Súlyos meglepetések várnak a politikusokra és ránk
Irta: postaimre - Datum: 2012. May 19. 09:09:14
A világ elhibázott úton jár és kétségbeesetten próbálnak a döntéshozók azonnali megoldásokat keresni a válság miatt elõtérbe került problémákra.
Teljes hir
A világ elhibázott úton jár és kétségbeesetten próbálnak a döntéshozók azonnali megoldásokat keresni a válság miatt elõtérbe került problémákra.
Ezek azonban láthatóan nem mûködnek, mert a folyamatokat tõlük független megatrendek határozzák meg. Errõl azonban egyelõre úgy tûnik, a világ döntéshozói nem akarnak tudomást venni - véli egy nemrég megjelent tanulmányában Németh Tibor, az Eötvös József fõiskola docense, a megszûnt Munkaügyi Kutató Intézet volt tudományos munkatársa.
A döntéshozók szinte mindenhol azonosan látják a jelenlegi problémák okait és egy irányban keresik a kiutat. Azokra a jól ismert problémákra, mint "a túl kevesen túl keveset dolgozunk", "lassú a gazdasági növekedés", vagy hogy "a szociális rendszrek túlméretezettek, a költségvetések számára elviselhetetlen terhet jelentenek, ami komoly versenyképesség-csökkenéshez vezetett, és súlyos eladósodást indított el", már évtizedek óta ugyanazokat a válaszokat próbálja adni a világ annak érdekében, hogy visszaálljon a korábban megszokott harmónia.
Kapcsolódó cikkek
* A görög népre bízná Merkel a döntést az euróról
* Európáról szólhat a csúcstalálkozó
* Ez várható hétfõn
* Hitelválságot jósol Magyarországnak a Financial Times
* Közeleg a nagy lehetõség - így lehetne sokat keresni
* Feladták a nyugdíjasok - hatott az adóemelés
Vagyis: az állami költekezések lefaragása - elsõsorban a szociális ellátásokban, a nyugdíjakban, az oktatásban, az egészségügyben -, nyugdíjkorhatár-emelés, munkában töltött idõ meghosszabbítása (minél többen, minél tovább dolgozzunk), a nyugdíjak, bérek leszorítása, vagy az aktívak és inaktívak arányának emelése - állapítja meg Németh Tibor, az Eötvös József fõiskola docense, a megszûnt Munkaügyi Kutató Intézet volt tudományos munkatársa a Munkaügyi Személben is publikált Megatrendek 2.0 címû dolgozatában. Ezek a megoldások azonban láthatóan nem mûködnek - jegyezte meg a szerzõ a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya (MKT MSZ) által a tanulmány kapcsán rendezett vitán -, hiszen a munkanélküliség nõ, a gazdasági növekedés pedig lassul.
Ennek oka a szerzõ szerint, hogy a világ fejlõdését befolyásoló megatrendek napjainkra a fejlett világ számára lényegében elzárták a régen megszokott utakat. A gazdasági növekedés felgyorsítása, a bérmunka terjedelmének növelése, a munkahelyteremtés, az aktívak/inaktívak arányányának javítása már nem járható utak.
Mik azok a megatrendek?
Németh Tibor tanulmányában John Naisbitt - az amerikai társadalom átalakulásának hajtóerõit boncolgató - 1982-ben megjelent Megatrendek címû mûvének szemléletmódját alkalmazta. Ebben Naisbitt 10 olyan folyamatot, és változást tárt fel, amelyek az adott társadalmak, kormányok akaratától függetlenül, nem a látható felszínen bontakoztak ki, késõbb azonban mindennél erõsebben meghatározták a gazdaság, és a társadalom jövõjét, karakterét, mozgásterét, vagyis kijelölték azt, amerre vannak utak. Ezeket megatrendeknek nevezte el, amelyek a következõk voltak:
1. az ipari, "kékgalléros" társadalmak átalakulása információs, "fehérgalléros" társadalmakká
2. a hi-tech technológia erõltetett használata,
3. a nemzeti gazdaságokkal szemben a globális gazdaság elõtérbe helyezõdése
4. az üzleti managementben a rövid távú tervezésekkel szemben a környezeti és egyéb gazdasági szükségszerûségek miatti hosszú távú perspektívák megjelenése
5. decentralizálódó gazdasági, politikai és kulturális környezet, ahol az államok (az USA-ban) és a régiók egyre fontosabbá válnak
6. az intézményesített/állami gondoksodás felõl az öngondoskodás felé történõ eltolódás
7. a képviseleti demokráciától a részvételi demokrácia felé való eltolódás
8. a hierarchikus rendszerek helyett hálózatok megjelenése
9. (az USA-ra vonatkoztatva) északról délre tolódás, különösen észak-keletrõl dél-nyugatra, három gyorsan fejlõdõ államnak (Kalifornia, Texas és Florida) köszönhetõen
10. a választási lehetõségek kiszélesedése (pl. a nõk szerepének bõvülése, rugalmas munkaidõ, különbözõ valllások, kábel TV)
Németh a dolgozatában ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelen cikknek nincs rövid távú, pláne közvetlen napi, magyar mondandója.
A szerzõ négy megatrendet azonosít be, amelyek szerinte alapvetõen meghatározzák a globális folyamatokat és nem lehet róluk nem tudomást venni.
1. Megatrend: elöregedés
TTR ráta
A nõk teljes termékenységi rátája (TTR) azt fejezi ki, hogy egy szülõképes korú nõ az élete során mennyi gyereket hoz a világra. Ha ennek a rátának az értéke 2,1-2,2 alá süllyed, akkor az adott népesség hosszú távon csökkenni fog függetlenül attól, hogy pillanatnyilag mennyire emelkedik.
Magyarország termékenységi rátája 2011-ben 1,24 volt a KSH adatai szerint.
A népesedés legbensõbb hajtóerejét, és a hosszú távú trendjét meghatározó mutató, a nõk teljes termékenységi rátája (TTR), a világ egészében már legalább 50 éve csökken, és a demográfusok számításai szerint 2100-ig tovább fog esni. Emiatt a Föld teljes népessége, úgy 2050 körül tetõzik, majd abszolút értékben csökkenésbe fordul. Ugyanezen számítások szerint 2020 körül a nõk teljes termékenységi rátája (TTR) globális átlagban 2,2 alá esik.
Ráadásul az elmúlt 30-35 évben nemcsak a világon, de azon belül minden országcsoportban, régióban is csaknkem megfelezõdött a népesség teljes termékenységi rátája - mutat rá a szerzõ, aki ugyanakkor azt is megjegyzi: az általános trendben fáziskülönbségek mutatkoznak, amelyek összefüggésben vannak az adott társadalmak fejlettségi szintjével is. (Például Ázsia, és Latin-Amerika pillanatnyi rátái megfelelnek az európai 50-es, 60-as évekének.)
forrás: Németh Tibor: Megatrendek 2.0
Ez Németh szerint megállíthatatlan folyamat. A megatrend görbéjét bizonyos kormányintézkedések képesek marginális mértékben és ideiglenesen befolyásolni, de tartósan megfordítani nem lehet, a hatalmi beavatkozásokból következõ néhány évnyi "javulás" már rövidtávon elolvad. Mivel a fejlett országokban a hosszú távú népességfogyást a jövõben sem lehet megállítani, ezért nem javulhat a dolgozó-eltartott arány, így a mainál egyre több és több idõs embert kell majd eltartania (a közvetlen munkarészvételtõl függetlenül) egyre kevesebb és kevesebb aktívnak.
2. Megatrend: egyre kevesebben, egyre kevesebbet fogunk dolgozni
Németh szerint azok a gazdaságokban, amelyek már a teljes gépesítés korába kerültek - a dolgozatban vizsgált 60 éves periódus adataira alapozva - már nem növekszik a bérmunka terjedelme, sõt az új gazdaság felé haladva a jelek szerint határozott csökkenésbe kezd fordulni. Ez a folyamat még erõsebb lesz a jövõben, hiszen az ehhez szükséges technológia már rendelkezésre áll, csak el kell kezdeni használni. A fejlõdéssel ráadásul a jövõben egyre erõteljesebbé válik a bérmunka kiszorító hatás, és a fejlett világban egyre kevesebb ember fog egyre kevesebbet dolgozni, így érdemben ezt a megatrendet sem lehet majd feltartóztatni - véli a szerzõ.
Ezek alapján Németh szerint a kormányoknak munkahelyteremtés terén alig van mozgásterük. Erõszakos, adminisztratív intézkedésekkel (kontingensek, vámok, felesleges állami foglalkoztatás, közmunka) marginális, lokális, és rövid távú "eredmények" elérhetõk és bizonyos gazdaságpolitikai intézkedések (befektetés ösztönzés, élõmunka igényes ágazatok támogatása, az élõmunka költségek leszorítása) is hozhatnak ideiglenesen némi lokális bérmunkatömeg növekedést, de mindezek egy-két év távlatában elolvadnak.
3. Megatrend: növekedés
Németh szerint a gazdasági növekedés megatrendje alapvetõen az, hogy minden ország gazdasága eljut a növekedés lelassulásához, csak nem egyszerre, hanem akkor, amikor túljutnak az összefüggõ gépi civilizáció kialakulásán. (A gazdaságok növekedését egy - gazdaságonként változó, 50-200 év között variálódó periódust felölelõ - haranggörbével lehet jellemezni.) Ez határozza meg, hogy az adott országnak milyen a növekedési mozgástere, kilátása. Egy ország konkrét növekedését bizonyos határok között módosíthatják egyedi tényezõk, illetve kormányintézkedések, de a pályáról tartósan letérni nem lehet - állítja Németh.
4. Megatrend: a fejlõdés gyorsulása
A jelenlegi munkaerõállomány harmada is elég lenne
Simai Mihály akadémikus a tanulmányt bemutató vitán megjegyezte, hogy világ technológiai fejlõdése elkerülhetetlenül foglalkoztatásellenes. A jelenleg rendelkezésre álló technika alkalmazásával a világ körülbelül két hét alatt képes lenne elõállítani azt a termékmennyiséget, amit 1900-ban tejles egészében megtermeltek. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi GDP-t - ha a jelenleg rendelkezésre álló technikát alkalmaznák - a jelenlegi munkaerõállomány egyharmadával elõ lehetne állítani.
A negyedik megatrenddel kapcsolatban azt jegyzi meg a szerzõ, hogy fejlõdés számszerû mutatókkal ugyan nem megragadható dolog, mégis általánosan elfogadott tényként kezeljük, hogy a fejlõdés gyorsul. Németh arra mutat rá, hogy míg a növekedés vonatkozásában felfelé ívelõ pályán (haranggörbén felfelé) haladó gazdaságok mindinkább átveszik a vezetõ szerepet az új gazdaságba került országoktól, addig a fejlõdésben érdemben nem érzékelhetõ ilyen szerepcsere. Szinte minden újdonság az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, vagy Európában keletkezik. A fejlõdés XXI. századi sajátossága, hogy az eredményei rendkívül gyorsan, akár hónapok alatt átkerülnek a fejlõdõ világba, de a fejlõdés "születési" gócpontjai továbbra is a fejlett világban, az új gazdaság országaiban vannak.
Ez van és kész
Németh szerint a világ - a társadalmak, a kormányok, a közvéleményformálók - láthatóan egyelõre nem veszi tudomásul ezeket a folyamatokat, pedig a megatrendekkel szembefordulni lehetetlen. Ezért szerinte bármilyen nehéz is, fel kell hagyni azzal az álommal, hogy a tegnap megszokott receptjeivel fájdalommentesen visszatérhetünk a békés, boldog múltba. Valódi megoldást csak a megszokott gondolkodásmódunk megváltoztatása jelenthet - véli a szerzõ.
Világkormány kellene?
Simai Mihály akadémikus az MKT MSZ által szervezett vitán a tanulmányban felvetetteket kiegészítve - egyebek mellett - egy 1995-ben elkészített, a foglalkoztatás jövõjét 2030-2035-ig felvázoló jelentés megállapításaira utalva elmondta: a világon egy hosszú távú és gyakorlatilag megoldhatatlan foglalkoztatási válság köszöntött be. Ennek a sokösszetevõs folyamatnak a legsúlyosabb problémája a demográfiai összetevõ, a demográfiai korfa alakulása. Ennek kapcsán kiemelte: a 2000-2050 között születõ gyerekek 95 százaléka a fejlett világon kívül látja meg a napvilágot, a munkaképes korúak aránya soha nem látott mértékûre duzzadt, aminek szûkülése nem nagyon várható, a világ lakosságának többsége pedig már városokban (megavárosokban) él.
A professzor szerint a foglalkoztatottsági válságnak jelentõs eleme még, hogy a világ nem képes egy olyan globálisan öszehangolt gazdaságpolitikát kialakítani, amelyik ezekre a nagysúlyú problémákra válaszul egy úgynevezett foglalkoztatásbarát fejlõdést lenne képes elõteremteni. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a szociális feszültségek növekedése mindenhol jellemzõvé válik és különösen a fiatal munkaképes korúak körében látható munkanélküliség kulcsfontosságúnak tûnik a világ stabilitásának szempontjából is. (Ennek kapcsán példaként az Arab Tavaszt említette, aminek a fõ mozgatói a munkanélküli fiatalok voltak.)
Simai szerint a világon zajló nagy átalakulási folyamatok megkövetelnék azt, hogy a kormányok hatékonyabban mûködjenek (a gazdaságpolitikai hatékonyság radikálisan csökkent), javuljon a nemzetközi együtmûködés és kívánatos lenne egy világkormány létrehozására is. Erre azonban - mint azt a jelen történései is mutatják - a világ döntéshozói nem képesek.
Forrás: Link