Amikor a szélsõjobboldal diktál
Irta: postaimre - Datum: 2013. May 18. 19:12:56
A májusi elõrehozott választásokat követõen totális patthelyzet alakult ki Bulgáriában – a baloldali pártoknak 1 szavazat kell, hogy kormányt alakítsanak, a jobboldalnak is pontosan 1 szavazatra lenne szüksége. A szélsõjobboldali Ataka lett az ország királycsináló pártja, a kérdés ebben a helyzetben azonban, kinek lesz kevésbé kínos rálicitálni a nacionalisták kegyeinek elnyerése érdekében. Bulgária – ország, ahol a szélsõjobb diktálhat a jövõben.
Teljes hir
A májusi elõrehozott választásokat követõen totális patthelyzet alakult ki Bulgáriában – a baloldali pártoknak 1 szavazat kell, hogy kormányt alakítsanak, a jobboldalnak is pontosan 1 szavazatra lenne szüksége. A szélsõjobboldali Ataka lett az ország királycsináló pártja, a kérdés ebben a helyzetben azonban, kinek lesz kevésbé kínos rálicitálni a nacionalisták kegyeinek elnyerése érdekében. Bulgária – ország, ahol a szélsõjobb diktálhat a jövõben.
Eljött az a nap, amikor reális esély mutatkozik arra, hogy egy nyíltan törökellenes párt és egy közismerten török nemzetiségû párt összeáll egy kormánykoalícióba. Bulgáriában politikai patthelyzet alakult ki a május 12-i elõrehozott választások után. Négy párt jutott be a parlamentbe – a jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlõdéséért (GERB), a Bolgár Szocialista Párt (BSzP), a török-liberális Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSz) és nacionalista Ataka. A bolgár parlamentben 240 képviselõ foglal helyet, egy politikai erõnek legalább 121 képviselõ támogatásával kell rendelkezni, hogy kormányt tudjon alakítani. A 121 képviselõnek a támogatása szükséges, ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kormánypártoknak ennyi képviselõvel kell rendelkezniük.
Kattintson és nézegessen képeket a bolgár hegyekrõl!
Annak érdekében szükséges ezeket az alapinformációkat leszögezni, hogy megértsük a jelenlegi bolgár belpolitika róka fogta csuka állapotát. A GERB 97, a szocialisták 84, a törökök 36, a nacionalisták pedig 23 képviselõvel rendelkeznek majd a május 24-én felálló új bolgár parlamentben. A GERB-bel egyik párt sem kíván koalícióba lépni – mindhárom pártvezetõ kijelentette, hogy nem opció számukra a Bojko Boriszov vezette GERB második ciklusának támogatása. Az 1990-es évek óta tradicionális szövetség alakult ki a törökök és a szocialisták között, amely a mostani helyzetben is stabil alapot adna egy kormánykoalícióhoz, ám 1 képviselõ támogatása hiányzik nekik a közös kormányzáshoz.
Az 1 szavazatnak a hiánya komoly fejtörést okozhat a szocialistáknak, de még nagyobbat a törököknek. Mindkét párt egyetért abban, hogy a GERB-et ki kell szorítani az ország hatalmi központjaiból, ám más alternatíva hiányában az Atakára kell támaszkodniuk. A szocialisták és a törökök is több indok miatt hajlanának egy párton kívüli, szakértõ kormány létrehozására, amelyet szükség esetén a parlamenti pártok támogatnának anélkül, hogy közvetlenül beleszólnának ügyeibe.
Volen Sziderov - nélküle nem megy a kormányalakítás
Természetesen ez az alapkoncepció amennyire jól hangzik, annyira kivitelezhetetlen. Bulgáriában nem létezik a párton kívüliség jelzõje – nem csoda, a szocialisták által kiszemelt Plamen Oresarszki (a miniszterelnök-jelölt) minden, csak nem párton kívüli. Oresarszki az 1990-es években pénzügyminiszter volt a Kosztov-kormányban és a 2000-es évek óta a szocialisták soraiban politizált. Való igaz, hogy Oresarszki, akit sokan a bolgár fiskális szigor atyjának is tartanak, otthonosan mozog a gazdasági-pénzügyi szférában, ami nem egy utolsó szempont egy gazdasági válság kellõs közepén, ám igen nehéz lesz elhitetni a lakossággal, hogy nem a szocialista-török koalíció irányítja õt.
A legproblémásabb kérdéshez visszatérve a törököknek nagyon fõhet a feje, ha az Atakát velük hozzák kapcsolatba. Az elmúlt években az Ataka széleskörû nyilvánossághoz jutott cigány- és törökellenes kijelentéseinek és programjainak köszönhetõen. A törökök és a nacionalisták kiélezett és kifejezetten ellenséges viszonyát nem érdemes hosszan ecsetelni, Bulgáriában még mindig sokan emlékeznek a 2011-es véres szófiai összecsapásokra, amikor az Ataka szimpatizánsai és a török dzsámi elõtt imádkozó muzulmánok egymásnak estek. A török párt vezetõje, Ljutvi Mesztan egybõl leszögezte, hogy kizárt egy Ataka-DPSz koalíció, ám egy-két jól elrejtett nyilatkozatából az derülhet ki, hogy nem zárkózna el részleges vagy burkolt partnerség elõl. Az Atakát és a török pártot is negatívan érintené egy látványos összeborulás, ugyanakkor nem zárható ki, hogy egy háttéralku értelmében az Ataka néhány képviselõje átszavazna, hogy biztosítsák a szocialista-török kettõs kormánytöbbségét, míg Volen Sziderov, az Ataka vezetõje a párt nagyobb részével továbbra is szélsõségesen nacionalista (már-már szélsõbaloldali) képet mutató parlamenti erõ maradna.
Most egyedül az Ataka hallatja a hangját, a bolgár médiában az Ataka irreális kormányprogramjáról több szó esik, mint a többi párt terveirõl együttvéve. A fõ hangsúly az arculatvesztésen és a gazdasági felosztáson lesz. Brüsszel felé nehéz lesz a szocialistáknak és a törököknek kommunikálnia, ha nyíltan lepaktálnak az EU által rasszistáknak titulált atakásokkal, ám ezt a kvázi szégyent meg fogják kerülni a titkos megegyezéssel, amit várhatóan június elején kötnek meg Volen Sziderovval.
A szocialistáknak és fõleg a törököknek sürgõs bepótolnivalójuk lesz a gazdasági hatalom visszaszerzése terén, nagyjából 2014-ig vissza kell szerezniük az állami vagyon feletti hatalmat. Egyes becslések szerint 2014-re (az Európai Parlamenti választások idejére) vissza kell foglalni a GERB-tõl a fõ szektorokat, meg kell erõsíteni pozícióikat és egy jól megtervezett elõrehozott választással megszerezni az Ataka segítsége nélkül a mandátumok felét. Jelenleg a bolgár baloldal (ide csatolhatjuk részben az Atakát is) démonizáló programba kezdett a GERB ellen, annak érdekében, hogy a lakosság jelentõs része ne támogassa Boriszov indítványát a választások megismétlését illetõen. A formálódó koalíció három résztvevõje a választásokat követõen tökéletes populista programba kezdett, többek között azonnali civil egyeztetéseket és gazdasági növekedést ösztönzõ programot vázoltak fel. A probléma onnan adódik, hogy a kormány mûködõképes felállása leghamarabb június közepe-vége felére várható, azt követõen pedig nem sokkal kezdõdik a nyári uborkaszezon, amikor lényegi döntések nem születnek a bolgár törvényhozásban. Reformokra és lényegi döntésekre szeptembertõl kezdve lehet számítani, ha addig kitart a stabilnak egyáltalán nem tûnõ, nem mindennapi szövetség.
A hátérben valójában nincs baloldali alternatívája Boriszovnak. Végigkutatva a bolgár baloldal által tett konkrét ígéreteket, számos meghökkentõ és erõsen megkérdõjelezhetõ információra leltem az utóbbi hetekben:
•Belenei atomerõmû építkezésének befejezése: Bulgáriának nincs szüksége áramra többletre, a gigantikus projekt befejezése közismerten az állami pénz kiszivattyúzását szolgálta. Az utóbbi 30 évben több energiamaffia vezetõ is rátelepedett az atomerõmû projektjére és lassan több millió eurót szívott el a bolgár adófizetõk pénzébõl.
•Az egykulcsos személyjövedelem adó megszüntetése: az egyik sikeresnek mondható döntést kívánja megváltoztatni a szocialista párt (a törökök eddig ellenzik az ötletet). Bulgáriában igen nagy hagyománya van az adóelkerülésnek és azzal, hogy többkulcsossá változtatják a személyi adózást, aligha érik el ennek a számnak a csökkenését.
•A szociális kiadások, a bérek és a nyugdíjak növelése: teljes mértékben támogatandó ötlet, ugyanakkor a bolgár gazdaság nincs abban a helyzetben, hogy ezt megengedhesse. A rendkívül alacsony államadóssági szint és költségvetési hiány ugyan biztosít mozgásteret a kormány számára, ám több tényezõt is figyelembe kell venni. Bulgária azért sem került súlyos, Görögországhoz hasonló gazdasági válságba, mert már másfél évtizede valutatanács tartja kontroll alatt a makrogazdasági mutatókat. Ha lazulna a fiskális szigor, a magas munkanélküliség és az alacsony gazdasági termelési szint miatt erõs egyensúlytalanságok keletkeznének. Az állami kiadások növelését csak megfelelõ gazdasági növekedés mellett lehet elérni (a jelenlegi adatok szerint a bolgár gazdaság 0,4 százalékkal nõtt az utolsó negyedévben).
Összegezve: szemtanúi lehetünk egy agresszív erõátrendezõdésnek, anélkül, hogy az állampolgárok legitimitásával rendelkezne bármelyik politikai erõ is a jelenlegi bolgár országgyûlésben. A bolgárok fele el se ment szavazni, a legtöbb szavazatot szerzõ párt ellenzékbe kerül, a szélsõjobboldal és a baloldali oligarchia összeborul a gazdasági befolyás megszerzése érdekében. Mély társadalmi válságot él át Bulgária 2013-ban, a kiút pedig sehol sem látszik.
Link