A 'náci terminológiáról'
Irta: postaimre - Datum: 2013. May 10. 05:10:38
Európa és a Világ legnagyobb gondja az, hogy a világválság következtében „az antiszemitizmus erõsödhet Európában?” - ahogyan az a WJC jelentése sugallja:
Teljes hir
Európa és a Világ legnagyobb gondja az, hogy a világválság következtében „az antiszemitizmus erõsödhet Európában?” - ahogyan az a WJC jelentése sugallja:
„Elképzelhetõ, hogy az európai gazdasági válság elhúzódik vagy súlyosbodik, az európai integrációs projekt veszélybe kerülhet, az euróövezet is összeomolhat, így fel kell készülni arra, hogy az antiszemitizmus erõsödhet Európában – állapította meg a Zsidó Világkongresszus (WJC) a jelentésében, amelyet kedden ismertettek a szervezet budapesti közgyûlésén.”
(Zsidó Világkongresszus: a Jobbik fenyegetést jelent a magyar demokráciára - 2013-05-07 15:44:53 - http://www.mazsihisz.hu/2013/05/07/zsido-vilagkongresszus--a-jobbik-fenyegetest-jelent-a-magyar-demokraciara-6122.html)
Ebben az írásban arra keresek választ, hogy az antiszemitizmusnak nevezett rágalom gyûlöletforrásként kezelése mennyire életszerû, és mi a tényleges oka a zsidók félelmének.
_______________________
Az „antiszemitizmus” kifejezést nem értelmezte a WJC, de a vélemények igazolják Rosenthal meghatározását:
„Az antiszemitizmus nem a szemitizmussal való ellentétet jelenti. Ilyen nincs. Ez egy kifejezés, amit mi zsidók, mint rágalmat, elég hatásosan használunk az olyan bigottokra, akik kritizálni merészelik a zsidókat.”
(The Harold Wallace Rosenthal Interview 1976 - The Hidden Tyranny - http://www.antichristconspiracy.com/HTML%20Pages/Harold_Wallace_Rosenthal_Interview_1976.htm, magyar fordítás: A láthatatlan hatalom - http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&kod=3226&kat=)
Mi az, amit nem merészelhetünk kritizálni a zsidók viselkedésében? Mi az, ami miatt antiszemitának rágalmazhatnak bennünket? Miért félnek leginkább „Isten édes-gyermekei” mostohatestvéreiktõl? Vagyis miért félnek a kiválasztottak a kirekesztettektõl?
Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a Zsidó Világkongresszussal kapcsolatos híradásokban is, míg végül a WJC határozatban találtam meg:
„… néhány európai országban, így Görögországban és Magyarországon megerõsödtek a szélsõjobboldali, neonáci pártok, amelyek „nyíltan dicsõítik Hitler náci rezsimjét”, a náci terminológiát használják a zsidókkal és más kisebbségekkel kapcsolatban, továbbá a szélsõséges antiszemita beszédnek, a nemzeti sovinizmusnak, az antikapitalista és antiszocialista retorikának azt a mérgezõ elegyét teszik magukévá, amely annak idején a náci párt gondolkodását is fémjelezte.”
(Zsidó Világkongresszus: a Jobbik fenyegetést jelent a magyar demokráciára - 2013-05-07 15:44:53 - http://www.mazsihisz.hu/2013/05/07/zsido-vilagkongresszus--a-jobbik-fenyegetest-jelent-a-magyar-demokraciara-6122.html)
A „náci terminológia” fenti meghatározásából egyértelmû: a társadalom alap-megosztottságot tagadó „antikapitalista és antiszocialista”, vagyis az antidiktatórikus gondolatoktól félnek mindenekelõtt, ugyanis ez jelenti a társadalmi igazságtalanság oka elleni fellépést.
Az, amit a meghatározás e mellett felsorol a WJC határozat, a diktatórikus gondolkodási mód következménye: a „szélsõséges antiszemita beszédek”, a „nemzeti sovinizmus”.
Az antidiktatórikus gondolat célja a diktatúra megszûntetése, a következmények elleni fellépés célja pedig a diktatúra következményeinek megszûntetése.
Így hát a „náci terminológiának” nevezett kifejezési mód megfogalmazásában „mérgezõ elegy”, mert egymástól eltérõ célú cselekedeteket helyez egy fogalmi csoportba.
Ennek következtében a „náci terminológia” kifejezéssel illetett személyek és gondolkodási módok rágalmazása logikailag és jogilag értékelhetetlen, tekintettel a kifejezés önellentmondásosságára. Ebbõl ered, hogy a „náci” jelzõ is érdektelen, pusztán hatásvadász szóhasználat.
Az teljességgel közömbös, hogy a zsidóságot kik „merészelték” kritizálni, vagyis – a zsidóság által elfogadott rosenthali megfogalmazás szerint – kik az antiszemiták, akik a logikailag és jogilag értékelhetetlen „náci terminológiát” alkalmazzák, ugyanis a XX. század huszas-harmincas éveiben pusztító világválság és a jelenlegi világválság kialakulásában a zsidó értékrendnek meghatározó szerepe volt, annak, amely a kirekesztettek elnyomását jelentette a kiválasztottak által. Így aztán nem Hitler személye a meghatározó, hanem az az önvédelmi érdekérvényesítés, amely a Harmadik Birodalomban megfogalmazódott, annak kötelezõ megjegyzésével, hogy ez a megállapítás az alkalmazott eszközöket nem minõsíti.
Tehát a zsidóság tetteinek kritizálása, sõt a tettek alapját adó ok és minden okozat hatásának megszüntetése, vagyis az ellentmondás és ellenállás (amit rágalomként antiszemitizmusnak mondanak), nem öncélú, hanem a kirekesztettek jogos önvédelmi megnyilvánulása.
A diktatúra életben maradása attól függ, hogy a megosztottságot fenn tudja-e tartani. Ehhez szükséges a gyûlöletkeltés, vagyis az emberek egymástól eltérõ természetes tulajdonságainak ellenségességgé fokozása.
Ezért egyetértek azzal a – WJC határozatban is megfogalmazott - kívánalommal, hogy büntetni kell a gyûlölet-bûncselekményeket, vagyis a gyûlöletkeltõ cselekményeket, amelyek a társadalom megosztottságát növelik.
A Szent Korona Értékrend minden szabad magyar ember (vagyis a Szent Korona Tagok) számára nemcsak jogként, hanem kötelezettségként határozza meg az ellentmondást és ellenállást, önmaga szabadságának megvédésére. (A Szent Korona Tan egyik alapja, az Aranybulla, ezt a jogot csak a hatalom gyakorlóinak – püspököknek, jobbágyuraknak és nemeseknek – adja meg.)
A „náci terminológia” kifejezés az ok és az okozat elleni fellépést egyenlõ súlyúnak veszi, azért, hogy megtévesszen és megosszon. Azt sugallja, hogy az „antikapitalista és antiszocialista” rendszer – vagyis a diktatúra egésze – elleni fellépés azonos annak következményei elleni fellépéssel.
A súlykülönbség érzékelhetetlenné tétele a félrevezetés lényege.
Mekkora különbség van 1956 és – például - a hitel-károsultak érdekében történõ fellépés között!
Olvassuk el az alábbiakat, és az ok és az okozat közötti különbséget máris látjuk:
„Mi nem szocializmust és nem kapitalizmust akarunk, hanem a sajátos Magyar Utat járjuk” – mondta Pongrátz Gergely 1956 egyik céljaként. Ez az ok – a szocializmus és a kapitalizmus formájában megjelenõ diktatúra - megszûntetésének célként meghatározása.
A hitelkárosultak célja a bankrendszer reformja – vagyis az okozat közvetlen forrásának megszûntetése.
A „Radikális változást!” c. felhívásom címzettjei által vezetett szervezetek kizárólag a szocializmussal azonosítják a diktatúrát, mintegy elutasítva Bibó István bizonyítékokkal alátámasztott megállapítását: nincs kibékíthetetlen (antagonisztikus) ellentét a diktatúra két formája – a szocialista-kommunista és a liberális kapitalista - között, mert mindkettõ a kiválasztottak és kirekesztettek örök ellentétre épül.
Pongrátz Gergely ezt felismerve nevezte a szocializmust „államkapitalizmusnak”.
Azt is észre kell venni, hogy a két diktatúra-változat nemcsak eszmei alapjában, hanem társadalmi és gazdasági mûködésében is azonos, a felülrõl meghatározott érdekérvényesítés alkalmazásával.
Tehát nemcsak a szocialista-kommunista diktatúra ellen kell fellépni, hanem a liberális-kapitalista diktatúra ellen is!
Felkérésem az ok megszûntetését célul kitûzõ egységre vonatkozott, felvállalva a „náci terminológia” és az „antiszemitizmus” rágalmakat is.
Kelt Szegeden, 2013. Ígéret havának 9. napján.
Árpád sarja, Halász József