Hol vannak a katonák?
Irta: Kameleon - Datum: 2013. January 27. 17:14:42
A Voronyezs közelében található Rudkinóban alakították ki a legnagyobb magyar katonatemetõt; közel húszezer honvéd és munkaszolgálatos földi maradványait helyezték el itt, az 1942-1943-as doni pokolban eltûnt további ötvenezer katona nevét pedig gránittáblák õrzik. A 2003-ban megnyílt rudkinói kettes számú központi magyar sírkertben (az egyes számút 1997-ben nyitották meg közeli Bolgyirevkában) mostanában is temetnek magyar honvédeket. Tavaly áprilisban például öt olyan, a második világháborúban elesett magyar katonának adták meg a végtisztességet, akiknek elfeledett sírját nemrégiben fedezték fel a környéken. A háborúnak tehát már közel hét évtizede vége, de végtisztesség ma is aktuális kérdés.
Közös gyász
Keskeny Ernõ miniszteri biztos, a Külügyminisztérium Kelet-európai és Közép-ázsiai fõosztályának vezetõje szombaton arról tájékoztatott, hogy méltóságteljesen zajlott a hetven évvel ezelõtti háborús katasztrófa oroszokkal közös megemlékezése. Az ökumenikus istentiszteletet követõen a delegáció a Szergij voronyezsi és boriszoglebszkiji metropolitával találkozott. A megemlékezésekre Moszkvából Voronyezsbe utazott Szergej püspök is, az orosz ortodox egyház moszkvai patriárkátusa külügyi osztályvezetõjének, Ilarion metropolitának a megbízottja is
Magyar részrõl Bíró László tábori püspök mondott imát és beszédet a rudkinói II. Magyar Központi Katonai temetõben. A katolikus egyház és a honvédség képviselõje az MTI-nek arról számolt be, hogy a voronyezsi székesegyház püspöke a szovjet háborús emlékmûnél a Szentírásra hivatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlévõk a megbékélés jegyében vannak együtt.
http://www.youtub..._ZbPtmY5IU
Bíró László a magyar katonai temetõben hangsúlyozta: nagyon sok ember munkájának gyümölcse az, hogy együtt gyászolhatnak, emlékezhetnek és együtt mondhatnak köszönetet azoknak az egyszerû orosz családoknak, akik sokszor utolsó falatjukat is megosztották a visszavonuló magyar katonákkal.
"Abban, hogy több mint százezer magyar visszatérhetett otthonába, nagyon-nagy része volt az orosz embereknek, akik nem az ellenséget, hanem a segítségre szorulót látták a visszavonulókban" - mondta a magyar tábori püspök. Hangsúlyozta: "végre eljutottunk a közös gyászhoz, a közös megemlékezéshez és a közös imádsághoz. Küzdelem van abban, hogy közösen emlékezhettünk".
Az emlékezés ideje
A hetvenedik évfordulón tartott megemlékezés nem csak példaértékû, de idõszerû is; évtizedekig nem pusztán a Donnál elesettekre nem volt ildomos emlékezni, de az özvegyek, árvák vagy az életben hazatért katonák sem kaptak anyagi segítséget. "A rendszerváltás után vetõdhetett csak fel az a gondolat, hogy méltó nyughelyet alakítsanak ki a Donnál elesett magyar honvédeknek. Ehhez a nyilvántartások adottak voltak, hiszen míg a front Magyarországra nem ért, a honvédelmi tárcához meglehetõs pontossággal érkeztek az alakulatoktól a veszteségi jelentések, temetõrajzok" - magyarázza a Heti Válasznak dr. Töll László alezredes, a Honvédelmi Minisztérium fõosztályvezetõje.
Ha a második világháborús áldozatok emlékének elhanyagolása mellé tesszük az elsõ világégés elesetteivel kapcsolatos nemtörõdömséget (az ötvenes években megsemmisült a bécsi levéltártól kapott teljes veszteséglista), nem túlzás kijelenteni: a magyar államot sokáig hidegen hagyta az általa hadba küldött emberek emlékének ápolása.
http://hetivalasz...onak-59730