Posta Imre weboldala

Idejétmúlt történelmi elõítéletek - török politika a Balkánon
Irta: postaimre - Datum: 2012. May 30. 05:38:35

Teljes hir

Balkán, Koszovó, Magyarország, török elõadó? Mi nem érthetõ? Allahu akbar!
Erhan Türbedar a Manfred Wörner Alapítvány meghívására érkezett Budapestre, ahol a Magyar Külügyi Intézetben tartott elõadást Törökország Balkán-politikájáról. A koszovói születésû Türbedar a Balkán közlekedéspolitikájáról írta PhD disszertációját. Több neves török politikai think-tanknak volt tagja, jelenleg a TEPAV, a török gazdaságpolitikai kutatóintézet munkatársa. Számos szakcikke jelent meg nemzetközi folyóiratokban. Két szakkönyv szerkesztõje.

Törökország az utóbbi idõben igen aktív a balkáni politikában. Minek köszönhetõ ez a lendület?

A török külpolitika 1955 után évtizedekig elfordult a Balkántól. A térség iránti érdeklõdés akkor élénkült meg Ankarában, amikor Zsivkov Bulgáriájából a nyolcvanas évek második felében nagy számban kezdtek menekültek érkezni, aztán a 90-es évek jugoszláv háborúi is újra a Balkán felé fordították Törökország figyelmét. Az igazán aktív török külpolitika kezdete azonban 2008, ekkorra erõsödött meg annyira a török gazdaság, hogy az az ország nemzetközi tekintélyét is megnövelte. A külpolitika ráadásul tényezõvé vált a belpolitikában is: fontos tudni, hogy a mai Törökországban történelmi okokból milliókra tehetõ azoknak a száma, akiknek valamelyik másik balkáni országban születtek az õseik, és õk nagyon is figyelemmel kisérik az óhazájuk eseményeit, illetve az arra adott török válaszokat. A külpolitikát a média is a nemzeti büszkeség egyik alapjává tette, a hírmûsorok folyamatosan azt a képet súlykolják, hogy milyen sikeresek vagyunk külföldön. Ez persze nagyrészt túlzás.
Kattintson és nézzen szét Törökországban!

Mit ért ezalatt?

Jelentõs az eltérés aközött, hogy mi hogyan látjuk a saját külpolitikánkat, illetve hogy azt máshol hogyan ítélik meg. Elég legyen csak a történelemkönyvekre utalnom: nálunk azt tanulják a gyerekek, hogy az Ottomán birodalom milyen nagyszerû gazdasági és kulturális csodákat tett a fennhatósága alá tartozó területeken, így az a török, aki Bulgáriában vagy Szerbiában jár, megdöbben azon, hogy errõl a korszakról õk viszont mint „török igáról” tanulnak az iskolában.

Nálunk ötödikben az Egri csillagok a kötelezõ olvasmány, ami mondjuk szintén nem a török országpropaganda hivatkozási alapja…

Errõl van szó. A mai Törökországnak kettõs imidzse van a Balkánon: egyfelõl felnéznek a gazdasági fejlõdésre, az évi 10 százalékos növekedésre, és elismerik az utóbbi évek demokratikus folyamatait, például az elõrelépést az emberi jogok tekintetében. Másfelõl pedig tartanak egyfajta neo-ottomán birodalmi terjeszkedéstõl, mind politikai-, mind gazdasági- és kulturális téren. A térség minden tévécsatornáján sugároznak például török szappanoperákat, ezt pedig sok országban a helyi nacionalisták hajlamosak török kulturális agressziónak látni. Pedig alighanem csak a török szappanopera-ipar sikerérõl van szó. Szerintem Törökországban nem feltétlenül értik még meg ezeket a félelmeket, emiatt sok török kezdeményezés visszhang nélkül marad, vagy félreértik. Világos üzenet volt például, amikor a [Bosznia sorsát befolyásoló – a szerk.] 2009-es butmiri csúcstalálkozóra a szervezõ USA és EU „véletlenül” elfelejtette meghívni Törökországot. De az is, amikor a koszovói közvetítésre ajánlkozott a szerb kormánnyal egyébként kifejezetten pozitív kapcsolatokat ápoló török kormány, és Tadic elnök mereven elzárkózott az ötlettõl, mondván, õk csakis az EU-val állnak szóba.
Türbedar a Külügyi Intézetben

Mi a helyzet a gazdasági befolyással?

A török gazdaság valóban megerõsödött annyira az utóbbi idõben, hogy képes a tõkeexportra. Az más kérdés, hogy ebbõl mennyi valósul meg. A térségben Románia részesül a leginkább a török tõkekivitelbõl, Albánia a második, Bulgária a harmadik, a Nyugat-Balkáni országok pedig csak ezután következnek, õszintén szólva elég szimbolikus összegekkel. Szarajevóban gyakran kritizálják a török politikát, hogy amíg a baráti Boszniát csak hitegetik a török befektetõk, addig Szerbiát „elárasztja” a török tõke. Az igazság az, hogy a Szerbiába irányuló tavalyi török tõkekivitel is éppen eléggé marginális volt, mindössze 35 millió dollár. Látni kell, hogy a török gazdaság vállalatai mind magánvállalatok. A török kormány hiába ígér bármit, ha a tõke mégsem akar menni. A török vállalatok ráadásul idegenül mozognak a balkáni országok piacain, amik túl kicsik és fragmentáltak a hazai, 75 milliós piachoz képest. Isztambul például egymaga kétszer olyan népes, mint a térség legnagyobb lakosságú állama, Szerbia.

Milyen fejlemények várhatóak a török Balkán-politikában?

Remélem, hogy lesz végre egy konkrét, megszövegezett stratégia. Törökország eddig legfeljebb általánosságokat fogalmazott meg, béke, jólét, demokrácia, satöbbi, de konkrét cselekvési terv nélkül. Igazából az az érzésem, keveset tudunk a balkáni országokról. Az egyetemeken például évrõl évre egyre kevesebb disszertáció foglalkozik a térséggel, a török médiából szinte teljesen hiányzik a diskurzus a témáról, a hírmûsorokban pedig szinte nem is szerepelnek ezek az országok. Az is igaz, hogy az érintett országokban is csak most fedezik fel maguknak Törökországot, most kezdik tanulmányozni, így egyelõre ott is az idejemúlt történelmi elõítéletek befolyásolják az ország mai külpolitikájáról kialakított képet. Véleményem szerint Törökországnak össze kellene fogni az EU-val, és közösen fellépni a térségben. Korábban ettõl Brüsszel húzódozott, inkább egyfajta konkurenciaharc alakult ki Törökország és az EU között, de az utóbbi idõben vannak jelei, mintha ennek az idõszaknak vége lenne. Ha Ankara és Brüsszel együtt tudna mûködni a Balkánon, és késõbb esetleg más konfliktusos területeken, a Kaukázusban, Észak-Afrikában vagy akár a Közel-Keleten, az igazi sikertörténet lehetne, és alapvetõen megújíthatná Törökország és az EU kapcsolatát.
http://kitekinto.hu/europa/2012/05/29/idejetmult_tortenelmi_eliteletek_-_torok_politika_a_balkanon