Húsvét helyett magyar karácsony- ha itt lett volna!!!!!
Irta: lica - Datum: 2013. April 01. 17:33:30
Alföldi Géza: Ha nálunk született volna...
Teljes hir
Népszámlálás volt Betlehemben, -
így szól a Karácsony története, -
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, - Mária Gyermeke.
Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda. Mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az elsõ Karácsony igaz történetérõl
így szólna ma a bibliai monda:
Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval:
- Mi szél sodorta erre kendteket? -
- Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert - ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlõje nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába - nincs pénz, mert szegény vagyok.
Már istálló is elég lenne,
Csak tetõ legyen már fejünk felett. -
Rozál a seprûjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
- Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény!. Eszem a lelkét!.-
Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
- Ne ugass már, Bodri!. Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én.
Támaszkodjék rám!. Óvatost lépjen!.
Úgy-úgy, lelkem!. Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!.-
János is sebten elõkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
- Utasok. Nincsen szállásuk. S beteg az asszony.
Behívtam õket.- Mért ne tettek volna?
- Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál.
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!.-
A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befût.
A kemencében lángolt a tûz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott.
Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded.
A szomszédságból akadt bölcsõ.
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknõ körül szép kör-alakban.
Jaj de szép. s fiú!. Nézd csak, apjuk!.
Ujjongott Rozál, míg óva mosta.
És ígyen született meg az Isten Gyermek.
Már. hogyha nálunk születhetett volna!.
1948. december 24.