A rómaiak tartósabb betont készítettek
Irta: postaimre - Datum: 2013. June 11. 09:04:00
A rómaiak lényegesen tartósabb betont állítottak elõ annál, mint amilyenre a mai építõanyag-ipar képes, ráadásul sokkal környezetkímélõbb technológiát alkalmaztak - állítja egy nemzetközi kutatócsoport, amely a Pozzuoli-öbölben kikötõi létesítmények maradványait vizsgálta.
Teljes hir
A rómaiak lényegesen tartósabb betont állítottak elõ annál, mint amilyenre a mai építõanyag-ipar képes, ráadásul sokkal környezetkímélõbb technológiát alkalmaztak - állítja egy nemzetközi kutatócsoport, amely a Pozzuoli-öbölben kikötõi létesítmények maradványait vizsgálta.
A kutatásokról a Journal of the American Ceramic Society legújabb számában jelent meg tanulmány. A modern betonépítmények élettartamát száz-százhúsz évre tervezik, míg a római Pantheon vagy az ókori kikötõi létesítmények - mólók, hullámtörõk - immár két évezrede dacolnak az elemekkel. A római beton összetétele eddig sem volt titok köszönhetõen Marcus Vitruvius Polliónak, Augustus császár hadmérnökének.
A birodalom építészei a betont égetett mész és vulkanikus kõzet, tufa keverékébõl állították elõ, a víz alatti építményekhez égetett meszet és vulkanikus hamut alkalmaztak, amelyekbõl egyfajta "habarcsot" kevertek. Az így kapott masszába tufatörmeléket kevertek, majd faformákba töltötték és tengervízbe merítették, amely vegyi reakcióba lépett a lassan megkötõ anyaggal. A Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium részecskegyorsítójával, az Advanced Light Source (ALS) elnevezésû harmadik generációs szinkrotronnal végzett vizsgálatok során a kutatók elemezték az ókori "tengeri" beton finomszerkezetét.
A birodalom építészei a betont égetett mész és vulkanikus kõzet, tufa keverékébõl állították elõ, a víz alatti építményekhez égetett meszet és vulkanikus hamut alkalmaztak
A birodalom építészei a betont égetett mész és vulkanikus kõzet, tufa keverékébõl állították elõ, a víz alatti építményekhez égetett meszet és vulkanikus hamut alkalmaztak
A tudósoknak sikerült kimutatniuk, hogy a mai cementfajtáktól eltérõen az ókori kötõanyag kevesebb szilíciumot tartalmazott, amelyet alumínium pótolt, rendkívül szilárd, a természetben elõforduló tobermorit-ásványhoz hasonlatos vegyületet alkotva. A szinkrotron-vizsgálatok során meghatározták az anyag mechanikai tulajdonságait is, valamint a kristályszerkezet szilárdságát biztosító alumínium szerepét. A vizsgálatok kimutatták, hogy az ókori kötõanyag elõállítása kevésbé volt ártalmas a környezetre, mint a modernkori cementgyártás.
A legelterjedtebb Portland-cementeket mészkõ hevítésével, kevés ásványi agyag hozzáadásával állítják elõ, a gyártási folyamat során a cementégetõ kemencében az anyagot 1450 Celsius-fokra hevítik. A kutatócsoport viszont kiderítette, hogy a rómaiak kevesebb mészkõ felhasználásával állították elõ a cementet, így mindössze 900 Celsius-fokra kellett hevíteni a kemencéket, a gyártás során kevesebb tüzelõt használtak fel, és kisebb volt a szén-dioxid-kibocsátás is.
"A beton modern világunk egyik legelterjedtebb építõanyaga. A baj csupán az, hogy túl sokat használunk fel ebbõl a fantasztikus anyagból, évente 19 milliárd tonnát, miközben a cementgyártás számlájára írható a globális szén-dioxid-kibocsátás hét százaléka. Ez a gyakorlat hosszú távon nem folytatható" - figyelmeztet a kutatásokat irányító Paulo Monteiro, a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium professzora. A tudós szerint a modern építõanyag-ipar sokat tanulhat a rómaiaktól, bár az ókori betongyártási technológia nem vehetõ át egy az egyben, hiszen a massza megkötése heteket vett igénybe. Ugyanakkor az antik építészek szakmai titkainak megfejtése segíthet tartósabb betont elõállítani a mainál környezetkímélõbb technológiával.
Link