéz szociális helyzetben lévõ gyermek. Budapest 1.700.000 lakosából több tízezer a tényleges vagy bújtatott hajléktalan. Lakásépítések: 1974-1990 között 1.238.000 lakás épült, 1990 után 467.000. A mai igények szerint 380-440.000 lakás hiányzik. Halálozási statisztika: 1995-2009 között átlagosan havi 33 ezer fölé nõtt. A férfiak várható élettartama 68 év, a fiatal férfiak szív-és érrendszeri betegség következtében való elhalálozása 2010-es években duplájára nõtt. Születések száma: 1974-89 között 2.380.000 gyermek született 1990 után 1.680.000 gyermek született, Ez 2005-ig 700.000 fõ veszteséget jelent, úgy hogy a népességfogyás 5-szöröse az európai átlagnak. Ha ez a folyamat nem lassul le, akkor 2040-ben 7 millióan leszünk. Ezek a tények egyértelmûen bizonyítják a nemzetstratégiai szempontokat semmibe vevõ hatalom felelõsségét. Jövedelmi viszonyok: 1.000.000 ember a jövedelmek 25% birtokolja. 2.000.000 ember a jövedelmek 26%-át birtokolja. 4.000.000 ember a jövedelmek 28,6%-át birtokolja. 3.000.000 koldus a jövedelmek 20,4%-át birtokolja
A jövedelmi különbségeket az 1989-es rendszerkorrekció után elõbb egy belsõ kifosztás idézte elõ, majd az EU csatlakozás után - a megmaradt állami függetlenség feladása után - végletekig felgyorsult a folyamat. A jövedelmi átrendezõdés haszonélvezõi a társadalom szûk rétegét képviselõ érdekcsoportok, lebonyolítója a volt pártelit, és pozícióba juttatott jelenlegi politikai csoport, elszenvedõje a teljes magyar társadalom. Termelés és jövedelem: A hazai jövedelmek 70-75%-a munkajövedelem. A magyar dolgozó évente átlagosan 1988 órát tölt a munkahelyén, ezt csak egyes távol-keleti országok elõzik meg ebben a vonatkozásban, átlagkeresetébõl viszont kevesebb árut tud vásárolni, mint a környezõ országok munkavállalói. A munkaerõ láthatóan leértékelõdött, a jövedelem/termelés érték alapján a legrosszabb helyen áll Európában. A lakosság termelési indexe és az ipari bérek értéke igen nagymértékben eltér, vagyis a munkavállaló ki van zsákmányolva. Ez az alkalmazotti jövedelem 64 %-ban tér el a termelési értéktõl. Miközben a termelés 1993-óta 100%-kal nõtt, addig a reálbérek csak 16%-kal! Ez az utóbbi 23 év alatt a családokra vetítve nettó 10,4 millió forint ki nem fizetett bérveszteség! Mivel az ipari termelés meghatározó része külföldi cégek kezében van, ezért ezek a vállalatok ezt az összeget nyereségként kivitték az országból. Ugyanezek a cégek gyakorlatilag minden elõny megkaptak a törvényhozástól a magyar vállalkozásokkal szemben. Sokszor törvényellenes tevékenységüket elleplezte a mindent átható korrupció, és a méltatlanul kiérdemelt kormányzati protekció. Élelmiszer fogyasztás: Az alapvetõ élelmiszerek fogyasztása átlagosan 34%-kal esett vissza.1995-97-ben a lakosság élelmiszerfogyasztása a 60-70-es évek szintjére zuhant. A fehérjefogyasztás (hús, tej, gabona) meghatározó egy etnikum növekedésében, ez 1989-hez képest 24%-kal csökkent, ezt táplálkozási sokkhelyzetnek tekinthetjük, és ez súlyosan befolyásolja a közegészségügyet. 6-7.000.000 ember átlagos élelmiszerfogyasztása nem éri el az 1989-es értéket, 10-15%-os lemaradásban vannak, miközben termelési erõfeszítésük nõ. 1990 után, egy idegileg és fizikailag kimerítõ termelés zajlik Magyarországon, ez társadalmi kimerültséghez, és egészségügyi katasztrófához vezetett. A kalóriafogyasztás 23%-kal esett vissza. Összességében fehérje és kalóriafogyasztásban az 1965-ös évre, tehát 32 évvel ezelõtti szintre jutottunk. A 3.000.000-os leszakadt tömeg minimálbérébõl és segélyeibõl nem képes egészséges élelmiszerszükségleteit kielégíteni, ezért sem hatékony fizikai munkára, sem kreatív szellemi tevékenységre nem alkalmas. A magyar társadalom erre a 3.000.000-os tömegre, annak súlyos, rendkívül leromlott, kritikus állapota miatt lényegében nem számíthat. Minden harmadik honfitársunk a lét peremére került, túlnyomórészt önhibáján kívül. A magyar társadalom élelmiszer- fogyasztásában ilyen visszaesés még a II. világháborúban sem volt, egyedül talán a Rákosi-korszakban, békeidõben pedig európai társadalmi szinten példátlan.
11. A nemzeti radikalizmus nagy hangsúlyt helyez a szociális kérdésekre, a társadalom azon rétegeinek védelmére, támogatására és felzárkóztatására, amelyek önhibájukon kívül, kerültek szociális krízishelyzetbe. Kiemelten fontosnak tartja az alapvetõ létfeltételeikben veszélyeztetett rászorulók védelmét.
A bankok hatalmas haszonra tesznek szert úgy, hogy gyakorlatilag nem csinálnak semmit. A kormány adja meg nekik a kizárólagos jogot, hogy a puszta levegõbõl pénzt teremtsenek, kamatra adják kölcsön, visszafizetést követeljenek, és nemfizetés esetén erõszakkal elvegyék a kölcsönvevõ tulajdonát. A bankok közvetlenül a kihelyezett uzsorahitelekkel, közvetetten a kormány közremûködésével szegényítik el az embereket, azáltal, hogy a kormány eladósodik Ma Magyarországon a bankok azoknak adnak hitelt, akinek van pénzük és nem azoknak, akik rászorulnak. Ennek következtében a banki uzsorakamatokból befolyó hatalmas mennyiségû haszon pang, nem forog vissza a gazdaságba, pedig van hatalmas mennyiségû elvégzendõ munka, van sok százezernyi munkaképes munkanélküli. Meg kell gátolni, hogy az embereket, a családokat - bármilyen megfontolásból is - megfosszák alapvetõ létfeltételüktõl: otthonuktól. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 25. cikk: Európai Szociális Karta 16. cikk: A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemhez. A magyar otthonok megvédésének legfontosabb feltétele, hogy tisztán lássuk és láttassuk másokkal is azt a folyamatot, amely a jelenlegi drámai helyzethez vezetett, tájékoztassuk a közvéleményt arról, hogy kiknek és miért áll érdekében az ingatlanpiac és a magyar föld tulajdoni viszonyainak radikális átrendezése, kik és miért segítik ezt a folyamatot az állami és önkormányzati hivatalok részérõl. A gazdasági depressziót megelõzõen nagyon sokan – részben szükségszerûségbõl, részben tájékozatlanságból, részben meggondolatlanságból,– vettek fel pénzintézeti hitelt. 2008 után a megfeneklõ világgazdaság, a befulladó pénz és ingatlanpiac hatására leállt a magyar gazdaság is, gyengült a forint, szûkült a munkaerõpiac, növekedett a munkanélküliség. Vállalkozások ezrei jelentettek csõdöt nagyrészt önhibán kívül, körbetartozások és egyéb rendkívüli körülmények hatására. Magyar családok tömegei veszítették el egzisztenciális biztonságukat, miközben az általuk felvett hitelek kamatai az egekbe szöktek. Elsõként nagy tömegben a személyi kölcsönt, illetve a tárgyi eszközökre (pl. autóra) hitelt felvevõk találkozhattak a végrehajtás rémével. Akik a pénzromlás, valamint a nemzetközi devizaspekuláció miatt megnövekedett havi törlesztõ részleteket képtelen voltak fizetni, szembesülhettek azzal a problémával, hogy akár az otthonukat is elveszíthetik. Mára sokat romlott a helyzet, rengeteg lakáshitel bedõlt, bírósági döntések által jogerõre emelt kilakoltatások fenyegetnek közvetlenül több tízezer családot. A Bankok e törekvésükben mindeddig együttmûködõ partnerre találtak az állami szervekben, a bíróságokban, általában a jogi intézményrendszerben. Más jellegû, de nem kisebb súlyú a szegényebb rétegek, az önkormányzati bérlakásokban élõk problémájára. Ezt a réteget a beszûkülõ munkalehetõségek, a csökkenõ szociális kiadások, a létminimumot veszélyeztetõ intézkedések teljesen ellehetetlenítették, lassan nemhogy lakbérüket, rezsiköltségeiket nem tudják kifizetni, de olykor még elegendõ mennyiségû és minõségû élelmiszert sem tudnak vásárolni maguknak. A nemzeti radikális otthonvédõk alapvetõ hitvallása: Mindazok, akik önhibájukon kívül, betegség, vagy idõs koruk miatt kerülnek nehéz helyzetbe kiemelt védelmet kell, hogy élvezzenek, természetesen a gyermeket nevelõ családok sem maradhatnak fedél nélkül. Azok sem kerülhetnek az utcára, akik látszólag önhibájukból kerültek nehéz helyzetbe, mert az emberhez méltó lakhatás nem lehet mérlegelés tárgya. A magyar otthonvédelmi mozgalomnak a magyar állampolgárok otthonát kell védenie, szerencsétlen dolog mérlegelni azt, hogy ki milyen etnikumhoz, felekezethez tartozik, kinek milyen egyéni szokásai vannak, mi csak a legalapvetõbb emberi szempontokat tarthatjuk szem elõtt. Egyszerûen azt kell figyelembe venni, hogy a kilakoltatásra ítélt honfitársunkat egyetlen otthonából akarják-e kilakoltatni, azt hogy az illetõ jóhiszemû lakónak tekinthetõ-e, vagyis nem bûncselekménnyel szerezte-e meg a kérdéses az ingatlant, illetve e két feltétel teljesülése esetén kéri-e az otthonvédõk bárminemû segítségét. Amennyiben valakinek több lakása is van, úgy személyes lakhatása vélhetõleg megoldott, vagyis a lakáskiürítés kapcsán elsõsorban jogi védelemre van szüksége, ha pedig az ingatlant rosszhiszemûen birtokolja, netán önkényesen foglalta el, akkor a körülmények alapos mérlegelése után megoldást kell találni a lakhatására, ám az adott ingatlanban való további ott tartózkodását nem kell mindenáron szorgalmazni. Általánosan otthonvédõnek tekinthetõk mindazok, aki a fenti feltételek alapján akár jogvédõként, akár ügyvédként, akár médiaszakemberként védi a rászorulók otthonát, vagy ha kell, akár fizikailag is védelmezik kiszolgáltatott honfitársaink házát, lakását úgy, hogy tevékenységükhöz nem szabnak külön politikai, etnikai, világnézeti feltételeket. Tudomásul kell venni azt, hogy az otthonvédelem nemzetpolitikai kérdés, ezért az abban résztvevõk ne azt keressék, mi szétválasztja szét, hanem azt, ami összetartja õket. A közös célért – a rendszerváltásért - küzdõk között minden nemû atrocitás kerülendõ és elítélendõ. Amennyiben valamely csoportok és egyének bármilyen okból képtelenek egymással együttmûködni a közös cél felé vezetõ úton, úgy azok a konfrontáció elkerülése miatt inkább párhuzamosan haladjanak a cél felé, mintsem hogy keresztezzék, akadályozzák egymást.
12., A nemzeti radikalizmus elfogadhatatlannak tartja a magyar föld piacosítását, kiárusítását, a külföldiek politikai stratégia szerinti földvásárlását.
Az osztrák gazdák panaszkodnak. Sérelmezik azt, hogy a magyar állam olyan intézkedéseket tervez, amely megfosztja õket a zsebszerzõdésekkel „összeokoskodott” földjeiktõl. Ernst Zimmerl Ausztria agrárkövete szerint a jogellenes szerzõdésekért (zsebszerzõdésekért) minden érintettnek viselnie kell a következményeket, szerinte ugyanis a földjeit zsebszerzõdéssel eladó gazdának ugyanakkora a felelõssége, mint a földet spekulációs céllal megvásárló külföldinek, ugyanakkor elismerte, Ausztriában is állami intézkedésekkel védik a termõföldet, egyáltalán nem jellemzõ, hogy külföldiek kezében vagy akár használatában nagyobb termõföldterületek lennének. Megjegyezte, hogy tisztában van azzal is, hogy a magyarok kötõdése a földhöz erõsebb, mint más népeké, leginkább a Trianon miatt. 1920. június 4-én osztrák könyörgésre azért csatolták a frissen alakult Ausztriához, mert a Bécs környéki lakosságot ez a terület látta el élelemmel.
90 év után a történelem könnyen megismételhetné önmagát, hiszen a klímaváltozás, az aszály egyre gyorsabban rendezi át az agráriumot, és most nem békeszerzõdések, hanem a földvásárlás okozhat „határeltolódást”. A globális forrásokat (vagyis a pénzt) uraló, vagy azt jobban felhasználó érdekcsoportok (szándékosan nem államokról beszélek) ma könnyen összevásárolhatják hosszú távú létfeltételeik alapjait. Ebben a háborúban Magyarország védtelen, nem áll rendelkezésre a megfelelõ anyagi eszköz a gazdasági önvédelemre, ezért az csak egyre szûkülõ állami eszközeivel tudna beavatkozni a magyar föld védelembe. Magyarország számára (hiszen jobbára egyebünk sincs) kiemelt fontosságú, hogy mi történik ter¬mészeti erõforrásaival, kiemelten a termõfölddel és a vízbázissal, meg tudja-e õrizni a természetes és ter¬mészet-közeli élõhelyek és az azokhoz kötõdõ fajok sokszínûségét, a mezõgazdasági termelés kedvezõ bio¬lógiai alapjait, GMO mentességét. Tudja-e biztosítani az ország, illetve tágabb térsége jó minõségû élelmi¬szerekkel történõ ellátását, képes-e alkalmazkodni az éghajlatváltozás várható hatásaihoz, tud-e megfelelõ élet- és munkalehetõségeket biztosítani lakossága számára. Egyenlõre még a nemzetközi jog alanya a szuverén állam, amely szabad önrendelkezést gyakorol az állam területét alkotó és az ahhoz tartozó természeti erõforrások fölött (föld, víz, légtér, stb.) Az Európa Unió jogrendjében viszont ez az alapvetés kettõs mérce szerint van alkalmazva. Az egykori alapítóknál ugyanis más jogalap érvényesül, mint a késõbb csatlakozott tagállamoknál. Az EU alapító Tizenötöknél az RSZ 295. cikke alapján a földtulajdon nemzeti rendje sérthetetlen, az alapító tagállamok Római Szerzõdés 295. cikke szerint fenntarthatják a földtulajdonra vonatkozó önrendelkezésüket, az EU nem avatkozhat be földtulajdoni viszonyaikba. Hazánk vonatkozásában viszont a csatlakozási szerzõdésben - az RSZ 56. cikke önkényes, és kiterjesztõ értelmezésével - az EU alárendeltséget követel, úgy, hogy az állam a saját földterületét alkotó földtulajdonát és annak használatát nem szabályozhatja. Az új tagállamok csatlakozása elõtt az EU az addigi jogalapot alapjaiban megváltoztatta. Egyoldalúan meghatározott jogalap, az RSZ 56. cikkének a földre vonatkozó önkényes értelmezése, amely szerint a föld ezen túl tõkének minõsül. Az új szabályozás, az újonnan belépõ tagállamok földre vonatkozó önrendelkezését eltörli, ezekben az országokban a nemzeti szabályozás nem befolyásolhatja a külföldiek tulajdonszerzését. A változtatás nem bír visszamenõleges hatállyal, nem érinti a Tizenötökre vonatkozó korábbi szabályozást, csak és kizárólag a 2004-ben, majd ezt követõen belépõkre vonatkozik. Az EU neoliberális alkotmánya szerint a tõke forgalmának bármely korlátozása tilos. Magyarország számára az EU által a föld tõkének minõsítése azzal járt, hogy a rövid idõtartamú átmeneti mentesség lejártával köteles korlátlan földpiacot nyitni külföldi magán- és jogi személyek számára. Nos, ebbõl szökkent szárba a „zsebszerzõdés mozgalom” A zsebszerzõdések olyan illegális megállapodások, amelyek magyar földtulajdonosok, illetve külföldi, (elsõ sorban osztrák) gazdák által kötött jöttek létre. E szerzõdések keretében a föld tulajdonjoga 2014 tavaszán az eladó nevén marad, mivel a tulajdonváltást addig akadályozza a külföldiek magyarországi termõföld-vásárlási tilalma. A szerzõdõ felek azzal számoltak, hogy ezek a megállapodások 2014-tõl minden kötöttségtõl mentesen, automatikusan legálissá válnak. Az államterületünk EU általi egyoldalú döntése, földterületünk tõkeként történõ jogi minõsítése egyértelmû jogsértés, mivel az egyenlõ elbánás elve alapjog, amit Európai Közösségek Bírósága is elismer. Az RSZ 56. cikkének önkényes és kiterjesztõ értelmezése minden jogalapot nélkülöz, semmilyen jogforrás nem mondja ki, hogy az EU földrajzi területén a föld tõkének minõsülne! A magyar állam kezelésében, és osztatlan közös tulajdonban lévõ termõföld mennyisége hozzávetõleg 3 millió hektár. Ezzel a családi gazdaságokat, azok földalapját jelentõsen megerõsíthetnénk, népesedési politikát családi gazdálkodással összekötõ földprogramot indíthatnánk, melynek keretében a termõföld tartós (25-50 éves) bérbe adá¬sával, valamint egyéb kedvezményekkel támogatott fiatal családoknak földbérleti jog keretében földet lehetne juttatni olyan feltétellel, hogy a család letelepszik, gazdálkodik, valamint 2 vagy több gyermeket vállal. Ám ez a törekvés a spekuláns tõke érdekeivel kerül szembe. Ez a réteg nem csak az állam kezelésében lévõ földre spekulál, hanem arra a földre is, ami ma még a gazdál¬kodó családok tulajdonában van. A spekuláció alapja az, hogy a hazai (200 ezer - 2 millió Ft/ha szán¬tó) és a nyugat-európai (5-15 millió Ft/ha szántó) földár béli különbségek extraprofitot ígérnek. A földspekuláció tekintetében a nyugat-magyarországi régió, a történelmi Õrvidék a legveszélyeztetettebb, mivel a tõkeerõs osztrák és német gazdák ebbe az irányba tudtak legkönnyebben terjeszkedni, ebben az országrészben volt leginkább várható, hogy megkezdõdjön a rendcsinálás.
Tatár József