Posta Imre weboldala

Az elmélet..... I.rész
Irta: postaimre - Datum: 2012. November 23. 07:52:21

Teljes hir

Az alábbiak az elõzõ bejegyzés folytatása ezúttal Henry Makow tanulmánya alapján, aki a legjártasabb az összeesküvés témájában, most bemutatja a holokauszt valódi üzenetét, kiknek volt jó és miért volt szükség a zsidó népirtásra? Miért nem lépett közbe a nyugat, hogy megsemmisítse a haláltáborokat? Kik állnak a cionizmus mögött? Hogyan buktatták ki Hitlert. Mi a tervük a cionistáknak? és hasonló érdekes kérdésre kapunk választ.
Érdemes figyelmesen elolvasni Henry Makownak a http://henrymakow.com honlapon közzétett, 2002. december 9-én kelt írását, amely a "Zionism: Compulsory Suicide for Jews" (Cionizmus: Kötelezõ öngyilkosság a zsidók számára) címmel olvasható. Ebben a zsidó származású szerzõ, akinek a nagyszülei a holokauszt áldozataiként vesztették életüket, azzal indítja írását, hogy 1940. november 25-én a zsidó menekülteket szállító hajó felrobbant és elsüllyedt Palesztina partjainál. 252-en meghaltak. A Haganah nevû cionista szervezet azt állította, hogy a hajó utasai a brit magatartás elleni tiltakozásként, amiért London elutasította Palesztinába való kivándorlásukat, követték el öngyilkosságukat. Nem voltak hajlandóak Mauritiusba utazni, inkább felrobbantották a hajót. 1958-ban Moshe Sharett, korábbi izraeli miniszterelnök, az áldozatokra emlékezve kijelentette: "Néha fel kell áldozni a keveseket, hogy a sokakat meg lehessen menteni."
Makow tényként állapítja meg, hogy a holokauszt idején - a cionista politika szerint - a zsidó életnek nem volt értéke, hacsak nem segítette elõ Izrael létrehozásának az ügyét. Ezt Yitzhak Greenbaum, a Zsidó Ügynökség Megmentési Bizottságának az elnöke, így fogalmazta meg: "Egy kecske Izraelben többet ér, mint az egész diaszpóra." Moshe Shonfeld rabbi azzal vádolta a cionistákat, hogy közvetlenül és közvetve is, együttmûködtek a nácikkal az európai zsidók lemészárlásában. "Holocaust Victims Accuse" (Vádolnak a holokauszt áldozatai) címû, 1977-ben publikált könyvében, Shonfeld háborús bûnösöknek nevezi a cionistákat, akik megszerezték maguknak a zsidó nép vezetését, visszaéltek a bizalmával, és pusztulásukat követõen, pedig, kisajátították maguknak a halálukból származó erkölcsi tõkét. Többek között ezt a megállapítást teszi: "Nem a múlté az a cionista megközelítés, miszerint a zsidó vér az a kenõolaj, amelyre a zsidó állam kerekeinek szüksége van. Ez a szemlélet a mai napig mûködik."
Makow ezután négy érvet is ismertet Shonfeld rabbi könyvébõl. Miközben az európai zsidók halálos veszedelemben voltak, az amerikai cionista vezetõk szándékosan provokálták, és dühítették Hitlert. 1933-ban világszintû bojkottot indítottak be a náci Németország termékeivel szemben. Dieter von Wissliczeny, Eichmann egyik segítõtársa, mondta el Weissmandl rabbinak, hogy 1941-ben Hitler dührohamot kapott, amikor a cionista Stephen Wise rabbi Amerikában az egész zsidó nép nevében 'hadat üzent' Németországnak. Ekkor mondta azt, hogy 'Most aztán elpusztítom õket'. 1942 januárjában került sor a Wannsee-i Konferenciára, ahol is a "végsõ megoldás"-ra vonatkozó döntés megszületett.
Shonfeld másodikként arra hívja fel a figyelmet, hogy a nácik választották ki a cionista aktivistákat a "Judenrat", azaz a Zsidó Tanács irányítására, és a zsidó rendfenntartó rendõröket vagy kápókat. Shonfeld szerint a nácik megtalálták bennük azt, amit vártak tõlük, lojális és engedelmes kiszolgálókat, akik pénz- és hatalomvágyuk miatt a pusztulásba vezették a zsidókat. A cionisták gyakran olyan értelmiségiek voltak, akik kegyetlenebbnek bizonyultak, mint a nácik, és eltitkolták a rabszállító vonatok végsõ rendeltetési helyét. Szemben a szekuláris cionistákkal, az ortodox zsidó rabbik elutasították az együttmûködést, és osztoztak mindvégig népük sorsában, állapítja meg Shonfeld.
Harmadikként arra hívja fel a figyelmet, hogy a cionisták számos esetben elgáncsolták az ellenállás megszervezését, a zsidók válságdíjjal való kimenekítését és segélyezését. Így például ellenezték, hogy Vlagyimir Jabotinszkij még a háború elõtt felfegyverezze a zsidókat. Akadályozták az amerikai ortodox zsidókat abban, hogy élelmiszercsomagokat küldjenek a gettókba, ahol a gyermekhalandóság 60%-ot ért el. Elgáncsolták a brit parlament kezdeményezését, hogy menekülteket küldjenek Mauritiusba, és azt követelték, hogy e helyett Palesztinába vándoroljanak ki. Megakadályozták az Amerikai Kongresszusnak egy hasonló kezdeményezését, ugyanakkor mindent elkövettek a fiatal cionisták megmentése érdekében. Végül arról ír Shonfeld, hogy Weissmandel rabbi Szlovákiából térképeket továbbított Auschwitzról, és arra kérte a zsidó vezetõket, hogy gyakoroljanak nyomást a szövetségesekre a lágerekbe vezetõ vasútvonalak és a krematóriumok bombázása érdekében. A zsidó vezetõk azonban kitértek ez elõl, mert titkos politikájuk az volt, hogy megsemmisítsék a nem-cionista zsidókat. Amikor a nácik felismerték, hogy a halálvonatokat és haláltáborokat a szövetségesek nem támadják, akkor ipari termelésüket ezekre a területekre koncentrálták.
Shonfeld és Makow nem azért emeli ezt ki, hogy a nácikat feloldja a felelõsség alól. Az azonban lényeges, hogy a holokausztot meg lehetett volna elõzni, vagy legalábbis enyhíteni lehetett volna a következményeit, ha a cionista vezetés ezt akarta volna. De nyilvánvalóan nem akarta.
Ezután Makow kísérletet tesz a cionizmus eredetének a bemutatására. A Rothschild-házzal bennfentes kapcsolatokat ápoló Cecil Rhodes, akirõl késõbb elnevezték Észak- és Dél-Rhodesiát, 1891-ben létrehozta "Round Table" (Kerekasztal) elnevezésû titkos társaságot, amelynek a célja az volt, hogy megszerezze a világ feletti hegemóniát a "Bank of England" és pénzügyi hálózata részvénytulajdonosainak. Ezek a nagyravágyó pénzarisztokraták, élükön a Rothschildokkal, felismerték, hogy az ellenõrzésük alá kell vonni a világot, hogy biztosítsák a maguk számára a pénzelõállítás már megszerzett monopóliumát, és ennek segítségével az ellenõrzésük alatt tarthassák a világ erõforrásait. Ez a pénzügyi közösség ellenõrzi az amerikai Federal Reserve rendszert, valamint a többi fontosabb központi bankot.
A szabadkõmûvesség hatékonyan segítette ennek az érdekcsoportnak a tevékenységét. Ez a nagy múltú zárt társaság legfelsõ szintjein a kereszténység elpusztítását, Lucifer imádatát, és a jeruzsálemi pogány templom újjáépítését szorgalmazza. Az emberiség többségét "haszontalan kenyérpusztítónak" tekintik, és kezdeményezõi voltak az eugenikának, vagyis annak a fajelméleten alapuló áltudománynak, amely a magasabbrendû emberi fajokról, és ezek kitenyészthetõségérõl szól. A cél a világ lakosságának a jelentékeny csökkentése az alacsonyabbrendû emberek kiselejtezésével. A nem-cionista zsidók végleges megsemmisítése ebben az angol mozgalomban gyökerezett, - állapítja meg Makow.
Az elsõ cionista kongresszusra 1897-ben, Bázelban került sor. Alapítója, Herzl Tivadar, 44 éves korában gyanús körülmények között halt meg 1904-ben. Ekkor a cionista mozgalom irányítását a Round Table vette át. Az volt a cél, hogy ezt a mozgalmat, valamint a kommunizmust felhasználják a világ feletti hegemónia megszerzésére vonatkozó terv végrehajtására. Figyelemreméltó történelmi tény, hogy a bolsevik hatalomátvételre és a Balfour Deklaráció kibocsátására, amely ígéretet tett zsidó állam létrehozására Palesztinában, ugyanazon a héten került sor. A Round Table titkos társaság három világháborút tervezett meg és robbantott ki nemzetközi erõviszonyok átalakítására, az emberiség védtelenné tételére és meggyengítésére. Makow úgy véli, hogy a harmadik világháború most van kibontakozóban, amelyet ugyancsak a cionisták kezdeményeztek a mohamedánok ellen. A cionizmus célja a Közel-Kelet gyarmatosítása, az iszlám meggyöngítése, és a térségben található kõolaj és más energiahordozók ellenõrzés alá vétele. E cél érdekében Izrael jelentõs anyagi támogatásban részesült és részesül. Szakértõk számításai szerint az Egyesült Államok eddig 1,7 trillió dollár támogatást nyújtott Izraelnek.
Makow úgy véli, hogy Izraelnek nem sok köze van a zsidó néphez, mert a cionizmus, kommunizmus, feminizmus, nácizmus, mind ennek a világuralomra törõ érdekcsoportnak az eszköze. Ezen "izmusoknak" a közös célja egy neo-feudális globális diktatúra megvalósítása. J. Edgar Hoover, az FBI egykori igazgatója, mondta: "Az ember valósággal megdermed, amikor szembe kell néznie egy ilyen hatalmas összeesküvéssel, amelynek létezését nem képes elhinni." Makow úgy véli, hogy az izraeliek akaratlanul is "kényszeröngyilkosság" áldozataivá válnak. Az amerikaiak hamarosan ugyanerre a sorsa juthatnak. Ezt jól példázza 2001. szeptember 11-e. Az arab terrorizmust is ez az érdekcsoport támogatja. Bin Laden-nek például több mint 260 telefonhívása volt Angliába 1996 és 1998 között. A civilizációk összecsapása valójában az iszlám országok meggyöngítését és egy nyugati fogantatású globális rendõrállam létrehozását célozza.
Ez után Makow megmagyarázza, hogy mit ért "Compulsory Suicide" (kötelezõ, kikényszerített öngyilkosság) alatt. Ezt sátáni selejtezésként értelmezi. A cionisták és más vezetõk állandó hivatkozása a "véráldozatra" az emberáldozat gyakorlatára utal.
Arra a kérdésre, hogy mindez hová vezet, Makow megállapítja, hogy a zsidók évezredek óta a Tórában foglalt isteni parancsok teljesítésének köszönhetik túlélésüket. Az elmúlt évszázadban azonban cserbenhagyták hordozható lelki otthonukat, a hitüket, és egy fizikailag létezõ otthonba, Izraelbe helyezték. De sajnálatos módon rászedték õket. Az izraeliek akaratlanul is egy globális ültetvény felügyelõivé váltak. Amerikai zsidók, akik vezetõ szerepet játszanak a tömegtájékoztatásban, nevelésben, kormányzásban és a pénzügyekben, ugyancsak ennek a folyamatnak a résztvevõi, akár van tudomásuk róla, akár nincs. Magukra vállalják a valódi elkövetõktõl - a világ fõbb központi bankjainak a részvénytulajdonosaitól, vagyis a nemzetközi szupergazdag bankároktól - a felelõsséget.
Az emberiséget a szupergazdag elit árulta el. Barry Chamis izraeli újságíró ezt így fogalmazta meg: "A leggazdagabbak magukat nevezik ki a legmagasabb állásokba. Ily módon a legpénzsóvárabb és leggátlástalanabb személyeké a vezetõ szerep. Eladják a lelküket - azokét is, akik felett uralkodnak - a hatalomért és érvényesülésért cserébe."
Többszázezer Shonfeld rabbihoz hasonló ortodox zsidó mindig is jól látta a cionizmus lényegét. Ezért elutasították Izrael államot és hûek maradtak a Tórához. Makow szerint tõlük lehet várni az igazi zsidó újjászületést. A világot ma kormányzó sátánista kultusz hívei valójában gyûlölik Istent és az emberiséget is, amelyet a legszívesebben elpusztítanának. Meggyõzõdésük szerint a cél szentesíti az eszközt. A zsidókat is, másokhoz hasonlóan, csak ágyútölteléknek tekintik. Valamennyien a "mátrix gyermekei" vagyunk, becsapottak, félrevezetettek - vonja le Makow a következtetést -, akiket satnyává tettek és feláldoztak. Valóságunk tehát még a Mátrix címû filmben ábrázolt virtuális világon is túl tesz, pedig az sem szívderítõ, hiszen azt a világot szimulációval, mesterséges intelligenciával rendelkezõ gépek hozták létre és kibernetikusan kapcsolták hálózatára az emberek agyát.
A cionizmus, mint összeesküvés
Henry Makow azt állítja, hogy a cionizmus valójában összeesküvés a zsidók ellen. Azért tartja szükségesnek, hogy ma is emlékeztessen a cionisták és a nácik együttmûködésére, mert véleménye szerint a cionizmus olyan mozgalom, amelynek valódi célja a brit imperializmus céljainak a megvalósítása. A brit jelzõ alatt azonban Makow a Londonban székelõ nemzetközi bankkartellt érti, amelynek a csúcsán a Rothschild-ház és a Rockefeller-ház áll. Ez a világhatalomra szert tett nemzetközi pénzügyi csoport egyik kormánynak sem felelõs. Célja a világuralom megszerzése, és e cél érdekében eszközként használják a zsidókat, a zsidó népet is.
1925-ben, a Németországban élõ 500 ezer zsidó túlnyomó többsége közömbös volt vagy ellenséges beállítódású volt a cionizmussal szemben. A németországi cionista mozgalomnak mindössze 9 ezer tagja volt. A Zsidó Hitû Németek Központi Uniója, amely a német zsidók többségét képviselte, aktívan részt vett a német közéletben, és fõ célja az antiszemitizmus elleni küzdelem volt. A cionisták ezzel szemben kedvezõen fogadták a nácik antiszemita politikáját. A nemzetiszocialistákhoz hasonlóan azt vallották, hogy egy népnek a nemzeti karakterét és sorsát alapvetõen a faji jelleg határozza meg. A nácikkal közösen az volt a meggyõzõdésük, hogy a zsidóknak nincs jövõjük Németországban.
A cionisták nem tiltakoztak, amikor a nemzeti szocialista kormányzat eltávolított 2000 zsidó professzort és tudóst a német egyetemekrõl 1933-ban. A nácik ezt a tartózkodó magatartást azzal jutalmazták, hogy a cionisták akadálytalanul folytathatták tovább a tevékenységüket. Minden más zsidó és antifasiszta szervezetet viszont feloszlattak, és vezetõiket bebörtönözték. A nácik azt követelték, hogy valamennyi zsidó csatlakozzon a cionisták által vezetett "Reich Union"-hoz (Birodalmi Unióhoz), amelynek a célja az emigráció megszervezése volt. A zsidókat minden áron a cionizmushoz kívánták csatlakoztatni, akiknek meg volt engedve a nácikat is bíráló könyvek és újságok publikálása, ameddig ezek olvasói kizárólag zsidók voltak.
Az együttmûködés kiterjedt a politikai és a gazdasági területre. Adolf Eichman például mezõgazdasági szakképzést nyújtó táborokat létesített Ausztriában, hogy felkészítse a fiatal zsidókat a kibucban folytatott életre. Eichmann Palesztinába is ellátogatott, ahol a cionista vezetõk tájékoztatták valódi expanzionista céljaikról. Szóba került egy stratégiai szövetség létrehozása is a nemzetiszocialista Németország és a zsidó Palesztina között. Az erre vonatkozó jelentést el lehet olvasni Himmler archívumában. Ezt a kérdéskört behatóan tanulmányozta Lenni Brenner, és 2002-ben közzétette "51 Documents: Zionist Collaboration With the Nazis" (51 dokumentum: Cionista együttmûködés a nácikkal) címmel.
Makow azt is elképzelhetõnek tartja, hogy ez az együttmûködés kiterjedt a zsidó holokausztra is, és ez lehet a magyarázat arra, amiért a legtöbb zsidó passzív beletörõdéssel, minden ellenállás nélkül, fogadta sorsát. Moshe Shonfeld rabbi is megerõsíti (mint már utaltunk rá), hogy a "Judenrats" (Zsidó Tanács) együttmûködött a nácikkal, és félrevezette a nem-cionista zsidókat. Ennek az együttmûködésnek a motívumát Makow így fogalmazta meg: "Európa nem-cionista zsidói értékesebbek voltak halottként, mint élõként a cionisták és pénzügyi szponzoraik számára. A holokauszt politikailag és erkölcsileg is hivatkozási alapot szolgáltatott a Zsidó Állam létrehozásához."

/Aranykorfreeblog/