Öngyilkos Civilizáció
Irta: GERRY - Datum: 2013. January 20. 21:22:39
A nyugati civilizáció és annak részeként a magyarság válságban van. Ez ma már közhelyszámba megy, még a tömegkultúrában is megjelenik, mint „életérzés”, ennek leképezõdései a „bulikultusz”, a mámor, a primitív szexualitás „menekülõ-útvonalai”.
Ha valaki látni szeretné, hogyan járja „haláltáncát” a nyugati civilizáció, az sétáljon egyet bármelyik nyugati városban péntek vagy szombat este.
Törvényszerû vagy gyógyítható?
Spengler szerint a nyugatot sújtó szellemi erkölcsi, demográfiai hanyatlás a civilizációk életébõl fakadó törvényszerûség, amelyen a nyugati elõtt már több civilizáció végigment és a nyugati eltûnése után születõ civilizációk ugyanúgy végig fogják élni.
Spengler a civilizáció helyett a kultúra fogalmát használja. Használja a civilizáció fogalmát is a kultúra „életének” arra a szakaszára, mikor már elvesztette szellemi, erkölcsi potenciálját, tehát már betöltötte „küldetését”. A civilizációs szakaszban a kultúra „kiüresedik” és lehanyatlik.
Spengler a határvonalat (a nyugati kultúra, kultúra és civilizációs szakasza közé) a XVIII. század végére és a XIX. század elejére teszi. Addigra a nyugat már betöltötte küldetését, kinyilatkoztathatta azt, ami benne lehetõségként „kódolva” volt.
A spengleri modell szerint jelen korunk és a jövõ a demokrácia átmeneti szakasza után a diktatúrák kora lesz (új cezarizmus), a materializmust pedig fel fogja váltani a „második vallásosság”, amelynek azonban nem sok köze van a valódi valláshoz, és amely végül a civilizáció végsõ fázisaiban átalakul egy - Spengler szavaival élve – fellah vallássá, amely már nélkülöz bármiféle magasrendûséget.
Spenglerrel szemben másfajta elméletet vall Ulick Varange (Francis Parker Yockey). Varange Imperium címû mûvében a nyugat hanyatlását külsõ tényezõnek, a kultúratorzításnak tulajdonítja. Minden kultúra rendelkezik egy „belsõ lelki maggal”, amelyhez egy másik kultúra (annak hatóerõi) nem férhet hozzá, de a „felszínét” eltorzíthatja, ez a folyamat volt az elmúlt évszázadokban végbement „fordított asszimiláció”, vagyis a nyugat népeinek szemitizálódása.
Varange ebben a külsõ tényezõben látja a nyugat hanyatlásának okát, és ezt nem eredezteti a kultúra életébõl fakadó törvényszerûségbõl, valamint reálisnak tartja a folyamat visszafordítását, a gyógyulást.
Intellektuális nomádok
Spengler az entellektuelleket nevezi így, azokat akik „minden nagyvárosban otthon érzik magukat.” Az intellektuális nomádok elméletei, rendszerei önmagukba zártak és önmagukból táplálkozóak, az elmúlt háromszáz évben ilyen intellektuális nomádok elméletei, hitei fantazmagóriái és mániái uralják a nyugat szellemi életét.
A szociológia, az evolucionizmus, a pszichológia, a kulturális antropológia és a többi önmagából és a többibõl táplálkozó tévtanrendszer álszellemi tudomány lett, a nyugat új, modern szellemi (valójában álszellemi) fundamentuma.
Ezek azért álszellemi tévtanrendszerek, mert alapjuk a materializmus.
A materializmus (szimbolikusan) burokba zár, „elszakít” a magasrendû szellemiségtõl” és mindent a kizárólagosan mennyiségi szemléletre redukál, ennek társadalmi kivetülése az egyenlõség babonája.
A materializmus létszemlélete az egzisztencializmus, amely szerint az ember nem több, mint a kozmikus magányba vetett „fehérjehalmaz”.
Korszakváltás elõtt állunk, a materializmust kezdik felváltani, elsöpörni a „második vallásosság” körébe tartozó tévtanok, amelyek sokféle formában jelentek meg, mint például újpogányság, Ufó-hit, agykontroll, antropozófia, szekták stb. Ezek azonban a látszat ellenére még a materializmusnál is jobban eltávolítanak a valódi tanításoktól.
Az intellektuális nomád tipikus fajtája a zsidó, valamint a szellemileg elzsidósodott nyugati értelmiségi (Spengler fõ mûvében ennek a témának a tárgyalásakor nem tulajdonított jelentõséget a zsidóproblémának).
Az elmúlt háromszáz év minden jelentõsebb felforgató mozgalmában vezetõ szerepet játszottak (és játszanak ma is) a zsidók.
Az elmúlt háromszáz évnek „köszönhetõen” a mai, szemitizálódott, posztkeresztény nyugat szellemileg (kultúra, vallás) kiüresedett, „impotenssé” lett.
Öngyilkos civilizáció
A szellemi lehanyatlást követi az erkölcsi lealacsonyodás, majd a folyamat betetõzéseként megkezdõdik a civilizáció fizikai önmegsemmisítése.
A társadalom alapegysége a család, fokozatosan semmisül meg a válás engedélyezésével és elterjedésével, a többgenerációs családmodell eltûnésével és a nukleáris családmodell megjelenésével. A családot, mint a szocializáció elsõdleges színterét folyamatos „kihívások érik” a tömegkultúra (a média, divat, szubkultúra) részérõl.
A szexus „elszabadult”, a pornográfia, a „free szex”, a nyitott kapcsolatok megfosztják mindattól, amit Julius Evola a szexus metafizikájának nevez.
A társadalmak az anómia állapotába kerültek, melynek egyenes következménye a mentális és pszichés betegségek járványszerû terjedése, bizonyos „öngyilkos mechanizmusok” tömegessé válása, mint például az alkoholizmus vagy a drogfogyasztás.
Az értékválság olyan módokon is megnyilatkozik, mint a nemek lealacsonyodása, a világ elnõiesedése, a homoszexualitás egyre elfogadhatóbbá válása, vagy a gender mozgalom megjelenése.
Az értékválság legsúlyosabb tünete az élet szentségébe vetett hit visszaszorulása.
Spengler szerint egy nép akkor tûnik el, ha már indokokat keresnek a gyerekek megszületéséhez. Az öngyilkos nyugati társadalmakban radikálisan visszaesett a termékenység és több tízmillió életet pusztítottak el az abortusznak nevezett népirtások során.
Emellett az ipari társadalmak életmódja is öngyilkossá vált. Néhány példa:
A dohányzás, a hormonális fogamzásgátló szerek elterjedése, olyan mérgek használata az élelmiszeriparban, vagy a gyógyszeriparban, mint például az aszpartám, vagy a fluorid. A nikotin idegméreg, amely meddõséget (is) okoz, a hormonális fogamzásgátló szerek pedig nemcsak azoknál (vagy azok leszármazottainál) okoz meddõséget, akik használják, hanem a modern szennyvízhálózatnak „köszönhetõen” olyanoknál is, akik soha nem használták, ugyanis bejut az ivóvízkészletbe.
A hormonális fogamzásgátló szerek nyomait olyan ember által nem lakott helyeken is kimutatták, mint az Északi-sark.
Az öngyilkos civilizáció elveszíti ellenálló-képességét, harcos mentalitását, „szükséges brutalitását”, nemcsak szellemi, erkölcsi „hadszíntereken”, hanem a fizikain is. A mai nyugati társadalmak a folyamatos kondicionálás, a „PC-agymosás, a fehérellenes törvények miatt, már nem tudnak (és nem is akarnak) tényleges, hatékony ellenállást tanúsítani az egyre növekvõ létszámú bevándorlók és a bûnözõ kisebbségek ellen.
A PC-kondicionálás sikeressége nyugatról keletre haladva egyre gyengül, Közép- és Kelet-Európa még mutat bíztató jeleket (pl. erõteljes ellenállás a homoszexuális propagandával szemben, erõsödõ NS, és nemzeti radikális mozgalmak, pártok stb.) Nyugaton is erõsöknek a nemzeti radikálisok, azonban ezen szervezetek egy jelentõs részénél bekövetkezett egy furcsa ideológiai fordulat, cionistákká lettek.
A nyugat eleddig utolsó jelentõs szembefordulási, ellenállási kísérlete Anti Európa erõivel szemben a két világháború közötti szélsõjobboldali mozgalmak voltak. Ezek legyõzése, elpusztítása miatt robbantották ki a II. világháborút.
A háború lezárása óta napjainkig válik egyre totálisabbá az agymosás.
Az agymosás mellett a másik súlyos tényezõ, amely felelõs a fehér nemzetek életösztönének legyengüléséért a jóléti társadalom „betegsége”.
„Egy nemzetet kétféle módon lehet elpusztítani, vagy a nyomorba, vagy a jólétbe taszítod”
Pusztulás vagy újjászületés?
Ha a jelenkori folyamatokat vizsgáljuk, akkor úgy látszik, hogy Spenglernek lesz igaza, a nyugat végsõ alkonya elérkezett. A mai nyugati társadalmak nem organikus közösségek, csak néhány egészséges „sejt” van (hol több, hol kevesebb).
Az a kérdés, hogy a hanyatlás visszafordítható folyamat-e?
A válasz már nem sokáig várat magára.
Guelf
Regnum Sacrum