A devizahitel mégsem hitel? - Lesz-e fordulat?
Irta: vesterhagen - Datum: 2013. February 02. 06:57:52
A devizahitel nem felel meg a nemzetközi jogban elismert hitel-kritériumoknak - mondta el a pénzügyi ombudsman által életrehívott konferencián Róna Péter. Róna szerint a hitel alapesetben úgy néz ki, hogy a bank egy bizonyos összeget az ügyfél rendelkezésére bocsát. Az adósnak ezt vissza kell fizetnie, és különbözõ követelményeknek kell megfelelnie. Devizahiteleknél azonban nem lehet tudni, mennyit kell visszafizetni, mert azt egy másik fizetõeszköz árfolyama határozza meg. A hitelfelvevõ így nem tudja, milyen kötelezettséget vállalt.
Róna szerint három megoldás adódhat. A Kúria álláspontja szerint nem kerülhet napirendre az, hogy valóban hitelszerzõdésrõl van-e szó, a vizsgálat pusztán arra terjed ki, hogy a szerzõdésnek vannak-e tisztességtelen passzusai. Ez jogászi kérdés - vélte Róna. A szakember szerint a másik megoldás elfogadja, hogy nem jött létre valódi hitelszerzõdés, ekkor vissza kellene állítani az eredeti állapotot. Ennek kivitelezése ugyanakkor nehéz és rendkívül labilis helyzetet hozna létre. A harmadik - Róna által támogatott - alternatíva szerint ki kellene gyomlálni azokat az elemeket - a devizára vonatkozó tételeket -, amelyek miatt ez a szerzõdés nem szerzõdés. A fennálló tõketartozás, bizonyos költségelemek maradhatnának és a hiteleket a mindenkori jegybanki alapkamaton kellene fizetni Róna szerint.
Róna Péter szerint a piac nem tudja értékelni a magyar pénzügyi rendszer mérlegét a benne rejlõ kockázatok miatt, ezért kell felárat felszámolni - vagyis a devizakockázat átszövi az egész nemzetgazdaságot. Már csak amiatt is, hogy a jegybanknak csak áttételesen lehet hatása a kamatpolitikára, hiszen a hazai adósság kétharmada devizaadósság, amelyben az MNB-nek az olyan eszközöket kell használnia, amivel az egyharmaddal próbálja elviselhetõvé tenni a kétharmadot. Vagyis nem a nemzetgazdaság szükséglete irányítja a kamatpolitikát, hanem az adósság elviselhetõvé tétele. Ez pedig csak rossz feleleteket hozhat - mondta Róna Péter.
Nem voltak ismertek a kockázatok
A hitelfelvevõk informáltsági asszimetriában voltak a hitelfelvételkor - épp ezért nem lehet a hitelszerzõdést jogilag hitelszerzõdésnek minõsíteni - mondta Bogár László. A közgazdász szerint a gazdasági válság sokkal inkább álság - csinált válságról, összeesküvésrõl van itt szó. Bogár szerint be kellett volna pereli rémhírterjesztésért a The Economist-ot, amiért két címlapjával is azt sugallta 2008-ban, hogy mindennek vége van.
Miért kényszerült devizában eladósodni a polgár, miért nem volt tisztában a kockázatokkal? - tette fel a kérdést Bogár. Az alapvetõ ok az volt, hogy a forinthitelek rendkívül drágák voltak ebben az idõszakban - természetes választás volt az olcsóbb devizahitel. A közgazdász szerint a magas forintkamatok oka az, hogy a magyar bankrendszer nem magyar. A bankok - tökmindegy, hogy milyen kormány van hatalmon - mindig is zsarolni fogják a mindenkori magyar kormányokat - vélekedett a professzor, aki szerint emellett a külföldi ingatlanlobby is felelõs a magyar devizahitelezés helyzetéért.
Bogár - válasz nélkül - további kérdéseket is feltett. Miért nem merült fel a kezdetektõl a kockázatok megosztása a bankok és a hitelfelvevõk között. Miért nem enyhültek a feltételek a forint árfolyamának a javulásakor? A közgazdász ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a devizaadósoknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy ma már a társadalom egésze kénytelen fizetni a devizaadósok megsegítéséért, s ez bizony újabb társadalmi feszültségekhez vezethet.
Érdekes volt ugyanakkor, hogy a közgazdász beszéde végén igen békülékenyen összefogásra, együttmûködésre bíztatott a bankok, az állam és a hitelfelvevõk között.
A PSZÁF nem látja el a fogyasztóvédelmi feladatát?
Érdekes érvelést mutatott be Makkos Albert, aki Doubravszky György közvetlen munkatársa volt a Hiteltársulásban és az ombudsman kinevezése után vezeti a szervezetet. Makkos szerint az a tény, hogy a Svájci Nemzeti Bank kimutatása nem jelez komoly Magyarországra irányuló hitelfolyósítást, bizonyítja, hogy a devizahitel mögött nem áll valódi deviza. (Azt ugyanakkor elmondta, hogy más országok bankjai felé van jelentõs hitelkiáramlás). Saját számításai szerint az sem lehet valós, hogy swap-ügylet áll a dolgok mögött, mert a bank számára nem érné meg a svájci frank swap-ügylet. Arról nem beszélt, hogy ha forint hitelt nyújtottak a bankok, miért tehették alacsony kamaton - beszédébõl az derült ki, hogy az árfolyam-nyereségen a bankok tisztán nyernek.
Makkos Szász Károly, a PSZÁF-elnökének nyilatkozatát idézte annak bizonyítékaként, hogy a fogyasztóvédelem nem jó helyen van a felügyeleten, merthogy a felügyelet nem úgy értelmezi az ügyleteket, mint ahogy õ azt levezette. Az, hogy a felügyelet nem látja el a feladatát az a bankoknak is rossz, hiszen az elégtelen felügyeleti munka miatt lehet, hogy évekig hibás, jogszabályba ütközõ terméket árultak - mondta az érdekvédõ. A fentiek miatt a konferenciát határozathozatali fórummá nyilvánította Makkos Albert és határozati javaslatot terjesztett elõ arra vonatkozóan, hogy a plénum forduljon a kormányhoz, hogy bõvítse a pénzügyi ombudsman jogkörét.
A dualizmus is ismerte a devizahitelt
Doubravszky György Imre Andrásnak, a Bankszövetség jogászának beszéde elõtt felkérte a hallgatóságot, hogy a párbeszéd jegyében fegyelmezetten hallgassák az elõadót. Ez nem mindig sikerült. A statisztikák szerint a 90 napon túli késedelembe esettek száma egy év alatt 13-ról 16 százalékra nõtt a közel 1 millió devizahiteles között. Imre szerint 2011 õszéig lényegében minden devizahiteles jobban járt, a törlesztõrészletek alacsonyabbak voltak, mint a hasonló forinthiteleké.
A devizahitelek csúcsra járásakor a forint alapkamat 8 százalékon állt - ennek mértékébe a bankoknak nem volt beleszólása. Szinte mindenki az alacsonyabb törlesztõrészletet biztosító devizahitelt választotta. A hitelfelvételkor mindenki - Imre saját bevallása szerint maga is, tekintve, hogy devizahiteles - az árfolyamkockázatra felhívó nyilatkozatot írtak alá. Ennek tartalmát utólag lehet vitatni, de ettõl még a tény, tény marad.
A jogász emlékeztetett: már a dualizmus korában bevett gyakorlat volt Magyarországon a devizahitelezés, az ország forráshiányos volt. A korábbi jogrendszerben elismerték, hogy a "kirovó" és "lerovó" pénznemben határozzák meg a kölcsönfolyósítást és törlesztést.
Nem a termékkel, hanem a gazdasági környezettel van probléma: ha nem estek volna a reálkeresetek, nem volna ilyen magas a munkanélküliség, ha lennének beruházások, ha jobb helyzetben lenne a forint, ma senki nem vitatkozna a devizahitelekrõl - vélekedett a Bankszövetség jogásza. A bankok nem azért hiteleznek, mert ingatlan-portfóliót akar gyûjteni - a pénzintézetek maguk is készek arra, hogy - saját veszteségek árán - olyan konstrukciókat ajánljanak az ügyfeleknek, amely révén valóban vissza lehet hozni az ügyfelet a rendes fizetõk közé. Emellett rendelkezésre állnak a bankok és a kormány közötti megállapodás alapján "központi" lehetõségek (NET, árfolyamgát). Az biztos, hogy az nem lehet megoldás, hogy nem fizetjük vissza a hitelt, de megtartjuk azt a terméket (lakást), amit a bankok betéteseinek pénzébõl vásároltak az ügyfelek.