Tejivók, túrórudik újra.
Irta: lica - Datum: 2013. January 14. 20:43:51
A Cserpes-termékek sikerén felbuzdulva idén tejivóhálózatot alapított a kapuvári sajtmûhely névadója. Cserpes Istvánnak egy titka van: nem fehér löttyben úszó adalékanyagokat, hanem igazi tejet árul. Következõ feladatának a gyors étkeztetés „méregtelenítését” tartja - írja a Heti Válasz.
„Ha sivatagi akciókra alkalmas darabárut készítünk a tejbõl, óhatatlanul sérül. A multikereskedelem árat diktál, elvárja, hogy hosszan elálló folyadékok kerüljenek a szupermarketek polcaira, mert állítólag az kell a népnek. Szerintem meg a tej bizalmi termék; az a dolga, hogy friss legyen, nem pedig az, hogy tartós” - foglalja össze sikereinek titkát Cserpes István. Mint mondja, abból indul ki, hogy a boltok az élelmezés színhelyei - és a vevõknek kezd elegük lenni a „nem is vagy ember, ha nem nálunk vásárolsz” típusú pankrációkból.
Magyarország "legmerészebb újítója", Cserpes István. Kép: player.hu
A Cserpes Sajtmûhely Kft. minden éjszaka begyûjti a tejet a beszállítóktól (van, akitõl ötven litert, és akad olyan is, akitõl ötezret), majd reggel négykor kezdõdik a mûszak a kapuvári üzemben. A gyártás és a rendelések szerinti szortírozás estig tart, másnap hajnalban pedig már ott a friss áru az üzletekben. A joghurtokhoz használt gyümölcs mind hazai termék, az áfonya pedig „nagymagyar”, utóbbit ugyanis Erdélybõl és Felvidékrõl szerzik be. A kft. mint cégforma csak tavalytól él; 1992 és 2011 között Cserpes egyéni vállalkozóként ûzte az ipart, ám miután a bevétel tartósan egymilliárd forint fölöttinek ígérkezik, „a könyvelõm unszolására beláttam, hogy nem hagyhatok mindent veszni, ha beüt egy krach”.
Krachról persze szó sincs, az idei év épphogy a kitörésrõl szólt. Budapesti lokálpatrióta blogok szüntelenül ünneplik a Deák téri metrókijárónál és a Corvin mozinál megnyitott tejivókat - illetve a jövõre további fõvárosi üzletekkel bõvülõ hálózatot. Aligha csoda, hogy Cserpes István Az év üzletembere díjért felelõs Ernst & Young mércéje szerint is Magyarország „legmerészebb újítója” lett 2012-ben.
Tudatosan építette rá az elsõ tejivót a Deák téri McDonald'sra?
Az év elején még azt sem tudtam, hogy tejivót akarok nyitni. Egy ismerõsöm szólt, hogy van itt egy üres üzlet. Rábeszéltem magam.
Trendi helyeket nyit, pedig a Cserpesre eddig nem volt jellemzõ a csilivili dizájn.
Kiváló dizájncsapattal dolgozom, de a termékeinket nem engedem felcicomázni. A vásárlónak azt kell látnia, hogy amit csomagolóanyagra, marketingre fordítottunk volna, az benne van a tejben, a sajtban vagy a joghurtban. Terjeszkedésre sem költünk; kínálóautókkal és saját boltokkal indultunk, ám elértünk egy kritikus tömeget, és ma már a piac keres minket. Amikor az elsõ Lipóti pékség megnyílt Budapesten, az üzemeltetõ hölgy beszélte rá a márkatulajdonost, hogy Cserpest áruljanak. Azóta a Lipóti-hálózat mellett több CBA- és Coop-üzletben jelen vagyunk, de a multik központi beszerzési gyakorlatához nem asszisztálunk. Kizárólag önálló boltokkal állunk szerzõdésben - és általában a vevõk szólnak rá a közértesekre, hogy tartsanak Cserpest. A tejivók esetében pedig egy vacak dizájn ugyanannyiba kerülne, mint a jópofa belsõ tér. A székeket sem aranymûvesekkel gyártattuk, hanem a Balaton Bútorral.
A tejivó belülrõl. Fotó: Fülöp Ildikó
Ön profi?
Az a fajta profizmus, ahogy a nagy bevásárlóközpontok mûködnek, nekem nem fogadható el. Nincs benne sem az ember, sem a lélek. Diagramokat mutogatnak a befektetõiknek, és ha a táblázat akár csak néhány hónapig rossz számokat mutat, õk leállítják a finanszírozást. Régebben nekünk is volt mélyrepülésünk - de odafentrõl nem ok nélkül kapjuk sem az áldást, sem a terheket. A nehéz idõk arra tanítottak, hogy a siker érdekében sem ronthatom el a terméket. A házastársunkat sem ilyen-olyan kalkulációk alapján választjuk, hanem „ráérzünk” egymásra. Arra sincs szakmai magyarázat, hogy miért annyira jó a tejfölünk. Értünk a szakmánkhoz, profi a technológiánk, de a „csettintést” nem az eszünk, hanem a szívünk adja hozzá a termékeinkhez. Az eladó-vevõ viszony annyiban is hasonlít a párkapcsolatra - talán ennyi bölcselkedés még belefér egy ötgyermekes apa szájából -, hogy mindkettõt megrontja a sumákság. Mi abból élünk, hogy az emberek értékelik azt, ami egyenes. Nem fehér löttyben úszó tartósítószert, adalékanyagot és ízfokozót árulunk, hanem tejet.
A kínálóautói anno a Boci, boci tarka zenéjével csábították a vásárlókat, aztán Trudi néven átmentette a Túró Rudi-ízt, most pedig sorra nyitja a tejivókat. Ekkora biznisz a retró?
Ez akkor lenne retró, ha tudnék trendekben meg brandekben gondolkodni. Én csak normális próbálok maradni. Dühített, hogy a Túró Rudit „megreformálták”, ezért megcsináltuk az igazit. Annak sem örültem, hogy miközben tárt karokkal vártuk a „hamburgergyárakat”, nem minõséget kaptunk, hanem mûanyag vattacukrot. Lettek hát a tejivók.
Idén húszéves a Cserpes. Mi a következõ húsz év nagy projektje?
Ez erõs lesz, de azért kimondom: az a feladatunk, hogy etessük a nemzetet - nem középiskolás fokon. A tejivó csak elõfutára a gasztrós törekvéseinknek. Néhány év múlva Magyarország legnagyobb felvásárlói leszünk húsban, csirkében, zöldségben, gyümölcsben. Aztán egy központi „ételgyárban” mindent konyhakészre dolgozunk, és frissiben kiszállítjuk az éttermeinkbe. Nem hagyom tovább mérgezni az országot!