NYÍLTLEVÉL - Oltásokról, és a kötelezõ beleegyezõ nyilatk
Irta: Varuna - Datum: 2012. October 05. 17:04:53

---

A személyes adatokat innen kitöröltem, de az ANTSZ-nek küldött levélben benne maradtak.

N Y Í L T L E V É L

Tisztelt ÁNTSZ!

A nevem Miklósi István (szül: Szerencs, 19XX.XX.XX. an: XXXXXXXX XXXXXXX, lak: XXXXXXXXX XXXXXXX utca XX szám). A gyermekem most 6-ik osztályos, a neve Miklósi Angéla (szül: Miskolc, 20XX.XX.XX., an: XXXXXX XXXXXXX) Az iskolában most lenne esedékes az MMR emlékeztetõ védõoltás.

Tudom, hogy a gazdám (az állam) kötelezett arra, hogy gyermekemet beoltassam, persze szigorúan csak a "saját érdekünkben". (Ha valaki kicsit jártasabb a történelemben, akkor tisztában van vele, hogy minden diktátor Hitlertõl kezdve Sztálinig, mindig csak az emberek érdekében cselekedett, bár igaz, hogy emiatt több tízmillió ember halt meg, de a lényeg, hogy õk "csak jót akartak, és mindegyik jó ember volt, csupa szív, meg csupa szeretet, meg csupa jóság." )



Én egy fegyvertelen békeszeretõ ember vagyok, és ha nem teljesítem a gazdám parancsát, akkor fegyvereseket küld ellenem, ezért FIZIKAILAG NEM TUDOK ELLENÁLLNI, ÉS NEM FOGOK ELLENÁLLNI. Írják meg, hogy mikor és hova vigyem a gyermekem beoltani, és odaviszem. A fenyegetés és kényszer hatására fizikailag együtt fogok mûködni, és semmilyen fizikai ellenállást nem fogok tanúsítani!

Bár testileg rabszolgának születtem (senki sem reménytelenebbül rab, mint aki tévesen hiszi azt, hogy szabad.) viszont szellemileg szabad vagyok.

A jelenlegi diktatúra amit demokráciának hívnak a szellemi szabadságomat nem tudta elvenni, és azt hangoztatja, hogy nem is akarja. Jogom van, hogy az legyen a véleményem és azt gondoljak, amit akarok.

A védõoltásokat ellenzem. Hatástalannak, és veszélyesnek tartom õket, ami kizárólag csak a gyógyszergyártók pénztárcáját tömi, és gyakorlati hasznuk erõsen megkérdõjelezhetõ. Azt, hogy miért gondolom így, nem fogom itt részletezni. Akit érdekelnek a részletek nézzen utána annak, hogy az oltásokban található higany milyen hatással van az idegsejtekre, vagy nézzem utána a squalene (ejtsd: szkvalén) mûködésének, veszélyeinek, úgyis rákereshet, hogy "öböl szindróma", de a legjobb az, ha elolvassa Niel Z. Miller: Védõoltások, kérdések és kételyek címû könyvét, kétezeregy kiadó 2003.


(A teljes könyv: http://www.scribd...s-ketelyek - utólag beszúrva)

Szóval a lényeg az, hogy szellemileg szabad vagyok, és ezt a szabadságot SENKI nem veheti el tõlem. Ha a védõoltásokat ellenzem, akkor ellenzem és S E N K I N E K nincs joga, hogy arra kényszerítsen, hogy írásos beleegyezésem adjam olyanhoz, amivel nem értek egyet.

Ma (2012 szeptember 28, péntek) voltunk a gyermekemmel az iskola orvosnál pót-oltásra. Mondtam, hogy itt a gyerek, ha akarja oltsa be, de nem fogom a korábban már kétszer is kiküldött nyilatkozatot aláírni. Azt mondta, ha nem írom alá, akkor nem oltja be a gyereket, és feljelent az ÁNTSZ-nél.

A szóban forgó nyilatkozat, amit gyermekemmel korábban kiküldtek egy beleegyezõ nyilatkozat. Azt üzenték a gyerekkel többször is, hogy kötelezõ aláírnom és visszaküldenem. A nyilatkozat végén a következõ szerepel:

"A leírtakat tudomásul vettem, és aláírásommal hozzájárulok, hogy gyermekem megkapja az MMR emlékeztetõ védõoltást."
Addig hajlandó vagyok aláírni, hogy "A leírtakat tudomásul vettem." Viszont azt már nem, hogy " hozzájárulok, hogy gyermekem megkapja az MMR emlékeztetõ védõoltást." Ha ezt a részt kitörlik belõle, akkor a tudomásul vételt aláírom, és alávetem magam a kényszernek, de hozzájárulni akkor sem fogok.

Mint korábban említettem, fizikailag engedve a kényszernek, együtt fogok mûködni, DE szellemileg SOHA. Ismétlem szellemileg SOHA nem fogok hozzájárulni, hogy gyermekem megkapja az oltást, így ÖNSZÁNTAMBÓL SOHA NEM FOGOM ALÁÍRNI sem ezt sem semmilyen olyan beleegyezõ nyilatkozatot, amiben burkoltan vagy közvetlenül az szerepel, hogy az oltás akaratommal egyezõ lenne.

SENKI nem kényszeríthet arra, hogy olyan dolgot írjak alá amivel nem értek egyet. Egy hadifoglyot, egy bûnözõt, egy terroristát sem lehet arra kényszeríteni, hogy olyat írjon alá amivel nem ért egyet. Akkor milyen alapon akarnak bárkit erre kényszeríteni? Vagy kevesebb jogom van mint egy hadifogolynak, egy bûnözõnek vagy egy terroristának?

Ezt a beleegyezõ nyilatkozatot, még alattomosabb és aljasabb dolognak tartom, mint magát az oltást.
Rám kényszerítenek egy olyan dolgot amit nem akarok, majd rám akarják azt is kényszeríteni, hogy ehhez jópofát vágjak, és a beleegyezésemmel levegyem a felelõsséget azoknak a válláról, akik ezt erõvel rám kényszerítették. Így, ha a késõbbiekben bármilyen proléma merülne fel akkor majd tudják lobogtatni a nyilatkozatot, hogy:
"Itt van, beleegyezett, aláírta. Ha nem értett egyet minek írta alá, senki nem kényszerítette."

Ez szokott az utólagos duma lenni.




Ha az oltás kényszer tehát kötelezõ, akkor miért van ehhez szükségük az én beleegyezésemre? Ha kötelezõ, akkor pont elég kell legyen az, hogy fizikailag nem állok ellen, és lehetõvé teszem a gyermekem beoltását.

Itt nem pusztán szavakon lovaglásról van szó, sõt elsõsorban még csak nem is magáról az oltásról, hanem a szabadságról. Az én és a többi ember testi és szellemi szabadságáról.

A testi szabadságomat elvették, ha nem teszem azt amit parancsolnak, akkor erõvel kényszerítenek, ez ellen fizikailag nem tudok védekezni. Viszont hiszek a szabadságban, hiszem azt, hogy az ember szelleme szabad, és ezt semmilyen fizikai hatalom nem képes elvenni. Hiszek abban, hogy a szellemi szabadságát csak akkor veszíti el az ember, ha önként lemond róla. Mindegy, hogy miért mond le valaki a szellemi szabadságáról, fizikai kényszer, fenyegetés, pszichológiai nyomás, vagy bármi más hatására, a lényeg, hogy neki önként kell lemondani, másként nem vehetõ el tõle.

Mindenkinek joga van a vallásszabadsághoz, legyen az keresztény, hindu, buddhista, zsidó, vagy muzulmán. Én is vallásos vagyok a magam módján. Hiszek Istenben, hiszek Jézusban. Mivel egyetlen vallással sem tudok teljesen azonosulni, ezért a saját hitemet nem egyházi kereteken belül gyakorlom. Hiszem azt, hogy Isten nem tesz különbséget vallás és vallás között. Hiszem azt, hogy csak az számít, hogy az ember higgyen Istenben, és a tõle telõ lehetõ legjobb életet élje, szeretetben, megértésben és a mások iránti tiszteletben. Hiszem azt, hogy Isten szabadságot adott nekünk, amit senki nem vehet el, ha mi nem adjuk oda. Testileg erõszakot tehetnek rajtunk, és elvehetik a testi szabadságunkat próbára téve ezzel hitünket, de szellemi szabadságunk Istentõl való és rajta kívül senki nem veheti el. Ez a hit nekem mindennél fontosabb, és errõl nem mondok le! A szabadságba vetett hitem MEGINGATHATATLAN! Ezt valószínûleg kevesen értik meg ezért elmondok egy rövid történetet. Nem tudom, hogy igaz-e, de megmutatja milyen az igaz hit.

Egy templomban mise volt, ahol sok ember vett részt. Bement egy ember géppisztollyal és azt mondta, hogy: Aki úgy érzi, hogy nem érdemes Jézusért meghalni, annak 5 perce van, hogy elhagyja a templomot. 5 perc múlva már csak a pap a fegyveres és alig pár ember maradt a templomban. Ezután azt mondta a fegyveres: Atyám, folytathatja a prédikálást, megszabadítottam a képmutatóktól, és kiment.

Ez a példa azt mutatja, milyen a megingathatatlan hit. A megingathatatlan hitemhez pedig olyan elszántság társul, amit csak egy másik példával tudok kifejezni:

Egy japán falut lerohantak a banditák, megöltek mindenkit aki ellenállt. A vezér magához kérette a falu vezetõit. A vezetõk elmentek, és a félelemtõl remegve mondták, hogy itt vannak mind kivéve 1-et egy zen szerzetest, akit nem tudtak meggyõzni, hogy elmenjen. A bandavezér mérges lett, és maga ment el a szerzeteshez. Azt mondta neki:
- Miért nem jöttél el, amikor hívattalak? Tudod, hogy olyan emberrel állsz szemben, aki egy szempillantás alatt kettévág a kardjával úgy, hogy közben a szeme sem rebben?

Erre a szerzetes ezt válaszolta:
- És te tudod, hogy olyan emberrel állsz szemben, akit egy szempillantás alatt kettévághatsz a kardoddal, úgy hogy közben a szeme sem rebben?

Ha pusztán azért akarnak megbüntetni, vagy börtönbe zárni mert nem írtam alá olyat amivel nem értek egyet, akkor tegyék. Nem ártottam senkinek, nem bántottam senkit mindössze más a véleményem mint a többieknek. Ha ezért megbüntetnek, akkor az emberek legalább látni fogják, hogy rabszolgák, és elgondolkoznak. Ha az a sorsom, hogy példát mutassak akkor megteszem, még akkor is ha szívesebben élném az átlagemberek hétköznapi életét. A szellemi szabadságomat akkor sem adom. Nem célom, hogy mártír legyek, de ha ez felébreszti az embereket, és az én szenvedésem által kicsivel jobb lesz a világ akkor megérte. A jelenlegi életmódunk, arra tanít minket, hogy mindenki csak a saját érdekeit nézze. Puhányokká váltunk, elszoktunk az önzetlenségtõl elszoktunk attól, hogy magunknál magasabb célért bármilyen veszélyt vagy terhet vállaljunk, mindenkiben az van, hogy a túlélésért inkább megalkuszik, ezért lett világunk, mélyen korrupt és gonosz, amit a demokrácia álarcával fednek el.

4 évente eljátszanak egy színdarabot, amit választásnak hívnak, hogy azt higgyék az emberek hogy beleszólásuk van a dolgok menetébe, közben pedig a megválasztott bábokat mindig ugyanazok irányítják a háttérbõl. A megválasztott kormányok pedig soha nem vonják vissza elõdeik törvényét, legalábbis a lényeges törvényeket. Soha nem vontak még politikust felelõsségre azért mert rossz döntést hozott. A szolgát nem vonják felelõsségre amíg teljesíti a parancsot, csak akkor ha engedetlen és akkor is csak valami személyes bûne miatt.

Tudom, hogy úgy látszik mintha ennek a témának semmi köze nem lenne az oltásokhoz, vagy a szabadsághoz, pedig nagyon is van. Csak akkor ismerheti fel valaki a valóságot, és láthat át a fátylon, amit a média nap mint nap ránk borít, ha az összképet nézi, és észreveszi, hogy a darabok hogyan illeszkednek egymáshoz.

Az emberek higgyék azt, hogy szabadok, hát játsszuk el nekik ezt a demokrácia nevû színdarabot, így nem fognak ellenkezni. De ettõl még a valódi hatalom rabszolgának, sõt inkább hasznot hozó háziállatnak tekint minket, és úgy is bánik velünk. Születésünkkor megbélyegeznek, mint egy tulajdont, csak nem a testünkre sütik a bélyeget, hanem igazolványt adnak amire saját magunknak kell vigyázni. Ezen az igazolványon van a sorszámunk, amit TAJ számnak hívnak. Utána kötelezõ iskolába járni, ahol engedelmes és szófogadó polgárt nevelnek belõlünk, és azt és úgy tanítanak, amit akarnak. Nem számít van-e gyakorlati haszna, és nem számít igaz-e. A lényeg, hogy a gyerek minél több idõt töltsön az iskolában, távol a szüleitõl, hogy kellõen át lehessen formálni olyanra amilyenre a gazda akarja. Ezt hívják szocializálódásnak. Aki kicsit is többre szeretné vinni, annak sok ilyen átnevelõ tábort kell végigjárnia, nehogy egy másként gondolkodó a rendszerbe kerüljön. Ezekben a táborokban 3 dolog történik. 1 átnevelik a személyiséget, hogy az a gazdának tetsszen, 2 részleges tudást kap, hogy az adott tevékenységet végezni tudja, persze szigorúan csak ha majd tényleg megtanulja a szakmát a gyakorlatban is, itt ugyanis ez nem cél, 3 engedélyt kap a gazdától hogy végezheti az adott tevékenységet. Nem számít, hogy tényleg ért-e hozzá. A táborban volt, az engedélyt megkapta ez a lényeg. Ha valaki úgy tanult meg egy tevékenységet, hogy nem volt átnevelésen, az nem végezheti, mindegy, hogy ért-e hozzá vagy sem. Ha nagyon erõsködik akkor elmehet letenni egy vizsgát, persze csak ha a büntetést kifizette, amit vizsgadíjnak hívnak, de úgyis olyat fognak tõle kérdezni ami nem kapcsolódik az adott tevékenységhez és csak olyan tudhatja aki volt a táborban. Ha nem sikerül a vizsgája, akkor meg menjen el a táborba és kész. Szóval aki részt vett az átneveléseken, és megkapta az engedélyt annak utána rabszolgaként kell dolgoznia, munkájának nagy részét elveszik tõle. Ezt hívják adónak.

Az 1920-1930-as években még csak a férfiak dolgoztak, a családok mégis meg tudtak élni. Most technikailag már sokkal fejlettebbek vagyunk, gépek segítségével 1 ember 10 vagy akár 100 ember munkáját is el tudja végezni, sõt már gépek gyártanak gépeket, az emberek mégis többet dolgoznak, és mégis nehezebben tudnak megélni. Gazda a cégeken keresztül bezsebeli a pénzt, saját cégeinek adókedvezményt ad, állami támogatást, pályázatot, mindezt abból amit tõlünk vett el a "közösség érdekében".

A túlhízott bürokratikus gépezetet, amivel elnyom, és kifoszt, pedig valakinek el kell tartani. Csak nem gondoljuk, hogy a gazda ezt egyedül fogja fizetni? Közteher viselés van vagy mi? Újabb adók, és újabb felesleges szabályok és illetékek, amivel pénzt lehet elszedni és a rendszert fenn lehet tartani.

Ahhoz, hogy minél többet lehessen elvenni tõlünk, erõs rendõrség kell, amit meg kell indokolni. Ezért gazdának szüksége van a bûnözõkre, hogy legyen indok a szigorú szabályokra és az erõs rendõrségre, így a bûnözõket támogatni és bátortani kell, elnézõ büntetésekkel, megértõ bírósággal, luxus börtönökkel. Amit BTK-nak hívnak, abban van ugyan néhány olyan tétel amit a szolgák követnek el a gazda ellen (Állam ellenes bûncselekmények), ezeket tényleg szigorúan büntetik, van pár olyan tétel amit a szolgák követnek el a háziállatok ellen, sikkasztás, hûtlen kezelés, stb. Ezeknél már nem annyira szigorú a büntetés, elég ha elveszik a szolgától annak a nagyrészét amit lopott.

A többi bûncselekmény olyan, amit egyik háziállat követ el a másik ellen. Ezek az elnézendõ bûncselekmények. Szegény bûnözõnek rossz gyerekkora volt, hátrányos helyzetû, meg nem tud beilleszkedni, meg mindenféle zavarai vannak neki. Szóval aki bûncselekményt követ el, azt gazda megbünteti ugyan, de megértõ és elnézõ vele szemben.

Viszont aki szabálysértést követ el......, aaaaaaannnnnak nincs kegyelem! Zéró tolerancia, ahogy mondani szokás. Megbüntetik és ha nem fizet behajtás, levonják a bérébõl, elveszik autóját, ha kell a házát is. A lényeg, hogy mindenféle szabályokat hoznak, persze szigorúan csak a mi érdekünkben.

(Itt jut eszembe, miért van az, hogy az ilyen szabályoknál a közösség csak akkor jár jól, ha az egyén rosszul jár? Hogy lehet, az hogyha minden egyén (a gazdagokon és a cégeken kívül) rosszul jár, az a közösségnek jó? Mi lenne ha olyan intézkedéseket hoznának, ahol az egyén jól jár? Biztos, hogy akkor a közösség rosszul járna?)

Szóval ezek az érdekünkben hozott szabályok úgy vannak kitalálva, hogy úgyis lehetetlen maradéktalanul betartani, és párszor úgyis hibázni fogunk, és akkor jön a bünti. Ezt hívják szabálysértésnek és pénzbüntetésnek, ami igazából megint csak rabszolga munkát jellent. Ahhoz, hogy a pénzhez jussunk a gazdagokon kívül a többieknek dolgozni kell. Minél szegényebb valaki annál nagyobb büntetést kap. Ez a közigazgatási bírság és ezt hívják igazságosságnak. Gyorsan hajtasz az autóddal 30.000. Ft, nem számít az anyagi helyzeted, nem számít, hogy te 1 hétig dolgozol érte a gazdagnak meg csak egy félnapi keresete. 30.000. Ft az 30.000 Ft, így igazságos, nincs kegyelem, nincs mérlegelés, fõleg az olyan elvetemülteknek akik nem figyelték eléggé a sebességmérõt. Persze a gazda közvetlen szolgáinak szabad, nekik mentelmi joguk van. Ha átvernek és félrevezetnek egy országot a választási hazugságaikkal az sem számít, parancsot követnek, amúgy is, az közelrõl sem olyan veszélyes mint az a terrorista aki 50 km/h helyett 68 km/h-val száguld. Ott tartunk hogy egy gyorshajtásért nagyobb büntetés jár mint egy lopásért, és ez nem vicc!

Nekünk mint háziállatnak "kötelességünk", hogy hasznot hajtsunk a gazdának, mindenféle módon, ahogy csak lehetséges. Többszörösen adózott pénzünkbõl újra csak adózunk és illetékeket fizetünk. Nincs jogunk még beszélni sem, még saját magunkat sem védhetjük meg sem szóban sem gyakorlatban. Ha gyakorlatban akarjuk megvédeni magunkat és valakit mondjuk már annyiszor megloptak, hogy elkeseredésében áramot vezet a kerítésbe vagy más módon védekezik, azt elítélik, mert milyen dolog már az, hogy védekezik... még valami baja talál esni a betörõnek, és akkor ki fog majd bûnözni? Gazda azt hangoztatja, hogy azért nem védekezhetünk saját magunk, mert majd a gazda megvéd. Ismerjük a szlogent, Szolgálunk és védünk! A valóság viszont az, hogy a rendõrség befolyásos embereken kívül még soha senkit nem védett meg. Mindig csak utólag cselekszik, üldözi a bûnt, és ha akarja utoléri ha akarja nem.

Ha egy eljárásban szeretnénk megvédeni magunkat, és el szeretnénk mondani, hogy nem értünk egyet a gazda véleményével, amit ítéletnek hívnak, akkor azért is büntetést kell fizetni, hogy beszélhessünk. Ezt hívják fellebbezési illetéknek. De csak nyugodtan fellebbezzen bárki, mert mindegy. A többség nem tudja, hogy hiába a fellebbezés, a gazdának mindig igaza van, semmi más nem számít. Egy dolog az igazság, és egy másik dolog a jog. A jognak nem célja, hogy igazságot szolgáltasson, csak az a célja, hogy jogot szolgáltasson (halkan mondom: persze kizárólag csak a gazdának és kegyeltjeinek). Ha nem elég a jog, akkor ott van egy másik eszköz, a jogértelmezés. Amivel a szándékosan zavarosan megfogalmazott törvényeket úgy lehet értelmezi, hogy a gazdának mindig igaza legyen. Ha ez is kevés lenne, akkor ott van még a bírói gyakorlat. Nem számít mi az igazság, nem számít mit mond a jog, nem számít még a jog értelmezés sem, csak az számít, hogy ezt így szokták csinálni, a gazdának mindig igaza szokott lenni, így most is igaza van és kész.

Esetleg van aki nem hiszi? Próbáljon pereskedni a gazdával majd rájön és a saját bõrén fogja megtapasztalni. Másik háziállattal pereskedhet bárki, ha befizették a büntetést, amit eljárási illetéknek, vagy eljárási költségnek hívnak, akkor az egyiknek majd igazat adnak, mert úgyse számít. DE mindenki jól jegyezze meg, a gazdával szemben bárki pereskedik veszíteni fog. Nem lehet pert nyerni hivatal ellen, sem semmilyen intézmény ellen, sem a gazda cégei ellen. Aki akarja higgye azt, hogy nem így van, de kérdezzen meg olyanokat akik pereskedtek a gazdával, és meg fog lepõdni az eredményen.

Látható, hogy aki nem abban a ködös álomvilágban él, amit a média nap mint nap sugalmaz, az tudja, hogy a létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokon kívül már mindent elvettek amit el lehetett venni. Már csak egy dolog maradt ez pedig a szellemi szabadság. Ha az ember ezt is odaadja, mert ezt az egyet elvenni nem lehet, akkor nagyon mély sötétség borul az emberiségre. Ezt önként kellene odaadni a gazdának, viszont nem adom, még az életem árán sem! Ezen az sem változtat, ha ezért mások hülyének néznek.

Várható volt, hogy az életem során próbára lesz téve a hitem és az elszántságom. Úgy látszik eljött számomra ez a próba. Mindegy mi lesz a vége, ebben az egy dologban nem engedek. Fizikailag le tudnak gyõzni és erõszakot tudnak tenni rajtam, de szellemileg nem tudnak legyõzni, mert így döntöttem!

Tisztában vagyok vele, hogy hozzáállásom, gondolkodásom, véleményem és maga ez a levél szokatlan a többség számára. Fõleg azok számára akik az iskolák és a média által már kellõen "szocializálódtak". Tapasztalatból tudom, hogyha bírósági utat kell végigjárni úgyis a gazdának adnak igazat, és engem megbüntetnek, de a szabadságomat akkor sem adom. Ha az életemet veszély fenyegetné, az sem érdekelne, mert nem félek. Ha mindenkit megölnének körülöttem, akkor minden erõmmel a sötétség ellen fordulnék, tehát megzsarolni sem lehet. Õszintén és nyílt lapokkal játszom, mert nincs hátsó szándékom.

Azért részletezem ennyire a mondanivalóm mert fontos, és remélem sokan fogják olvasni, köztük a gazda is. Én vagyok az a kellemetlen szálka, amivel gazda nem tud mit kezdeni. Csak rossz és még rosszabb megoldás közül választhat. Ha engem megbüntetnek nyilvánvaló lesz az emberek számára, hogy nem egyebek mint rabszolgák és háziállatok ebben a rendszerben. Ha pedig nem büntetnek meg, akkor az a többi embert bátorítja.

Azt próbálják belénk sulykolni, hogy egy ember nem tehet semmit, az "ellenállás hasztalan". Viszont én nem így látom, az embereknek nem kell egyen gondolkodásúnak lenniük és az ellenállás igenis eredményt hoz elõbb vagy utóbb. Történelmi tény, amit kevesen tudnak, hogy a második világháború során Auschwitzban már a foglyok megérkezésekor szétválasztották a családokat, külön a férfiakat, és külön a nõket. Viszont volt egy népcsoport akiket nem. A cigányok. Õk akkora patáliát csaptak, hogy nem tudták szétválasztani õket, még az életük árán is megvédték a család egységét. Így végül is õk és kizárólag csak õk a családjaikkal együtt voltak elszállásolva a barakkokban.

Azért hozok fel történelmi példákat a XX századból mert túl sok a hasonlóság a mai események és az akkoriak között. Társadalmunk, lassan alig észrevehetõen, de mégis folyamatosan egyre inkább a fasizmus irányába tolódik el.
A kellõen szocializálódott emberek ezt a kijelentésemet valószínûleg végképp kinevetik, mert azt sem tudják mi a fasizmus. Nekik leírom: A németek nácik voltak, vagyis nemzet szocialisták, diktátoruk Adolf Hitler. Az olaszok fasiszták voltak, diktátoruk Benito Mussolini. Az Õ vagyis a fasizmus atyjának a meghatározása, hogy mi a fasizmus:

"A fasizmust pontosabban korporatizmusnak kellene nevezni mert egyesíti az államhatalmat, és a korporációs hatalmat." Magyarul az államhatalom és a vállalati hatalom összeolvadása. Amikor az állam a vállalatok érdekeit szolgálja ki az emberek érdekeivel szemben.

József Attila szavai: "A tõke és a fasizmus jegyesek."

Georgi Dimitrov társadalomtudós meghatározása: "A fasizmus a finánctõke legreakciósabb, legsovinisztább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája."

Jelenleg félúton vagyunk efelé. Nézzen szét mindenki, hogy milyen intézkedések történnek.

Legnyilvánvalóbb példa a bankmentõ csomag. A bankok kitalálták azt az átverést amit svájci frank alapú kölcsönnek hívtak. Ha valaki autót vett ilyen hitelre, akkor az autókereskedõ forintban kapta meg a pénzét. Az adós forintban fizetett, sehol nincs svájci frank. Csak Magyarországon annyi svájci frank hitelt vettek fel, amennyi svájci frankja még talán Svájcnak sincs. Akkoriban bárki bement egy bankba és ha akart szinte még aznap felvehetett egy svájci frank alapú hitelt, viszont ha mondjuk ugyanakkora összegû svájci frankot akart váltani, mint a hitel, akkor azt mondták neki, hogy várnia kell pár napot amíg a pénz megérkezik. A hitelt viszont bármikor felvehette, arra nem kellett várni, hogy megérkezzen a pénz. Sõt nem is adták oda neki a hitelösszeget svájci frankban akkor sem ha kérte és nem is engedték, hogy abban fizessen. De még azt sem engedték meg, hogy többet fizessen be, mint a következõ esedékes részlet. Minden hónapban gondosan csak 1 csekket küldtek, mintha elõre megérezték volna, hogy a svájci frank akkorát fog erõsödni, hogy így a felvett hitel többszörösét tudják majd az áldozatokon bevasalni árfolyamrés címszó alatt.

Bár igazából a hitel mint látható, valójában forint hitel volt, de így a három - négyszeresét tudták az ügyféltõl követelni. Majd amikor ebbe a sunyi csalásba sokan belerokkantak akkor a bankok elkezdtek jajveszékelni, hogy õket mekkora kár érte, mert az emberek nem tudják visszafizetni a kölcsönöket és akkor tönkre fognak menni és jajj akkor mi lesz, össze fog omlani a gazdaság és akkor mindennek vége. Erre az állam, a mi pénzünkbõl kifizette a bankoknak az elmaradt hasznukat. Tehát a tisztánlátás végett egy példa, hogy érthetõ legyen: valaki felvett 1000 forintot svájci frank alapú hitelben, kamatokkal kezelési költséggel 2000 Ft-ot kellett volna eredetileg visszafizetnie. Majd jött "véletlenül" a svájci frank erõsödése, így a tartozásból 4000 forint lett. Az adós visszafizetett 2000 Ft-ot, de többet nem tudott, mert így tervezte, ennyi volt a teherbírása. A bank elkezdett jajveszékelni. Erre az állam a mi pénzünkbõl kifizette a banknak az elmaradt 2000 Ft-ot. Számoljunk 1000 Ft-ot adott kölcsön a bank, eddig visszakapott 4000 Ft-ot, de még nincs vége. Nem elég, hogy az állam kifizette az adós helyett a hátralévõ összeget, a bank továbbra is követeli az adóstól azt a 2000 Ft-ot amit már megkapott. Elveszi az adóstól valamilyen értékét, amire õ azt mondja hogy 2000 Ft-ot ér. Legyen az autó, ingatlan stb. Az amit elvesz valójában 4000 Ft-ot ér, de mindegy ki mit mond, ha a bank szerint az csak 2000 Ft-ot ér akkor annyit és kész. Itt még mindig nincs vége, újabb 500 Ft-ot felszámol behajtási díj, kezelési költség, kamat, meg napi dátum címszóval. Számoljunk: A bank adott 1000 Ft kölcsönt és visszakapott 8500 Ft-ot. És akkor azt még nem is vettük figyelembe, hogy mit is jelent a jelenlegi bankrendszerünkben az, hogy tartalékképzésre épülõ pénzrendszer. Ugyanis a valóság még cifrább mert a banknak eredetileg nem is volt 1000 forintja, csak 100 forintja, a többi 900-at pedig csak úgy hozzáírta. Igazából ez okozza az inflációt, de ez egy másik trükk amit itt a véges terjedelem miatt nem tudok bemutatni.

Mi ez ha nem fasizmus???? Na most lehet nevetni.....

Aki részletesebben szeretne tájékozódni, annak pár ilyen témájú film: A pénz mint adósság, Zeitgest Addendum, Az amerikai álom (rajzfilm a válságról), érdemes Drábik János elõadásit is meghallgatni, stb.

Azért mentem el ilyen irányba, hogy mindenki számára világos legyen milyen a rendszer amiben élünk. Nincs bajom személy szerint egyetlen hivatalnokkal, egyetlen orvossal sem. Úgy gondolom nagyrészük jó szándékú és becsületes ember, DE félre vannak vezetve ezért azt hiszik, hogy jó az amit tesznek. Azt hiszik, hogy jó az, ha bizonyos dolgokat ráerõszakolnak az emberekre, pedig tévednek. Én 10 évig voltam a rendõrség hivatásos állományú tagja, és nagyon sokáig én is abban a hiszemben éltem, hogy jó az amit teszek. Aztán lassan kezdtem felébredni, ennek következtében gyûlni kezdtek a problémák, ami oda vezetett, hogy végül eljöttem, miközben 3 pert indítottam a rendõrség ellen, amiket el is veszítettem. Hiába tanultam ki a jog kígyó nyelvét, és igazamat, egyszerûen, érthetõen, jogszabályokkal alátámasztva adtam elõ, süket fülekre találtam. Ekkor még nem tudtam a szabályt, hogy "gazdának mindig igaza van", és ellene JELENLEG nem lehet pert nyerni.

Amíg egy embernek semmi bûne nincs azon kívül, hogy szabadságával élni akar, és maga szeretné eldönteni, hogy mi jó neki és mi nem, addig nem számít, hogy mire való hivatkozással fosztanak meg valakit a szabad döntés lehetõségétõl, és tesznek rajta erõszakot, ez gonosz cselekedet. Nem magyarázat rá az, hogy õk jót akarnak. Erre van az a közmondásunk, hogy: A pokolba vezetõ út is jószándékkal van kikövezve.

Az egyszerûség kedvéért hivatalnoknak hívok mindenkit aki a rendszert kiszolgálja, hivatalnokot, képviselõt, rendõrt, tûzoltót, katonát, orvost, újságírót, riportert stb. Nem minden hivatalnok dolgozik olyan területen, ahol gonosz dolgokat kell cselekednie. Sokan tényleg jót tesznek. Viszont ha valaki a rendszert szolgálja, jobb minél elõbb felismernie, hogy mi jó és mi nem. Attól, hogy valami törvénybe kerül, még nem biztos, hogy jó. Sõt, egyre inkább tendencia, hogy sötét és gonosz törvények születnek. Mondok konkrét példát. Az 1970-es években a Magyarországon épült házak 2/3-a baráti összefogással épült. Rokonok, barátok szomszédok mentek egymásnak segíteni. Ha nem lett volna ez az összefogás, akkor sok embernek ma nem lenne háza. Ma a szüleink, nagyszüleink, tehát azok az emberek akik egymásnak segítettek közönséges bûnözõnek minõsülnek. Az összefogást, és egymás segítését kalákának nevezik, és törvény tiltja. Alkalmi munkának minõsül, be kell jelenteni, és adót kell fizetni utána. Gyakorlatilag az önzetlen segítséget törvénnyel megtiltották. Ha átmégy a szomszédnak segíteni, és feljelentenek, akkor fekete munkásnak minõsülsz és mindkettõtöket megbüntetnek.

Mondok másik példát. Most készül a feljelentõ törvény, aminek az a lényege, hogyha feljelented a szomszédodat, ismerõsödet, rokonodat, hogy valószínûleg adót csalt, akkor jutalmat kapsz érte. Ez nem vicc! A gonoszság olyan szintet ért el, hogy törvényi támogatást és pénzjutalmat kapsz érte. Persze azt is megmagyarázzák, hogy ez valójában jó cselekedet. Egyébként ez nem újdonság. Ilyen volt a náci németországban is, hogy jelentsd fel a rendszer ellenségét, a zsidót, vagy aki kritizálni meri Hitlert. Volt ilyen a Sztálini szovjetunióban is. Ne félj, jelentsd fel a kulákot, jelentsd fel a rendszer ellenségét. A feljelentést minden esetben hazafias, kötelességnek, jó tettnek állították be, ugyanúgy mint ahogy most készül.

Nagyon el kellene gondolkodni mindenkinek, és észbe kapni amíg nem késõ.

A legnagyobb felelõsség a hivatalnokokon van. Tudom, hogy aki közülük felismeri, hogy valójában a sötétséget szolgálja, az nehéz döntés elé kerül. Egyrészt anyagilag ki van szolgáltatva. Ha ellenáll és nem tartja be a törvényeket bajba kerülhet. Ha otthagyja az állását, nem tudja, mi máshoz kezdhetne. Nekik üzenem, hogyha nem akarják otthagyni az állásukat, akkor akadályozzák a gonosz tettek végrehajtását. Õk azok, akik a legtöbbet tudnak ártani az embereknek, és õk azok akik a legtöbbet tudnak segíteni. Mert õk ismerik a kiskapukat, a jog útvesztõjét. Nem kell, hogy törvényt vagy jogszabályt szegjenek, sõt a legjobban akkor teszik, ha nem szegik meg a szabályokat, hanem törvényes utat járnak. Õk részei a rendszernek, és egy gonosz rendszert belülrõl lehet a leghatékonyabban megváltoztatni, és jobbá tenni.

Ha felébrednek, és nem szolgálják tovább a sötétséget, akkor a nehéz, de jó utat követik. Másrészt viszont ha a könnyû utat választják, és tovább folytatják amit eddig, akkor gonosz dolgokat kell cselekedniük míg a végén maguk is áldozattá nem válnak. Közben szembe kell nézniük a lelkiismeretükkel, és fel kell készülniük, hogy mi lesz akkor ha el kell számolni a tettükkel. A sötétség uralma nem tart örökké. Eljön majd az az idõ amikor lehull a lepel, és a színháznak vége. Azok a hivatalnokok akik a rendszert kiszolgálták, könnyen kellemetlen helyzetben találhatják magukat, amikor majd valaki felteszi nekik a kérdést: Miért cselekedted azokat a gonoszságokat amiket tettél?

Újabb történelmi példát szeretnék felhozni. A nürnbergi per során Gõring kivételével minden náci azzal védekezett, hogy Õ csak parancsot teljesített. Mégis mindenkit elitéltek. A per a náci államapparátust bûnszövetkezetnek nyilvánította, és a résztvevõket, bûnszervezetben elkövetett bûnökért ítélte el. Az elitéltek közül egy sem gondolta volna 5 évvel korábban, hogy tetteiért bíróság elõtt fog majd felelni. Alig 5 év leforgása alatt a dolgok gyökeresen megváltoztak, és akik az akkori gonosz rendszert kiszolgálták, bíróság elõtt találták magukat, azokról nem is beszélve akiket a háború végén lévõ káoszban a tömeg lincselt meg.

A gonosz cselekedetekre nem magyarázat, hogy nem tudtam...., meg azt hittem...., meg csak utasítást hajtottam végre..... meg ez volt a munkám.... stb. Van egy film a címe: Halálsoron. Egy börtönblokkban játszódik, ahol halálraítéltek várják az ítéletvégrehajtást. Van egy nagydarab néger elitélt. A történet folyamán kiderül, hogy ártatlan, sõt különleges gyógyító képességgel rendelkezik, és még az egyik börtönõrt is meggyógyítja. Majd késõbb a börtönõr felajánlja neki a szökés lehetõségét. Amikor a néger megkérdezi, hogy miért, akkor a börtönõr azt válaszolja: Mit fogok Istennek mondani? Azért végeztem ki egy jó embert mert ez volt a munkám?

Mindenki aki olyan feljelentést, határozatot, büntetést vagy ítéletet ír alá, ami gonosz, az egyéni felelõsséggel tartozik a tettéért. Beleértve azokat is akik ezt fizikai szinten végrehajtják. Az ilyen helyeken dolgozók, mind önszántukból teszik azt amit, önként mentek oda dolgozni, azon önös érdekbõl, mert jó fizetést kapnak érte. Senkit sem fegyverrel kényszerítettek, hogy ott dolgozzon. Az orvost sem kényszerítik erõvel, hogy oltást adjon be. A végrehajtót sem kényszerítik fegyverrel, hogy neki kell a svájci frankhitellel csõbe húzott emberektõl a vagyonukat, házukat elvenni.

Ha ezeknek az embereknek majd õszintén el kell számolni a tetteikkel, akkor mit fognak mondani, hogy fogják magukat érezni?

Bárki aki még tud gondolkozni már tisztán láthatja, hogy a rendszer velejéig korrupt és gonosz. Aki önszántából kiszolgálja és támogatja ezt a rendszert gonosz tettekkel, az bûnrészes. A döntést mindenkinek saját magának, egyénileg kell meghozni, hogy melyik oldalra áll. A döntése következményét is mindenki egyénileg maga fogja viselni.
Egyik oldalon van a Teremtõ az Õ két törvényével.
Elsõ a szeretet törvénye. Isten azt mondta:

1. -Végtelen szeretetemmel szeretlek benneteket, és azt kérem tõletek ti is szeressétek egymást ugyanígy.

A második a szabad akarat törvénye. Isten azt mondta:

2. -A legnagyobb ajándékot, a szabad akaratot adtam nektek, hogy fejlõdni és növekedni tudjatok, mert a gyermekeimnek tekintelek titeket. Ne vegyétek el az ajándékomat senkitõl.

CSAK EZ A KÉT TÖRVÉNY LÉTEZIK AZ UNIVERZUMBAN, SEMMI MÁS! Minden egyéb csak mesterkedés és illúzió.

Másik oldalon van a sötétség az Õ manipulációival. Minden és mindenki aki megszegi Isten 2 törvényét, az a rossz oldalon áll, a sötétséget segíti, és gonosz dologot cselekszik, mindegy, hogy mi az inditéka. Ez így van akár tudja, akár nem, akár elhiszi, akár nem.

Ahol Isten 2 törvényét megtartják, ott békesség, bõség, és jólét van.
Ahol megszegik, ott szenvedés, küszködés, szegénység és elnyomás.

Azok akik nem mûködnek együtt a sötétséggel, több dolgot is tehetnek. Az egyik, hogy tájékozódnak, felébrednek, és másokat is felébresztenek. A másik, hogy bizonyítékokat gyûjtenek. Ha a sötétség uralma lejár, akkor szükséges lesz az elszámolás, még akkor is, ha ennek a számonkérésnek a szeretet és az igazság szellemében kell megtörténnie. Szükség lesz azokra a bizonyítékokra, amiket most lehet összegyûjteni.

Mindenkit kérek, hogy gyûjtse a bizonyítékokat, a gonosz tettekrõl, hazugságokról, és mindenrõl ami igazságtalan, mert az elkövetõk úgyis tagadni fognak mindent, és megsemmisítenek minden bizonyítékot amit csak tudnak. Ha a sötétséget szolgálók látják, hogy gyûlnek ellenük a bizonyítékok, és érzik, hogy számon lesznek kérve, akkor már csupán ettõl vissza fogják magukat és kicsivel máris jobb lesz a világ.

Ha ez az oltás tényleg a gyermekem javát szolgálja, akkor hagy döntsem el én, a gyermek szülõje, hogy akarom az oltást vagy sem. Isten a gyereket rám bízta, és amíg szeretettel, és a legjobb tudásom szerint gondoskodom róla, addig senkinek nincs joga ebbe beleszólni. Még az államnak sem!

Ha tényleg jó az oltás, akkor gyõzzenek meg, tartsanak felvilágosítást róla, ahol elmondhatom a kételyeimet és feltehetem a kérdéseimet. Pl: Miért kell olyan anyagokat az oltásba tenni, ami egyértelmûen egészségtelen és veszélyes, ilyen pl az etil-higany (más néven a thiomersal) vagy az alumínium. Ha az élelmiszereket tudják higany nélkül tartósítani, akkor az oltásokat miért thiomersal-al kell tartósítani? Ha megenni veszélyes a higanyt, akkor miért fecskendezik ezt injekció formájában a gyerekeinkbe? Miért nem helyettesítik ezeket mással, ami nem veszélyes és nem károsítja a szervezetet? Vagy pl, Van-e az oltásban squalene, ami katonákat, vagyis erõs felnõtt férfiakat képes tönkre tenni, lásd öböl szindróma. Vagy miért kell a félrevezetõ, hamis statisztikákkal igazolni az oltás hatékonyságát? Konkrét példa. 1955-ben vezették be az USA-ban a gyermekbénulás elleni oltást, majd az oltás bevezetésével egyidõben az orvosoknak elõírták, hogy a gyermekbénulást ezentúl nem gyermekbénulás néven kell bejelenteni, hanem meningitis aseptica néven. Utána büszkén lobogtatták a statisztikát, hogy az oltás bevezetése után mekkorát esett a gyermekbénulások száma. Azt persze elfelejtették elmondani, hogy a meningitis aseptica viszont ugyanannyival nõtt. Tehát egyáltalán nem lett kevesebb megbetegedés, csak másképp nevezték.

Tovább megyek, maga az orvos sem tudja igazából mit ad be. A gyógyszergyár esetleg leírja az összetevõket és az vagy igaz, vagy nem. Nincs FÜGGETLEN laboratórium, ahol az oltásokat folyamatosan ellenõriznék, hogy tényleg az van-e benne amit a gyártó állít, vagy nem fertõzõdött-e mással? Esetleg nem romlott-e meg?

Erõszakkal rám kényszerítik, hogy beoltassam a gyerekem, de ha baj történik senki nem fogja vállalni a felelõsséget, és pláne senki nem tudja majd jóvá tenni ami történt. Mindezt miért?

Tényleg az én érdekemben, vagy esetleg azért, hogy a gyógyszergyártóknak nagyobb haszna legyen?

A rendszer gonosz, lelketlen, és úgy lett felépítve, hogy ebbõl ne lehessen kilépni. A végrehajtók süketek, és sokszor lenézõek. Jelenleg a legtöbb ami tõlük várható, hogy azt mondják nem tehetnek mást. Mindenki másra mutogat, másra hivatkozik, de a gonoszságot végrehajtja.

A gyógyszerek és az oltások nem veszélytelenek, ezt nem tagadják ugyan, de nem is hangoztatják. Pl 2005-ben a Magyarországon bejelentett mérgezések 77,8 %-át 9976 esetet a gyógyszerek okozták. A kiküldött nyilatkozatra is csak azok voltak felírva, hogy mi ellen véd az oltás, az nem, hogy mit okozhat. Csak egy pár a lehetséges mellékhatásokból, hogy a szülõk tudják: agyhártya gyulladás, agyvelõ gyulladás, ideggyulladás, szklerózis multiplex, autizmus, immun gyengeség, autoimmun betegség, Guillen-Barré szindróma, ami a perifériás idegek, és ideggyökök akut gyulladása, mind az érzõ, mind a mozgató, mind a vegetatív idegeket érintheti, a myelinhüvely maradandóan károsodhat, aminek következtében végtag bénulás, az autonom idegrendszer összeomlása, és a légzõ izmok leállása is megtörténhet, stb

Szinte az összes betegség, ami ellen az oltásokat adják, gyógyítható, akkor minek felesleges veszélynek kitenni a gyerekeinket?

Bár a beoltottak nagy része megússza, de mindig vannak gyerekek, akik nem. Nekünk szülõknek nem volna szabad hagynunk, hogy egyetlen gyerek is (és velük együtt a szüleik) a gyógyszergyártók kapzsiságának az áldozata legyen.
Mégis megtörténik évrõl-évre, mert mi szülõk, nem teszünk semmit, még a szavunkat sem emeljük fel. Az ilyen eseteket pedig újra és újra elhallgatják, a szülõket nem hagyják a nyilvánosság elõtt szóhoz jutni, és folyton csak azt zengik, hogy az oltás mennyire jó, és mennyire szükséges.

Tudom, hogy nem várhatok megértõ választ egy hivataltól, ezért fordulok a nyilvánossághoz, és kérek minden szülõt, akinek fontos a gyermeke, hogy gondolkozzon. Bár el fogom küldeni ezt a levelet a médiának, de tudom, hogy nem fognak foglalkozni vele, legfeljebb csak azért, hogy lejárassanak.
Ezért kérem az embereket, hogy segítsenek. Mutassák meg, küldjék tovább ezt a levelet a barátaiknak, ismerõseiknek.

Jogi nyilatkozat, nehogy késõbb bárkinek problémája legyen belõle: Ez az írás szabadon terjeszthetõ, másolható, idézhetõ.
Viszont kérek mindenkit, hogyha lehet, ne vegyen el belõle, ne tegyen hozzá, és ne változtasson meg benne semmit. Köszönöm.

Szerencs, 2012 szeptember 30. Miklósi István

forrás: http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/terjesztest-ker/item/3368...