Sem tolvaj, sem gyáva népnek nincs hazája
Irta: GERRY - Datum: 2013. January 19. 20:49:18
Szlovákia lassan mindet ellop tõlünk, kezdte területével, folytatta címerével és himnuszával, vitte a királyainkat, aztán a Tokaji bort, most pedig a legnagyobb magyar zeneszerzõkre, Bartók Bélára és Liszt Ferencre vetettek szemet. Meddig tûrjük még?
Rendkívül „örömteli, hogy Szlovákia idén ünnepli államiságának a huszadik évfordulóját. Mi már ezen, több mint ezer esztendeje túlvagyunk, de valahol nekik is el kell kezdeni. Egy ország életében húsz év nagyjából annyi, mint egy ember életében két esztendõ. Északi szomszédunk pedig pontosan úgy viselkedik, mint egy két éves gyerek, még nevelésre szorul és gyakran bepiszkít.
Szlovákia abban a korban jár, amikor még keresi nemzeti identitását, ennek náluk jelenleg csak egyetlen alapja van, az ellenségkép, azaz a magyarok gyûlölete. Mérhetetlen frusztrációt okoz számukra, hogy körülöttük szinte csak olyan államok találhatóak, amelyek sok évszázados múltra tekintenek vissza. Ezzel a történelmi hátránnyal láthatóan nem tudnak mit kezdeni, hogy behozzák lemaradásukat bõszen neki is álltak történelmet hamisítani. Persze, ezen kár meglepõdni, mit várjunk egy olyan országtól, amely a hazáját, a címerét és a himnuszát is lopta?
Múlthamisításuk nyitányaként a magyar királyokat és történelmi személyiségeket tették magukévá. Így lett például Hunyadi Jánosból Jan Hunady, V. Lászlóból Ladislav V. és Mátyás királyból pedig Matej Korvin. Természetesen, ezen személyek már úgy kerültek be némelyik történelemkönyvükbe, mint nemes szlovák uralkodók. De nem álltak meg itt, olyan szemen szedett hazugságokat terjesztenek Európa-szerte, hogy a XIII. században Csák Máté, felvidéki tartományúr küzdött elõször a magyar elnyomás ellen és a szabad Szlovákiáért. Szegény forogna a sírjában, ha ezt tudná!
De a szlovákoknak ez sem volt elég, az EU asszisztálásával, nemes egyszerûséggel lenyúlták maguknak a Tokai bort is. Ez különösképpen azért érdekes, mert - feltételezem legnagyobb bánatukra - a Tokaji borvidék szinte teljes egésze egyelõre még Magyarországhoz tartozik.
Tudásuk azonban nemcsak történelembõl, földrajzból, hanem a jelek szerint a zene területén is meglehetõsen hiányos. Szerintük Bartók Béla is szlovák volt, Lisztnek szlovák felmenõi voltak, Brahms magyar táncait tévesen hívják magyar táncoknak, mert az a cigányzene hagyományain alapul, és közelebb áll a roma, mint a magyar kultúrához. Mindezek Athénban hangzottak el, Szlovákia megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett koncerten. Nem tudom mi lesz a következõ, hamarosan Nobel-díjasaink, olimpikonjaink is szlovákká válnak?
A magyar külügyminiszternek Martonyi Jánosnak, végre észre kellene vennie, hogy lehetetlen jó szomszédi viszonyt kialakítani északi szomszédunkkal. Hiába nyújt nekik békejobbot, mindig bele fognak marni a kezébe. Szlovákia jelenleg Európa szégyenállama, egy olyan ország ahol törvényi szinten bélyegeznek meg nemzeti kisebbségi csoportokat, köztük a magyarokat. Egy olyan állam ahol csupán nemzeti hovatartozásuk miatt vernek meg a magyar szurkolókat, és a magyarok elleni gyûlöletkeltés sok esetben kormányzati szinten zajlik.
A magyar külügynek a legkeményebb diplomáciai eszközökkel kellett volna fellépni Szlovákiával szemben 2009-ben, amikor nem engedték belépni országuk területére Sólyom László akkori köztársasági elnököt. Elmulasztották, ez pedig felbátorította északi szomszédunkat, most pedig már úgy érzik, bármit megtehetnek. Fordulatra van tehát szükség a magyar külpolitikában. Fel kell hívni végre Európa és a világ felfigyelne arra, mint mûvelnek évtizedek óta. Ha nem lépünk, akkor a címerünk, királyaink, zeneszerzõink után hamarosan a csonka országunk is szlovák lesz. Mert gyáva népnek nincs hazája!
Forrás: Link