Posta Imre weboldala

Érvénytelen Mazsihisz-elnökválasztás?
Irta: postaimre - Datum: 2012. May 14. 10:02:57

Teljes hir

Már egy éves a hír, de nem is a mazsihisz a lényeg, hanem köve slomó "ellenszervezete".
A BZSH után a május 15-i Mazsihisz tisztújítást is vélhetõen választási szabályszegés tarkította, ugyanis az összes, és nem az érvényes szavazatok 50%-át kellett volna Feldmájer Péternek megszereznie a Mazsihisz Választási Szabályzata V/20-as pontjának kézenfekvõ olvasata szerint ahhoz, hogy elnökké válasszák a választás elsõ fordulójában.
________________________________________

A BZSH után a május 15-i Mazsihisz tisztújítást is vélhetõen választási szabályszegés tarkította, ugyanis az összes, és nem az érvényes szavazatok 50%-át kellett volna Feldmájer Péternek megszereznie a Mazsihisz Választási Szabályzata V/20-as pontjának kézenfekvõ olvasata szerint ahhoz, hogy elnökké válasszák a választás elsõ fordulójában. Csak a választás második fordulójában (melyet a szabályzat V/22-es pontja szabályoz) lett volna elég az érvényes szavazatok 50%-a – második forduló azonban nem volt. Feldmájer az érvényes szavazatok többségét is csak hajszál híján szerezte meg, igen hosszú szavazatszámlálás után.

Egri, Feldmájer, Zoltai

A rövid köszöntõ, valamint az izraeli és a magyar himnusz után az elõre kijelölt levezetõ elnök, Egri Oszkár ismertette az ügymenetet. A szerdai BZSH-gyûlést ért kritikákra válaszul kijelentette, a közgyûlés egyetlen napirendi pontja a választás, „ebben pedig nincs választás”, így szavazni sem kell róla, sõt nem is lehet, ami a levezetõ elnök személyére is vonatkozik. A szerdainál mindazonáltal megengedõbbnek bizonyult: jelöltet a helyszínen is lehetett állítani, a fölszólalókat csupán arra kérte, lehetõleg indokolják javaslatukat, valamint azt is, miért nem elõbb hozakodtak elõ vele. Jóllehet Heisler András jelöltségének többszöri megtorpedózása éppen indokolhatta is ezt a kivárást.

Árulás

Az ügyvezetõ igazgatói posztra így sem érkezett ellenjelölés – Zoltai magabiztosan, a 111 leadott szavazatból 97-et megszerezve maradt posztján. Elmondta, jelöltként most tart elõször beszédet, méghozzá az elmúlt éjjel történtek fényében: „Elérkeztünk arra a pontra, amikor a világhálón, amit az egész világ olvas, zsidó ember azt írja le, hogy jó lenne már a jelenlegi vezetésre kaddist mondani, és jó lenne, ha a Mazsihisz épületében lenne már Zoltai-emlékszoba.” (Föltehetõen egy kommentre gondolt.) Kifejtette ugyanakkor, hogy „kezdeményezni fogják a nyitást”, egységbe kovácsolják a magyarországi zsidóságot, támogatni fogják a vidéki hitközségeket, a nézeteltérések „elsimítása” pedig az új elnökség legelsõ feladatai közé fog tartozni. Megválasztása után még hozzátette: az ellene folytatott „lejárató kampányt” árulásnak és borzalomnak, megbocsáthatatlan bûnnek tartja, ami csupán a hitközség gazdálkodását biztosító 1% csökkenését fogja eredményezni. „A Facebook, a tévé és a rádió eláztatta a vezetést, ezen belül (sic!) a magyarországi zsidóságot” – fejtette ki.

Kertész Gábor, a nyíregyházi hitközség elnöke

A jelölõbizottság által elnöknek elõterjesztett Feldmájer mellett azonban három másik jelölt is a szavazólapokra került: Aser Ehrenfeld debreceni fõrabbi Horovitz Tamást, a debreceni hitközség elnökét, Villányi Tibor gyõri elnök a szerdai BZSH-elnökválasztáson kis különbséggel alulmaradt Kunos Pétert, Tordai Péter, a Frankel-körzet elnöke Kertész Gábort, a nyíregyházi hitközség elnökét, Budai Béla BZSH-küldött pedig a Bethlen téri körzethez tartozó Sárközi Gyulát javasolta. Kunost leszámítva mind vállalták is a jelölést. Ehrenfeld rabbi tórai hivatkozásait Egri gúnyos megjegyzésekkel szakította meg, például „ugye nem Mózest akarja jelölni?”, Villányi pedig indoklásként kifejtette: annak idején maga is részese volt Heisler elmozdításának, a jelenlegi elöljárókkal azonban végképp elégedetlen. Leginkább a Mazsihisz-vezetés Síp utcába történõ bezárkózását kifogásolta: „nem azokat kell vezetni, akik a teremben vannak”, fogalmazott. Az élesebb kritikák alatt rendre a Bethlen tériek soraiból érkezett kisebb taps, késõbb azonban egyikük arról tájékoztatta lapunkat, hogy ennyire azért nem egyértelmû az ellenvéleményük, ahogyan Sárközi Gyula sem testesített meg kritikus attitûdöt elnökjelölti beszédében (a szociális gondoskodás, a hagyományok megõrzésének fontosságát hangoztatta, valamint az antiszemitizmus visszaszorítására és az asszimiláció lelassítására tett erõfeszítéseket szorgalmazott).

Öt percen innen és túl

Kertész Gábor kérdésünkre elmondta: a jelölést nem amiatt fogadta el, mert gyõzelemre számított volna, hanem hogy véleményt mondhasson a jelenlegi állapotról; kísérlete azonban kudarcba torkollott (Egri minden jelölttõl következetesen számon kérte a rendelkezésre álló öt perc betartását, ezt egyedül Feldmájer esetében mulasztotta el, amire néhány küldött hívta fel a figyelmét). Kertész a legfõbb problémát a szervezet struktúrájában látja: a vezetõség korszerûtlen mûködésében, valamint abban, hogy a hitközség kísérletet sem tesz a vallásos zsidóságnál lényegesen nagyobb lélekszámú vallástalan zsidók bevonására is. Heisler jelöltségére vonatkozó kérdésünkre taktikai butaságnak nevezte indulása ellehetetlenítését, hisz a közgyûlés összetétele alapján aligha avanzsált volna ügyvezetõ igazgatóvá, miközben „elkerültük volna annak látszatát, hogy személyes konfliktusok következtében kirekesztenek egy közismert zsidó személyiséget, akire sokan felnéznek.” Hozzátette ugyanakkor: Heislernek megfontoltabb hozzáállással korábbi elnöksége idején lehetõsége nyílhatott volna a fönnálló helyzet megváltoztatására.

Horovitz kortesbeszédében ugyancsak a zsidóság többi hazai szervezetének a bevonását és a gazdálkodás racionalizálását, valamint a mindenkori kormányszervekkel jól együttmûködõ, politikafüggetlen vezetést szorgalmazott.

Horovitz Tamás, a debreceni hitközség elnöke

A több mint másfél órán keresztül húzódó szavazatszámlálás végeredményét Egri Oszkár két lépésben ismertette: elõször csak azt, hogy „van már elnökünk és ügyvezetõnk, de még nem tudjuk, lesz-e második forduló”, majd fél órával késõbb bejelentette: „mégsem” kell második fordulót tartani. Az ügyvezetõ igazgatóra, a vezetõségre, valamint a számvizsgáló bizottságra leadott 110-111 érvényes szavazattal ellentétben a bizottság az elnök esetében csupán 93-at ítélt érvényesnek, így Feldmájer elsõ körben elért gyõzelméhez az 56-57 helyett mindössze 47 szavazatra volt szükség – 49 vokssal végül 53%-os többséget ért el.

A legérdekesebb azonban nem is az, hogy a többi szavazással ellentétben itt miért talált tizennyolcat is érvénytelennek a jelölõbizottság. A Síp utcából lapunk birtokába jutott választási szabályzat alapján ugyanis az elsõ fordulóbeli gyõzelemhez nem is lehetett volna elegendõ az érvényes szavazatok többsége. A Mazsihisz választási szabályzata egyértelmûen arról rendelkezik, hogy „az a jelölt tekintendõ megválasztottnak, aki az összes szavazat több mint felét megszerezte” (V/20.). „Ha senki nem kapta meg az elõzõekben írtak szerinti abszolút többséget, az a két jelölt indulhat a második fordulóban, aki a legtöbb szavazatot kapta.” (V/21.) Második forduló esetén Feldmájerrel a 22 szavazatot kapott Horovitz Tamás versenyzett volna, aki a három ellenjelölt közül láthatóan a legtöbb súlyt fektette a jelöltségére. (Sárközi 16, Kertész 6 szavazatot kapott.) A szabályzat betûje szerint a gyõzelemhez mindössze a második fordulóban lett volna elég az érvényes szavazatok többsége. (A szabályzat itt szó szerint kiemeli, hogy „az összes érvényes szavazat többsége” szükséges, szemben az elsõ fordulóval, ahol „az összes szavazat több mint felérõl” beszél.) A helyszínen, érdekes módon senki nem tette szóvá az ügyet, s megkeresésünkre az alulmaradt Horovitz sem kívánt egyelõre állást foglalni a kérdésben.

A Jelölõbizottság megválasztása

Az eredményhirdetést követõen Feldmájer elmondta: mindenáron fönn fogja tartani a Mazsihisz egységét, és nem hagyja, hogy kívülrõl bárki beleszóljon, beleértve a kormányt és a kormánytisztviselõket. Ezzel, minden bizonnyal, a Gál András Levente közigazgatási államtitkár kezdeményezésére nemrégiben megalakult zsidó egyeztetõ fórum irányvonalára is utalt.

Többes jelölés az alelnöki pozíció esetében sem volt: Streit Sándor BZSH-elnök és az ortodoxiát képviselõ Herczog László így egyaránt vetélytárs nélkül õrizte meg posztját.

Apró változások ugyanakkor történtek a vezetõ testületekben: a Zoltai-féle vezetés emberének tartott Freund Jenõ 53 szavazattal kiesett, Engländer Tibor 70-nel bekerült a vezetõségbe, s a 73 voksot kapott Horovitzcal, valamint a fiatal Gádor Györggyel õk alkották a lista élvonalát. (A Magyarországi Cionista Szövetséget is vezetõ Kardi Judit 69, Streit Sándor 67, Tordai Péter – akit Kertész Gábor, elnökjelöltsége elfogadását követõen, önmaga helyett jelölt – 66 szavazatot kapott.) A számvizsgáló bizottság megválasztott tagjai közül pedig Kunos Péter végzett az élen, 83 szavazattal (Ács Tamás 82, az ugyancsak a fiatalítást képviselõ Villányi Benjámin 76 voksot kapott.)

Váltás szükséges

Kunos Péter, a Számvizsgáló Bizottság tagja

Kunos a teendõit illetõen lapunk kérdésére elmondta: amint módja nyílik rá, indítványozni fogja, hogy a közgyûlésen ne szavazhassanak azok, akik a hitközség alkalmazásában állnak, s így egzisztenciálisan függnek attól. Fontosnak tartotta, hogy a számvizsgáló bizottság se csak azt ellenõrizze, „van-e a kiadások mögött számla”, hanem a gazdasági racionalitást is vizsgálja – reményei szerint tagként ráhatása lehet e folyamatokra. Legelsõ javaslatát azonban maga sem tartotta reálisnak: ahhoz ugyanis, hogy a hitközség alkalmazottai ne vehessenek részt a testületben, alapszabály-módosításra lenne szükség, amit ugyanennek a testületnek kellene elfogadnia. Azt azonban az általunk megkérdezett többi küldötthöz hasonlóan, õ sem tartotta szerencsésnek, hogy Heisler András a széles közvélemény elé vitte a belsõ konfliktust. „Rossz tanácsadókra hallgatott” – mondta. „A váltás elõbb-utóbb már csak az életkor miatt is szükségessé válik”, és nem biztos benne, hogy Heisler, akit amúgy a jelenlegi vezetés egyik lehetséges utódjának tart, a jövõbeli lehetõségei szempontjából most helyes lépést tett.
Link