Oszkó Péter: Keletelnék
Irta: postaimre - Datum: 2012. May 25. 06:42:24
A zsiráfnak kellene a Kelet a sok Nyugat után? Ki ne csavarodjon a nyaka, a gerincének meg nem tesz semmit, mert nincs. Kétrészes interjúnk második felvonásában vodkába fúlunk, passzentosak leszünk; fenébe a tüchtigséggel. Az elsõ etapot itt olvashatják.
Mik az esélyeink keleten? A miniszterelnök a minap járt kint százfõs delegációval Kazahsztánban, korábban tárgyalt egyebek mellett Szaúd-Arábiában, Kínában, Oroszországban, Indiában.
Teljes hir
A zsiráfnak kellene a Kelet a sok Nyugat után? Ki ne csavarodjon a nyaka, a gerincének meg nem tesz semmit, mert nincs. Kétrészes interjúnk második felvonásában vodkába fúlunk, passzentosak leszünk; fenébe a tüchtigséggel. Az elsõ etapot itt olvashatják.
Mik az esélyeink keleten? A miniszterelnök a minap járt kint százfõs delegációval Kazahsztánban, korábban tárgyalt egyebek mellett Szaúd-Arábiában, Kínában, Oroszországban, Indiában.
A világ erõközpontjai kelet felé tolódnak. Ázsiát ma nyitott gondolkodás, új partnerek keresése jellemzi a nehézkes, maradi, saját problémáival elfoglalt Európával és a bizonytalanságaival küszködõ Amerikával szemben. De azzal számolni kell, hogy míg a nyugat, a valutaalap, Brüsszel és Washington küldetéstudattól vezérelve hirdeti a demokrácia és a piacgazdaság igéjét, s gyakran a piacinál kedvezõbb feltételekkel köt velünk üzletet, keleten a vegytiszta érdek diktál. Amikor a válság elsõ hulláma idején Kína felajánlotta segítségét Görögországnak, Athén államadóssága felvásárlásáért cserébe elképesztõ mennyiségû kikötõi koncessziót és hajógyártást kért. Az ilyet a magyar jobboldal gyarmatosításnak szokta nevezni. Ráadásul az sem mindegy, hogy egy ország milyen állapotban kíván egyezséget kötni. A németek jó üzleteket hoznak tetõ alá Pekingben, mi viszont azért fordulunk kelet felé, mert sorra veszítjük el a nyugati partnereinket. És úgy ülni le, mondjuk, a kazahok elsõ emberével, hogy tisztában van vele, õ az utolsó esélyünk – ez nem túl fényes tárgyalási pozíció.
"Keletelnék, nem égetnék"
Fotók: Kummer János
Például Kazahsztán jelent számunkra akkora potenciált, mint a kecskeméti Mercedes?
Jelenthet.
Most nincs jele annak, hogy kormányváltás jönne 2014-ben, de ha mégis, talán Bajnai lehet a befutó balos integrátor. Ez esetben ön aligha úszná meg a pénzügyminiszterséget, sõt talán egy Mesterházy-kormányban is szerepet kaphatna – adjunk erre a kettõre együtt tíz százalékot. Pozícióba kerülve - ha jól értem – követné Orbán keleti nyitását.
Válaszolok a kérdésre, de elõbb vegyük sorra az elhangzott állításait is. Elõször is jó lenne, ha a választók elszakadnának az egyik oldal jó, a másik oldal rossz logikától. Leginkább azért, mert a szembenálló felek ma pont emiatt engedhetik meg maguknak, hogy ne minõségi versenyt folytassanak, s ne programok küzdjenek egymással. A gyõzelemhez elég ráígérni a másikra és legalább egy hajszállal jobbnak mutatkozni. Másodszor: Bajnait balos integrátornak hívni a helyzet leegyszerûsítése. Amit mi a válságkezelõ kormánnyal csináltunk, az legföljebb részben baloldali, sokkal inkább piacbarát volt. Amit pedig ma a Fidesz tesz, minden, csak nem jobboldali politika. Orbán sokkal balrább áll, mint Bajnai.
Egy a középosztályt a szegényebbek kárára támogató miniszterelnök nem baloldali.
Más szempontból meg az: az államosítás baloldali vonás, meg az is, hogy büntessük a multikat, meg az is, hogy negyven szolgálati év után nyugdíjba lehet vonulni. A harmadik megjegyzés a kérdéséhez: mivel rengeteg a bizonytalan szavazó, egyáltalán nem lefutottak a 2014-es választások. Ha az ellenzéknek sikerül feltornásznia a részvételt, bármi megtörténhet. Negyedik észrevételem: arra is van esély, hogy olyan kormány áll fel, ami jelentõs személyi átfedésben van a válságkezelõ kormánnyal, de én nem kapok benne szerepet.
Onnan kanyarodtunk el, hogy ön keletelne-e tovább?
Ugyanígy keletelnék, de nem égetném fel a nyugati kapcsolatokat sem… Nyögvenyelõs ám keleten érni el gazdasági sikereket.
"Üzleti tárgyaláson érdekkapcsolatok születnek"
Nekem arról beszélt egy a kazahsztáni haknin is megfordult üzletember, hogy fantasztikusan sikerültek a tárgyalások, egyebek mellett megcsillant annak lehetõsége, hogy egymillió hektárnyi kazah területet magyar nagyvállalkozók mûveljenek meg. Csak összehasonlításképpen: idehaza most hatvanötezer hektár fölött megy az oligarcházás. Szóval Orbán állítólag pompásan megtalálta a hangot Nazarbajevvel.
Õ olyan.
Állítólag beszélgettek családról, magánéletrõl, ment a cimbizés.
Keleten valóban fontos ez a szál, hangsúlyt fektetnek rá, hogy minimum vodkázzanak is együtt a partnerek. Én az orosz-magyar kormányközi bizottság magyar oldali elnökeként szereztem komoly gyakorlatot tósztmondásban. Moszkvában nem úgy zajlottak a tárgyalások, ahogy eredetileg tanultam, hogy a lényegrõl beszéljünk, a szórakozás, a magánélet pedig kizárólag kölcsönös igény esetén és egészen más környezetben történik. Nem, a megbeszélés részeként kellett úgy viselkedni, mintha ezeréves barátok lennénk, és furdalná az oldalunkat a kíváncsiság, hogy a másiknak éppen mi a hobbija.
Nem furdalta?
Akár furdalhatta volna is. Elõfordulhat, hogy az ember kormányközi tárgyaláson köt életre szóló barátságot.
Életszerû ez?
Hát, nem. Legalábbis számomra biztosan nem. Üzleti tárgyaláson érdekkapcsolatok születnek. Nekem szoknom kellett a keleti tempót, Orbán bizonyára otthonosabban mozog abban a közegben. Megjegyzem, attól, hogy keleten letudunk egy jó hangulatú tárgyalást, egyáltalán nem biztos, hogy üzletet is köttetett, hiszen a paraméterek egyik napról a másikra képesek változni. Az Orbán-kormány rengeteget tárgyalt keleten, rengeteg bejelentést tett mindenfélérõl, de gyümölcs még egyikbõl sem termett. Amúgy a keleti hektikusságot én is elég intenzíven átéltem a Malév visszaállamosítása során.
Ezt most magának dobta fel… „Oszkó a Malév visszaállamosításakor olyan bennfentes információkhoz, például az utaslétszámra és a Malév piaci részesedésére vonatkozó adatokhoz juthatott, amelyek késõbb lehetõséget adtak a Wizz Airnek, hogy a Malév helyére benyomulva megszerezze annak piaci szegmensét.”
Micsoda marhaság!
Az idézet Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztostól származik, õ nyilatkozta azt követõen, hogy kiderült: ön a minisztersége után tagja lett a Wizz Air igazgatótanácsának.
Nem volt titok a megbízatás, számos kormányzati ember tudott róla.
Mit keresett ön a Wizz Airben?
Politikai szerepvállalásomat követõen visszatértem az üzleti életbe. Kockázati tõkebefektetõként jórészt kis cégek felnevelésével foglalkozom, de belefért az életembe a feltörekvõ, jelentõs részben magyar kötõdésû Wizz Air is.
„Kommunikációs baki, hogy a tagságom nem volt köztudomású” – ön ezt nyilatkozta utóbb. Ez komoly érv?
Miért ne lenne az?
Komolyan gondolta, hogy elszegõdik a Malév legfõbb konkurenséhez, és a Fidesz nem teszi a nyakára a kést?
Komolyan. Persze hiba volt, hogy nem tártam azonnal a széles nyilvánosság elé ezt a politikai szempontból kényes munkát. Látnom kellett volna, mivé fajulhat az ügy, át kellett volna erõszakolnom a Wizz Airen, hogy kommunikálja az alkalmazásomat.
A titkos infókért kellett ön a Wizz Airnek?
Milyen titkos infókért? Váradi József, a Wizz Air vezetõje korábban a Malévot irányította. Õ tízszer annyit tud a néhai magyar légitársaságról, mint én, aki csupán a cég visszaállamosításáról folytattam tárgyalásokat az akkori tulajdonos orosz bankkal. Ráadásul mindaz, amit a Malév gazdálkodásáról tudtam – utasok száma, piaci részesedés –, nyilvános információ volt. A wizz air-es munkám során sosem volt téma a Malév, hiszen a régió gazdaságát jól ismerõ szakemberként invitáltak a vállalkozásba. Ha elfogadjuk Budai Gyula érvelését, akkor egy volt miniszter egyetlen olyan szektorban sem helyezkedhet el, aminek van vagy volt állami szereplõje. Elmebaj! A Magyar Villamos mûvek is állami cég, sõt létezik állami tulajdonú bank is, s én mindkettõvel kapcsolatba kerültem a kormányzati munkám során. Ezek szerint az energetikában és a bankszektorban sincs keresnivalóm?
A már emlegetett Váradi József alatt az állami megrendelésekkel kitömött Malév veszteségesen mûködött, a semmibõl létrehozott Wizz Airt viszont nyereségessé tette a szakember. Hogy van ez?
Úgy, hogy Váradi József a Wizz Airben olyanokkal dolgozhat együtt, akiknek egyetlen elvárásuk, hogy profitot termeljen a cég. A malévos idõkben viszont azt várta el tõle a tulajdonos állam, hogy ne legyen botrány, sztrájk, elbocsátás, ne legyenek fájdalmas pénzügyi döntések, és azt, hogy hagyja halászni a politikai zavarosban az aktuális kormányhoz kötõdõ köröket.
Miért nem mentette meg Orbán a Malévot? Nem tudta vagy nem akarta?
Volt lehetõsége rá, s arra is, ha mégis bedõl, azon nyomban induljon egy új nemzeti légitársaság. Komplett stáb dolgozott a megmentésen, használták a még a Bajnai-kormány alatt elkészült és Varga Mihállyal egyeztetett terveket, de elbénázták, képtelenek voltak külsõ befektetõt szerezni, akivel társulva újraindíthatták volna az új Malévot. Tudomásul kell vennünk: a piacon ma a magyar állam és a magyar kormány riasztó tényezõ.
A volt dolgozókon kívül hiányzik bárkinek is a Malév?
A Malév egyrészt folyamatosan vitte a pénzt, másrészt viszont a turisztikán és a tranzitforgalmon keresztül profitált belõle az ország. Jobb lenne, ha létezne ma is.
"Ma a magyar állam és a magyar kormány riasztó tényezõ"
Egyesek szerint a kormány végsõ célja, hogy visszaszerezze a Gyurcsány alatt privatizált Budapest Airportot, s azért kellett buknia a Malévnak, hogy ezzel kihúzzák a BA alól a legfõbb megrendelõjét.
Ezt a verziót támasztja alá, hogy a Malév bedõlése után is történt néhány fura döntés: a telekadó és a bécsi reptér reklámozása. De ez puszta spekuláció.
Térjünk vissza a földre. Ön vezeti az OTP tulajdonában álló, befektetésekkel foglalkozó Portfolion Zrt-t. Az OTP fõ tulajdonosa, vezére Csányi Sándor, a leggazdagabb magyar, akinek hatalmas érdekeltségei vannak egyebek mellett a mezõgazdaságban és az élelmiszeriparban, jóban van a politika szereplõivel, a jelenlegi miniszterelnökkel jár meccsre, õ vezeti a Magyar Labdarúgó Szövetséget. Ön pedig Bajnai volt minisztere, akire folyamatosan dolgozik a Fidesz elszámoltatási biztosa. Kompatibilis ön az OTP-vel?
Lehet, hogy misztikus történetek élnek az OTP világáról, de ez egy nagyon transzparens cég, tökéletesen átláthatóak a döntési mechanizmusai.
Ahhoz hogy önt felvegyék, nyilván kellett Csányi bólintása is.
Nyilván.
Szoktak beszélni?
Szoktunk. Hihetetlenül profi bankvezetõ, minden megnyilvánulásából ez sugárzik.
Ön pedig lojális.
Ahogy az üzleti életben az ember a cégéhez és a munkáltójához szokott.
A Portfolion jelentõs befektetésekkel véteti észre magát. A közelmúltban 1,6 millió dollárt toltak egy magyar divatcégbe, a Nanuskába. Tetszett az ötlet Csányinak?
Nem szól bele a napi munkánkba.
Egy ilyen félmilliárd forintos üzletbe sem?
Bízik bennünk.
Úgy tudni, egy korábbi divatüzleten sokat bukott.
Bízik bennünk.
Passzentos az ön tüchtig technokrata imidzséhez a ruhabiznisz?
Egyrészt passzentos, ugyanis ebben az esetben egy pénzügyileg már most is stabil és a jövõre nézve nagyon ígéretes ruhabizniszrõl van szó. Másrészt nem tartom magam tüchtig technokratának, még akkor sem, ha a közéleti megnyilvánulásaim túlnyomó része azt a képet erõsíti is. Belülrõl egyáltalán nem vagyok se tüchtig, se technokrata, sõt sokkal kevésbé adok a formalitásra, mint bárki más a környezetemben. De kétségtelen, nehéz laza srácnak tekinteni egy volt pénzügyminisztert, még azok számára is, akik tudják, hogy idõnként olyan, az öltönyös imidzshez aligha passzoló tevékenységeket ûzök, mint a kevéssé felkapott blueskocsmákban való szájharmonikázás.
Link