A fél világot megvehetnék az állami alapok
Irta: postaimre - Datum: 2012. November 13. 07:56:07
Az állami vagyonalapok már több mint 4600 milliárd dollárt kezelnek világszerte, tehát a globális tõkepiacok megkerülhetetlen szereplõivé váltak az elmúlt évtized során. Mivel a szuverén alapok, ahogy azt nevük is sugallja állami pénzt kezelnek, a befektetési döntésekben néha állami célok megvalósítása is szerepet játszhat. Ez némileg aggasztja a nyugati országokat, az állami alapok többsége ugyanis az olajban gazdag közel-keleti és jelentõs devizatartalékokkal rendelkezõ távol-keleti országokban jött létre, márpedig ezen országok többsége nem a demokráciájáról híres.
Teljes hir
Az állami vagyonalapok már több mint 4600 milliárd dollárt kezelnek világszerte, tehát a globális tõkepiacok megkerülhetetlen szereplõivé váltak az elmúlt évtized során. Mivel a szuverén alapok, ahogy azt nevük is sugallja állami pénzt kezelnek, a befektetési döntésekben néha állami célok megvalósítása is szerepet játszhat. Ez némileg aggasztja a nyugati országokat, az állami alapok többsége ugyanis az olajban gazdag közel-keleti és jelentõs devizatartalékokkal rendelkezõ távol-keleti országokban jött létre, márpedig ezen országok többsége nem a demokráciájáról híres. Ezek az alapok jelentõs befektetõk a fejlett részvény- és kötvénypiacokon, legújabban azonban inkább az alternatív befektetések felé kacsingatnak.
Az állami (szuverén) alapokról hazánkban is egyre többet lehetett hallani az elmúlt években, ahogy idõrõl idõre felmerült, hogy esetleg az azeri, vagy a kazah állami alap is részt vehetne a magyar államadósság finanszírozásában.
Mik azok az állami alapok?
Az állami vagyonalapok manapság már megkerülhetetlen szereplõk a nemzetközi tõkepiacokon. Rendszerint az ország devizatartalékának egy részét fektetik be, jellemzõen a tulajdonos állam hosszú távú céljait is figyelembe véve. Az alapok politikai szerepvállalása már régebb óta vita tárgya. 2008-ban a világ legnagyobb állami vagyonalapjai az IMF nyomására megállapodásra jutottak egy közös magatartáskódexrõl, ami megtiltja, hogy az önkéntesen részt vevõ szuverén alapok a befektetési döntéseiket bármilyen politikai akaratnak rendeljék alá. Hiába írták alá sokan, nehezen elképzelhetõ, hogy egy kínai, vagy egy öböl menti állami alap ne követne politikai célokat. A politikai félelmeket egyelõre enyhíti, hogy a kínai alapok például önmérsékletet tanúsítva elkerülik az amerikai védelmi cégek papírjait.
Az állami alapok egyrészt a jelentõsebb olajexportáló országokban jöttek létre, ahol az államok célja az alapokkal az olajvagyonból származó jövedelem átcsoportosítása jövõbeni célokra, a bevételek diverzifikálása és az országok stabilizálása a nyersanyagárak jelentõs esésekor. Másrészt olyan nagy kereskedelmi aktívummal rendelkezõ országokban alakultak ki, mint Kína, Dél-Korea, vagy Szingapúr, ahol szintén jelentõs devizatartalék halmozódott fel a külkereskedelmi többletbõl és a külföldi befektetésekbõl. Ezen kívül fõként a fejlett országokban az állam nyugdíjcélú megtakarításának kezelésére hoztak létre ilyen alapokat.
A fél világot megvehetnék az állami alapok
Klikk a képre!
A szuverén alapok tehát többnyire a devizatartalék egy részének magasabb hozammal kecsegtetõ, akár egyéb állami célokat (például infrastrukturális fejlesztések, hazai pénzügyi rendszer stabilizálása) is kielégítõ, kockázatosabb befektetését intézik. Az alapok létrehozását indokolta, hogy a devizatartalék elsõdleges befektetési területének számító biztonságos fejlett piaci kötvények kibocsátása egyre inkább elmaradt a feltörekvõ országok devizatartalékának növekedésétõl, a kínált hozamuk pedig egyre csökkent.
Segítettek az amerikai bankszektor stabilizálásában
A legnagyobb szuverén alapok többsége az elmúlt évtizedben kezdte meg mûködését. Bár nyugaton sokan tartanak tõlük, mivel az alapok többsége keleti, autoriter politikai berendezkedésû országokban jött létre, a válság során például fontos szerepet játszottak az amerikai bankrendszer stabilizálásában. Több közel-keleti állami alap ugyanis dollár milliárdokat fektetett olyan pénzügyi óriásokba mint a Citigroup, a Merrill Lynch, vagy a Morgan Stanley, javítva azok tõkehelyzetét a kritikus idõszakban. A Dow Jones szerint 2008 végén az állami alapok már összesen 200 milliárd dollárnyi befektetéssel rendelkeztek az amerikai pénzügyi szektorban.
A fél világot megvehetnék az állami alapok
Még ha a kisegítéssel bizonyos alapok jó üzletet is kötöttek, a válságot megelõzõ bevásárlásaikon jelentõset buktak, ráadásul az otthoni közvélemény is ellenük fordult, mondván, miért mentenek nyugati bankokat állami pénzbõl. A válságnak a hosszú távú befektetéseik miatt a szuverén alapok lettek a legnagyobb vesztesei, az alapok többsége hatalmas veszteséget írt le (egyes alapoknál a veszteség vagyonarányosan a 30 százalékot is elérte 2008-ban).
Az állami alapok ugyan a válság egyik legnagyobb vesztesei voltak összességében, a szuverén befektetési alapok vagyonának növekedését nem tudta megtörni a válság sem. A Preqin adatai szerint 2007 óta minden évben emelkedett a kezelt vagyonuk, de különösen 2008-ban és 2012-ben ugrott meg jelentõsen. Idén a becslések szerint több mint 500 milliárd dollárral nõhet az alapok vagyona, a romló gazdasági kilátások, és a fejlett piaci adósságválság ellenére. A szektor 15 százalékos növekedését egyrészt magyarázza, hogy számos új alap indult idén (például Angolában, Nigériában), másrészt míg 2009-2010-ben a költségvetési egyensúly javítása érdekében számos nagy szuverén alapból vontak ki tõkét, idén már az államok stabilizálódásával inkább az alapok feltöltésére került sor. Például a válság hatására a chilei az orosz és a kazah alapok jelentõs összegeket vontak ki a nemzetközi tõkepiacokról, amelyeket a hazai gazdaságpolitika szolgálatába állítottak, miután a külföldi befektetõk menekülni kezdtek az országokból.
A fél világot megvehetnék az állami alapok
Hangosabb történések a szektorban
A szuverén alapok bár jellemzõen nem szívesen kommunikálják befektetéseiket, a nagyobb volumenû tranzakcióknál láthatóvá válnak.
Az alapok például nagyon is láthatóvá váltak a válság során, amikor dollár milliárdokat fektettek be bajban lévõ amerikai bankokba. A Kuwait Investment Authority például 6, az Abu Dhabi Investment Authority 7,5 milliárd dollárt fektetett a Citigroupba a mentõprogram keretében, a kínai CIC pedig 5 milliárdot fektetett a Morgan Stanleybe és 3-at a BlackStone Groupba. Emellett jelentõs tulajdoni részesedéssel rendelkeznek a szuverén alapok még többek közt a Bank of America Merrill Lynchben is.
A két árupiaci óriás, a Glencore és a Xstrata összeolvadásáról szóló tárgyalások már több mint fél éve húzódnak, de nem tudnak révbe érni, nem kis részben köszönhetõen a tulajdonosi oldalon álló szuverén befektetési alapoknak, a norvég és fõként a katari állami alapnak, amelyek a Glencore árajánlatát elfogadhatatlannak tartva akasztották meg a tranzakciót.
A kazahsztáni állami alap portfóliójáról szintén nem közölnek nyilvános adatokat, de a Business Insider gyûjtése szerint a 44 milliárd dollárt kezelõ alap birtokolja a hongkongi államkötvények nem kevesebb, mint 60 százalékát.
A Credit Suisse a legfrissebb hírek szerint például a Qatar Investment Authority-vel készül létrehozni egy közel-keleti régióra fókuszáló alapkezelõt. A két fél közötti kapcsolatok szorosabbá válásában nagy szerepe volt, hogy a qatari alap 6 százalékos tulajdonrészesedést vásárolt a svájci alapkezelõben, és megvette a londoni központját.
Elõre törnek az alternatív befektetések
Az alapok szívesen fektetnek részvényekbe és kötvényekbe, akárcsak egyéb alternatív befektetési eszközökbe attól függõen, hogy milyen funkciót tölt be az alap (például stabilizálási funkciót, mint az orosz, vagy megtakarítási funkciót, mint a norvég). A befektetési célpont kiválasztásakor nem ritkán elõfordul, hogy egyes államkötvények, vagy részvény befektetéseket politikai célok is motiválják, például hogy megvédjenek egyes stratégiai fontosságú, vagy technológiai vívmányokat birtokló vállalatokat. Mivel az állami befektetési alapok jellemzõen nem túl transzparensek, nem szívesen teszik közzé, mibe fektetnek, ami viszont táplálja az állami alapokkal szembeni nyugati aggodalmakat.
A befektetõk többségéhez képest a szuverén alapok hosszabb befektetési horizonttal rendelkeznek, de általában nincsenek olyan kötelezettségeik, mint például a nyugdíjalapoknak, vagy a biztosítóknak. Ennek köszönhetõen az állami alapok inkább alkalmasak arra, hogy vagyonuk nagyobb részét hosszabb távú alternatív eszközökbe fektessék. Az alapok éltek is a lehetõséggel, az elmúlt években jelentõsen növelték magántõke-, ingatlan- és infrastrukturális befektetéseiket, az alternatív eszközöket vásárló alapok száma pedig megnõtt (noha arányuk az új indítások miatt enyhén csökkent). Az IMF tanulmánya szerint az alapok többsége a veszteségek ellenére jelentõsen növelte részvényekkel és alternatív eszközökkel szembeni kitettségét, így a válság óta fokozott befektetõi óvatosság miatt a magántõke, és az ingatlanpiacon a szuverén alapoknak egyre komolyabb szerepük lett.
Az 1990-ben létrehozott norvég nyugdíjalap vagyonának 58,7 százalékát részvényekbe, 41 százalékát kötvényekbe fektette az idei elsõ negyedévben. Az alap viszont most fektetett történetében elõször ingatlanpiaci eszközökbe, bár egyelõre csak vagyona 0,4 százaléka erejéig, hosszú távon azonban a tervek szerint az alternatív eszközök arányát 5 százalékig is növelheti majd portfóliójában. A norvég alap 4 milliárd dollárt fektetett Apple részvényekbe, és 4,6 milliárd dollárt olasz államkötvényekbe. Korábban bevásárolt görög papírokból is, a görög válság súlyosbodásával azoktól azonban megszabadult.
A fél világot megvehetnék az állami alapok
A legnagyobb alap?
A szuverén alapok titkolózása miatt az a helyzet állt elõ, hogy nem lehet tudni, melyik is a legnagyobb alap. Az biztos, hogy az 1976-ban alapított Abu Dhabi Investment Authority (ADIA) az egyik legnagyobb, és legrégebbi állami alap. Mivel az alap nem teszi közzé konkrét befektetéseit, sem alapjának vagyonát, így a különbözõ becslések szerint lehet a legnagyobb, vagy akár csak az ötödik legnagyobb szuverén alap. Az alap vagyonára vonatkozó becslések ugyanis 342 millió (Monitor Group szerint) és 627 millió dollár (SWF Institute) között szóródnak.
Az emírség olajbevételeit kezelõ alap befektetéseirõl annyit lehet tudni, hogy eszközeinek 60 százalékát indexkövetõ passzív stratégia szerint fekteti be, döntõ többségét a részvénypiacokon. A teljesítményérõl is csak annyit közölt az alap, hogy dollárban az elmúlt 20 évben 6,9, az elmúlt 30 évben 8,1 százalékos átlagos éves hozamot ért el. Ismertebb befektetései közé tartozott viszont a Citigroup részvények 4,9 százalékának megvásárlása a bankmentés keretében. Ezt az alapot azonban fõként (nagyjából 80 százalékban) külsõ megbízott alapkezelõk kezelik, nem saját portfólió menedzserek. A külsõ portfólió menedzsereket szigorú folyamat során választják ki, és bár az alap menedzsmentjét a kormány nevezi ki, az alap mûködésébe nem szól bele.
Link