'Pszichopaták, politikai látványpékség': a Rozgonyi-levelek szerkesztés nélkül
Irta: postaimre - Datum: 2012. December 26. 08:20:14
Ernõ, akkor mit kerestél köztük és miért nem halljuk azóta sem azt az "igazságbeszédet"? Elvitte a cica a nyelved? Olyan vagy mint Ángyán? Vénségedre ennyi eszed volt? Ilyenkor mr nem kunszt a "tutit" szónokolni. „Utolsó és kemény figyelmeztetésnek” szánta Rozgonyi Ernõ a Jobbik pártvezetése számára, hogy december elején távozott az ellenzéki párt parlament frakciójából és tagságából. Az azóta már független országgyûlési képviselõ kedden közölte: vállalhatatlan volt már számára a Jobbik nemzeti radikalizmust lejárató botránypolitizálása.
Teljes hir
Ernõ, akkor mit kerestél köztük és miért nem halljuk azóta sem azt az "igazságbeszédet"? Elvitte a cica a nyelved? Olyan vagy mint Ángyán? Vénségedre ennyi eszed volt? Ilyenkor mr nem kunszt a "tutit" szónokolni.
„Utolsó és kemény figyelmeztetésnek” szánta Rozgonyi Ernõ a Jobbik pártvezetése számára, hogy december elején távozott az ellenzéki párt parlament frakciójából és tagságából. Az azóta már független országgyûlési képviselõ kedden közölte: vállalhatatlan volt már számára a Jobbik nemzeti radikalizmust lejárató botránypolitizálása.
Az Országgyûlés december 5-i plenáris ülésén az ülést levezetõ elnök jelentette be, hogy Rozgonyi Ernõ kilépett a Jobbik frakciójából, és a jövõben független országgyûlési képviselõként folytatja munkáját. Vona Gábor, a Jobbik elnöke aznapi közleményében erre úgy reagált: képviselõtársának döntése meglepetésként érte õket, frakciótársuk a döntést nem kívánta számukra indokolni. Vona Gábor szerint Rozgonyi Ernõ esetében arról van szó, hogy "egy idõs ember elfáradt, nem bírta tovább a pártra és ezáltal rá is nehezedõ nyomást". A pártelnök-frakcióvezetõ közölte, országos elnökségük egyhangú döntése alapján felszólítja Rozgonyi Ernõt mandátuma visszaadására.
Az atv.hu megszerezte Rozgonyi Ernõ Vona Gáborhoz címzett, december 3-án kelt levelét, valamint a Jobbikból kilépett politikus nyilatkozatát – ezeket változtatás nélkül közöljük, és idõrendi sorrendben közüljük.
"Kedves Gábor!
Hosszabb ideje sorozatban mindent elkövettetek annak érdekében, hogy a nemzeti radikalizmust lejárassátok. Én nemzeti radikális vagyok, és régóta hirdetem: a nemzeti radikalizmusnak nem szinonimája a hülyeség. Ezt egyébként minden nemzeti radikális alakzat az egész világon felismerte, csak ti nem.
Sikeresen eljuttattatok arra a határra, amikor én nem tudom tovább a nevemet adni a sorozatos ostobaságotokhoz. Ezért bejelentem, hogy a mai naptól átülök a „függetlenek” közé, és a pártból is kilépek.
A mandátumomat nem adom vissza, mert én a Szent Koronára tettem esküt, amit nem szegtem meg. Nem én hagylak el benneteket, hanem ti léptetek egy pszichopaták által uralt és irányított közegbe, amellyel hihetetlen mértékben ártottatok a nemzeti radikalizmus ügyének.
Sajnálom."
"A jobbik frakciójából és a pártból való távozásommal kapcsolatban nem akartam nyilatkozni senkinek sem, mert úgy gondoltam, hogy tisztességes ember nem piszkít a saját volt fészkébe. Ebben állapodtunk meg. Úgy gondoltam, ha ezt kölcsönösen tiszteletben tartjuk, akkor elkerülhetõ az ilyenkor szokásos mocskolódás. Utolsó és kemény figyelmeztetésnek tekintettem a kilépésemet, amit a párt, és a frakció vezetésének szántam. Ugyanis õk kényszerítették ki döntésemet. Nehéz és fájdalmas volt ez a döntés a részemrõl, de –hosszas tépelõdés után- meg kellett tennem.
Akiknek szólt a tiltakozásom, úgy tûnik semmibõl sem tanulnak és képtelenek visszafogni magukat ebben az esetben is.
Az elmúlt napok, lassan hetek során a legelképesztõbb mocskolódásokat, primitív vádakat és hazugságokat kellett eltûrnöm a párt különbözõ szintû vezetõitõl. Újból és ismételten átléptek egy tûrési határt, a szokásos elvakultsággal, alattomossággal. Ez késztet arra, hogy megszólaljak.
Elsõként mellékelem és közzéteszem a „felmondó” levelemet. (Lásd elsõ keretesünk – a szerk.)
A levél önmagért beszél, de két dologra külön is érdemes figyelni. Az egyik a dátum, ami hétfõ és nem csütörtök, másrészt öregségrõl és megfáradtságról, valamiféle nyomás elviselésérõl szó nincs. A legszomorúbb azonban az, hogy a párt és frakció vezetése még a frakció tagjaival sem közölte az igazat a kilépésemmel kapcsolatban. Ilyen az õszinte légkör a frakción belül.
A dátum azért érdekes, mert a közte lévõ napokon az idõhúzásnak sajátos szerepe volt. Egyrészt egyszerre a frakció fontos embere lettem, legalábbis errõl akartak meggyõzni, bár tekintve, hogy igen sokszor nem mondhattam el a Parlament nyilvánossága elõtt különbözõ témában felszólalásaimat (napirend elõtti, interpelláció, stb.), illetõleg igen fontos ügyekben egy-két percre korlátozták a lehetõségeimet, miközben mások szaporították azokat a felszólalásokat, amik nevetségessé tették, lejáratták a frakciót és ezzel együtt azt az ügyet, amit a frakciónak következetesen képviselnie kellett volna.
Másrészt ezt a néhány napot- miután a kilépésemet nem voltam hajlandó visszavonni- a megvesztegetésemre próbálták fordítani. Meglepõdtek, amikor ezt visszautasítottam. Hiába, mindenki úgy ítél, ahogyan él. Értitek tudatlan rágalmazóim? Engemet nem lehet megvásárolni! Sajnos volt, akinél ezt a módszert sikerrel alkalmazták. Ennyit az erkölcsrõl, amit tõlem kér számon az, aki ilyen ajánlatokat ad, és ehhez hasonlóakat elfogad.
A botránypolitizálás, a bohóckodás nem alkalmas eszköz ahhoz, hogy a nemzeti érdekeket hatékonyan érvényesíteni lehessen. Felháborító az, hogy a kormányzat minden lépését ugyanazokkal az átlátszó és szemfényvesztõ szólamokkal bírálja és támadja a JOBBIK frakciója, mint az MSZP a DK, vagy az LMP. Ilyenkor alapvetõen arról tesz tanulságot a frakció vezetése, hogy fogalma sincs az ország helyzetérõl. Az ilyen politizálásra, politikai látványpékségre én nem tudok vállalkozni.
Rozgonyi Ernõ"
Link