EU-Kína kapcsolatok: mit tanulhatunk egymástól?
Irta: postaimre - Datum: 2012. November 17. 07:50:02
Az Európai Unió és Kína a 2012-es évet az EU-Kína Interkulturális Párbeszéd Évének nyilvánította. Ennek keretében november 6-án, Budapesten a Magyarországon mûködõ európai kulturális szervezetek hálózata (EUNIC) és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete konferenciát rendezett, amelynek kiemelt témái az EU-Kína kapcsolatok elmélyítésének és kibõvítésének perspektívái, illetve a kínai fejlõdést meghatározó eszmei, gazdasági és társadalmi háttér megismertetése voltak.
Teljes hir
Az Európai Unió és Kína a 2012-es évet az EU-Kína Interkulturális Párbeszéd Évének nyilvánította. Ennek keretében november 6-án, Budapesten a Magyarországon mûködõ európai kulturális szervezetek hálózata (EUNIC) és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete konferenciát rendezett, amelynek kiemelt témái az EU-Kína kapcsolatok elmélyítésének és kibõvítésének perspektívái, illetve a kínai fejlõdést meghatározó eszmei, gazdasági és társadalmi háttér megismertetése voltak.
A 2011-es EU-Kína Ifjúsági Évet követõ rendezvénysorozatot hivatalosan 2012. február 1-jén nyitották meg Brüsszelben. A számos projektet és rendezvényt magába foglaló EU-Kína Interkulturális Párbeszéd Év alatt a szervezõk az Európai Unió tagállamai és a Kínai Népköztársaság közötti kulturális kapcsolatok megerõsítését tûzték ki célul. A programsorozatban Magyarország is aktívan részt vesz. November 6-án az EUNIC és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete szervezett konferenciát az együttmûködési projekt keretében.
Kattintson és nézegessen képeket a modern Kínáról!
A négy szekcióra bontott rendezvény a Kína fejlõdését befolyásoló eszmékkel, az új gazdasági-kulturális-társadalmi hajtóerõkkel, az európai és közép-európai szintû bilaterális kapcsolatokkal, valamint a kulturális kapcsolatokkal foglalkozott. A program megnyitóján beszédet mondott Szûcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetõje és Simon Ingram-Hill, a EUNIC magyarországi klaszterének vezetõje, a magyarországi British Council igazgatója.
Szoros-törékeny kétoldalú kapcsolatok
Az EU-Kína kapcsolatok rendkívül sokoldalúak. A felek különösen nagy hangsúlyt fektetnek a gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatokra – emelte ki Szûcs. Utóbbi kapcsán elmondható, hogy a diplomáciai kapcsolatok 1975-ös felvétele óta elképesztõ mértékben megszaporodtak a kétoldalú megállapodások és szerzõdések, amelyek nemcsak szorosra fûzték az európai-kínai kapcsolatokat, de kiváló alapot adtak a további, a jelenlegihez hasonló együttmûködésekhez is. Ugyanakkor éppen politikai téren minõsülnek a legtörékenyebbnek a kapcsolatok, ahogy azt az 1989-es Tienanmen téri eseményeket követõen láthattuk. Kína emellett különösen érzékeny a tajvani-kérdést és az emberi jogi kritikákat illetõen is, valamint a Dalai lámát fogadó országok is az elhidegülést kockáztatják.
Ez ellenben csekély befolyással bír a kereskedelmi kapcsolatokra. Ahogy az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetõje is rávilágított, Kína az EU második számú kereskedelmi partnere, míg Kína számára az EU országai jelentik az elsõdleges célállomást. Noha, jelenleg még az EU nem ismeri el Kína piacgazdasági státuszát, a múlt héten megkezdõdött XVIII. Pártkongresszuson hangsúlyozott, a további demokratizálódás felé mutató lépések ezt lehetõvé tehetik a jövõben.
Az Unió és Kína kapcsolatainak a stratégiai partnerség felé való elmozdulását felvázolva Szûcs megemlítette az elmúlt évek legfontosabb projektjeit, melyek között szerepel a 2010-tõl évente megrendezett ún. tematikus év rendezvénysorozat is, amelynek legújabb programja idén az interkulturális párbeszédre helyezte a hangsúlyt. Ugyanakkor további cél az együttmûködés bõvítése más területeken is, akár a kultúrán keresztül is, mivel utóbbi meghatározó erõvel bírhat a többi kapcsolatra is. Éppen ezért szerepel a 2012-es év célkitûzései között egymás kultúrájának, kulturális termékeinek megismerése, amely jó kezdet lehet a többi együttmûködési terület bõvítéséhez is – mondta az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetõje.
A szakértõk mellett egyre többen, a legkülönbözõbb területekrõl kezdenek el érdeklõdni a kulturális partnerség iránt – kezdte beszédét Ingram-Hill, hozzátéve, hogy a politikai-kulturális dialógus nem áll távol egymástól. Az EUNIC e tekintetben is támogatja az Unió egységes fellépését. Bár az EU tagállamai különálló államok, fontos az egységesség látszata – magyarázta a magyarországi British Council igazgatója. (Különösen igaz ez a kereskedelmi kapcsolatokra, ahol több európai ország is gyengíti egymás lehetõségeit, az összefogás helyett.)
Kína a világ középpontjában
Az érdeklõdés középpontjában kétségkívül a modern Kína áll, amelynek megértéséhez azonban nagy szükség van a kínai történelem, hagyományok és eszmék jobb megismerésére is. A párizsi Collège de France kínai szellemtörténeti tanszékének vezetõje, Anne Cseng (Anne Cheng) ezekhez az eszmékhez, gondolatokhoz nyújtott alapokat elõadásában. A történész Cseng az egyetemesség kínai eszméjét vázolta fel, amely többek között segít a problematikus természetû emberi jogi problémák megértésében is. Az ismert kínai civilizációs elképzelés – amely központi, vezetõ szerepet szánt a Kínai Császárságnak a világban és alattvalóként tekintett a legtöbb országra – a mai napig visszaköszön az ország elnevezésében: Csungkuo (Zhongguo), azaz Középsõ Birodalom.
A modern Kína azonban már nem definiálja magát a világ középpontjaként, de még él benne a fent vázolt történelmi tudat – ismertette Cseng, aki példaként említette a kínai politikai retorikát, valamint azokat a klasszikus kínai mûveket, amelyek alátámasztásul szolgálnak e tudat továbbéléséhez. Elõadásában kiemelte, hogy a Han-dinasztiától (i.e. 206/202–i.sz. 220) számított kétezer éven keresztül Kína dominanciája jellemezte a kelet-ázsiai térséget (és újra az jellemezheti/jellemzi). Regionális nagyhatalomként pedig jelentõs kulturális és politikai befolyást gyakorolt a szomszédos ázsiai országokra is. Sõt, néhány szomszédos nép alkupozícióba került vagy épp maga döntött a kínai felsõbbrendûség elfogadása mellett és lépett a sinizálódás, asszimilálódás útjára. A diplomáciai utak, a kínai kultúra és eszmék exportálásának igazi sikerét épp ez a folyamat jelentette.
Azonban a 19. század vége és a 20. század elsõ fele leginkább a kudarcok idõszaka volt Kínában, amelyet követõen újra kellett definiálnia helyét a világban és a nagypolitika színpadán – folytatta történelmi áttekintését Cseng. A nyitást és a gazdasági felemelkedést követõen Kína visszaszerezte régi önbizalmát, amellyel párhuzamosan újra elterjedõben vannak a régi eszmék is, amelyek egyben kitûnõ táptalajt biztosítanak a nacionalizmusnak is. A közelmúlt japánellenes tüntetéseiben és lépéseiben is tetten érhetõ ez a megnövekedett önbizalom – mutatott rá a francia sinológus.
Link