Ferge Zsuzsa: Kegyetlen jövõ vár az esélytelenekre
Irta: vesterhagen - Datum: 2013. January 20. 21:56:07
A teteje elszállt, a közepe leszakad, az alja még lejjebb csúszik – Ferge Zsuzsa képe a mai magyar társadalomról a Népszabadságban.
Iszonyatos szakadék tátong a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, a jövedelemkülönbségek ráadásul egyre nagyobbak – errõl Ferge Zsuzsa szociológus beszélt a társadalmi egyenlõtlenségekrõl és annak politikai veszélyeirõl tartott elõadásában, a Politikatörténeti Intézetben.
A nyertes mindent visz
Az elmúlt két-három évtizedben világszerte erõsen növekszik a létbizonytalanság, még a jóléti államokban is. A jövedelmi egyenlõtlenségek a Thatcher–Reagan-korszak óta erõsödnek, Kelet-Európában „iszonyú növekedést” mutat az ENSZ humán fejlõdési indexe. A középosztály mindenütt lecsúszik és zsugorodik, a szegények tovább szegényednek, a leggazdagabb réteg pedig „elszállt”: a statisztikák azt mutatják, hogy a nyertes még válságban is „mindent visz”.
A szociológus a világ összvagyonának eloszlását mutató piramissal illusztrálta az üvöltõ különbségeket: a világ népességének felsõ 5 százalékánál összpontosul a vagyon 80 százaléka, miközben az alsó 70 százaléknak – 3 milliárd embernek – csak a vagyon 4 százaléka jut. A jövedelmi olló nyílását pedig egy legalább ennyire sokkoló adattal támasztotta alá: a válság elõtt 500 dollármilliárdos volt a világon, most pedig 1200.
A munkabiztonság globális megrendülésébõl már számos kutató azt a következtetést vonja le, hogy alakulófélben van egy új osztály, a biztonsághiányban szenvedõk „prekariátusa”. Ferge Zsuzsa félelmetesnek írta le a folyamatot, mivel a létbiztonság megrendülése, az egyenlõtlenségek növekedése a szélsõségek felé húzza, ezáltal veszélyezteti a társadalmakat.
Uram-bátyám világ
Magyarországon az elmúlt évszázad több korszakra bontható az egyenlõtlenségek alakulása szempontjából. Egészen 1945-ig – Európában példátlanul hosszú ideig – megmaradtak a feudális különbségek, a hierarchikus távolságtartás, de utána a társadalom nagyon gyorsan elfogadta, hogy megszûnt a „tekintetes urak” rendi világa, ami arra utal, hogy megérett a helyzet a rangok elsöprésére. A társadalmi viszonyok az államszocializmus alatt horizontálisabbá váltak, a rendszerváltást követõen viszont már ellentmondásos folyamatok indultak be. „Azt gondoltam, 1990 után sem jön vissza a korábbihoz hasonló, hierarchikus távolságtartás, és egyelõre valóban nincsenek méltóságos uraink, de nagyon jó úton haladunk efelé” – fogalmazott Ferge Zsuzsa.
Nyílt szegényellenesség
A jövedelmi egyenlõtlenségek már a nyolcvanas években is lassan növekedtek, 1990–2000 között viszont ugrásszerûen növekedett, „széthasadt”, majd a 2000–2007 közötti enyhe csökkenés után ismét tovább erõsödtek az egyenlõtlenségek. Az elmúlt két évben pedig „nagyon jelentõsen” nõtt a szegénységben, illetve mélyszegénységben élõk aránya (a KSH adatai szerint 4 millióan élnek létminimum alatt), amihez a politikai intézkedések is hozzájárultak. Ferge Zsuzsa a közpolitikai intézkedéseket, szegénységpolitikákat vizsgálva arra jutott, hogy Magyarországon 2008-tól még „csak” nyíltan-óvatosan, 2010-tõl viszont már kimondottan szegényellenes politika jellemzõ.
Rátettek egy lapáttal
A kutató kitért a cigányság „végtelenül ellentmondásos” helyzetére is: miközben az 1990 utáni közpolitikákban – felzárkóztatási programok révén – kiemelten elõnyösnek mondható a helyzetük, a munkanélküliség, az elszegényedés, a szegregáció ellen nemhogy nem tettek a kormányok, hanem ha lehet, még rá is erõsítettek a tendenciára. „A 600-700 ezresre tehetõ s gyarapodó cigányság igen nagy részét borzalmasan marginális helyzetbe hozták”.
Bûnbak-világ
– Világtrend, hogy amikor növekszik a szegények száma, bûnbakká válnak – tette hozzá Ferge Zsuzsa –, Magyarországon most ezt éljük.Véleménye szerint kegyetlen jövõ vár az esélytelenekre, amit egy „kormányközeli tudós” nyilatkozatával illusztrált: Bogár László közgazdász a Heti Válasznak adott interjújábanbeszélt arról, hogy Magyarország még legalább 15 évig végzetes csapdában vergõdik; a társadalomnak legalább harmada végképp elveszett, „már semmiféle eszközzel nem lehet visszahozni õket a végsõ nyomorúságból, (...) társadalmi szinten gyakorlatilag leírhatjuk õket. Bogár szerint Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet õszintén a valóságról – „nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni”.