Hivatalosan lezárnák a Wallenberg-dossziét - a Memorial nem adta fel
Irta: postaimre - Datum: 2012. May 30. 05:48:40
Persze, hogy nem! Ha Jakovlev mondja, hogy Lubjanka, akkor úgy is van és ez intõ példa a többi tetû zsidónak és zsidómentõnek, csak nehezen értik, mirõl is van szó és miért wallembergeznek annyit! A csattan még hátra van. A Wallenberg-dossziét nem lehet lezárni - jelentette ki kedden Nyikita Petrov orosz történész, a Memorial nevû jogvédõ szervezet tagja.
Teljes hir
Persze, hogy nem! Ha Jakovlev mondja, hogy Lubjanka, akkor úgy is van és ez intõ példa a többi tetû zsidónak és zsidómentõnek, csak nehezen értik, mirõl is van szó és miért wallembergeznek annyit! A csattan még hátra van.
A Wallenberg-dossziét nem lehet lezárni - jelentette ki kedden Nyikita Petrov orosz történész, a Memorial nevû jogvédõ szervezet tagja.
A Memorial nem hagy fel az erõfeszítésekkel, hogy tisztázódjon a svéd diplomata sorsa - közölte Petrov a moszkvai Wallenberg heti rendezvénysorozat keretében tartott sajtókonferencián. A II. világháború idején magyar zsidók ezreit mentõ Raoul Wallenberget 1945-ben letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.
A volt Szovjetunióban történt politikai megtorlások feltárásával foglalkozó társadalmi szervezet történésze kijelentette: továbbra is kételkednek abban, hogy Raoul Wallenberg 1947 nyarán az orosz államvédelmi hatóság börtönében, a moszkvai Lubjankán halt meg.
Nyikita Petrov az MTI kérdésére azzal indokolta a további kutatások szükségességét, hogy 2001 óta, amikor a diplomata sorsát vizsgálni hivatott svéd-orosz közös bizottság befejezte munkáját, újabb és újabb dokumentumokra bukkannak.
"Bizton állíthatjuk, hogy az orosz fél álláspontja Wallenberg ügyében finoman szólva nem volt igaz. Minden módon kerülték a konkrét választ arra a kérdésre, hogyan halt meg a svéd diplomata. Gyilkosságról hivatalosan egy szót sem ejtettek, soha meg sem említették. Ma azonban többé-kevésbé komoly megalapozottsággal merült fel ez a lehetõség. Találtunk olyan dokumentumokat, amelyek szerint másokat kivégeztek, ezért meg kell vizsgálnunk ezt a lehetõséget Wallenberg esetében is."
A történész szerint önmagában örvendetes az a tény, hogy az állambiztonsági archívumok megnyíltak és készen állnak a további együttmûködésre a kutatókkal, de hozzátette: "tökéletesen tudjuk, hogy ez csupán egy állami szerv ígérete, nem tudjuk leellenõrizni, mi van valójában az archívumokban és hogy teljesen megnyitották-e azokat, ahogy azt a törvények szerint már meg kellett volna tenni. Az orosz szabályozás szerint 30 év után fel kell oldani a dokumentumok titkosítását, 1947 óta pedig jóval több idõ, 65 év telt el" - mondta Petrov.
A Memorial szakembere szerint az orosz hatalom nem akar becsületes párbeszédet folytatni azokról a szörnyûségekrõl, amelyek a szovjet korszakban megtörténtek. "Nem engedik meg, hogy a szovjet korszakot bûnösnek minõsítsük. A hatalom kettõs politikát folytat: egyrészt a szovjet hagyományok értékeire hivatkozik, másrészt azt hangoztatja, hogy demokratikus. Ha ilyen lenne, akkor a lakosságnak joga lenne arra, hogy megtudja az igazságot, hogy a kutatók tehessék dolgukat az archívumokban" - mondta az orosz történész.
Petrov hozzátette, hogy a Wallenberg emlékhét azért is fontos, mert fel kell hívni az orosz közvélemény figyelmét a svéd diplomatára. Nem ismerik eléggé az emberek, az orosz tankönyvekben meg sem említik, holott a II. világháború történelmének egyik fontos alakja volt.
Raoul Wallenberg 1944 õszén Budapesten zsidók ezreinek állított ki svéd menlevelet, vagy juttatta el õket az úgynevezett védett házakba. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában Budapesten letartóztatta Wallenberget, akinek sorsát ettõl kezdve homály fedi. A szovjetek elõször tagadták, hogy egyáltalán a fogságukba került volna a svéd diplomata. Majd 1957-ben a szovjet vezetés hivatalosan közölte: Wallenberggel 1947. július 17-én szívroham végzett egy moszkvai börtönben. Több szemtanú állította viszont, hogy szovjet lágerekben látták a rab Wallenberget a hivatalos halálozási dátum utáni idõszakban, miközben Moszkva tartotta magát korábbi hivatalos verziójához.
Az orosz kormány hivatalosan soha nem vonta vissza az eredeti szovjet verziót, de egyes tisztségviselõk elismerték, hogy Wallenberget valószínûleg megölték. Alekszandr Jakovlev, az orosz rehabilitációs testület egykori vezetõje 2000-ben közölte: a KGB egy volt vezetõjétõl úgy tudja, hogy a svéd diplomatát 1947-ben kivégezték a moszkvai Lubjanka börtönben. Ugyanabban az évben Oroszország hivatalosan posztumusz rehabilitálta Wallenberget, elismerve, hogy a svéd diplomata politikai megtorlás áldozata lett.
Link