Hétköznapok hõsei
Irta: postaimre - Datum: 2013. June 27. 13:22:34
Nekünk nem állítanak szobrot sehol
Az írott történelem se kíváncsi ránk
Mi törpék vagyunk csak a hétköznapokban
S cipeljük magunkkal számtalan hibánk
Mégis rólunk szólnak a mozikban a filmek
S hõstetteinkrõl írták a könyveket
És, ha meghatódsz a legszebb szerelmes versen
Sajátmagunkért ejtesz könnyeket
Trix
Teljes hir
Szia Imre!
Áldás Rád és a családodra!
Csak most olvastam, - nem kicsi meglepetésemre - hogy elkérted újra a versem, amit egy alkalommal beírtam egy hozzászóláshoz.
Nagy örömmel teljesítem e kérésed, megtisztelsz vele.
Hétköznapok hõsei
Nekünk nem állítanak szobrot sehol
Az írott történelem se kíváncsi ránk
Mi törpék vagyunk csak a hétköznapokban
S cipeljük magunkkal számtalan hibánk
Mégis rólunk szólnak a mozikban a filmek
S hõstetteinkrõl írták a könyveket
És, ha meghatódsz a legszebb szerelmes versen
Sajátmagunkért ejtesz könnyeket
A jelenlegi feszült, tehetetlen helybenjárás egy másik versemet idézi fel bennem. Ha nem tekinted tolakodásnak ezt is megosztanám Veled, illetve a többiekkel, ha gondolod.
Visszatekintés
Elhamvadt tábortüzek égnek ágyam mellett
A végtelen országút szobámba látogat
Messzi tájak jönnek, s lassan körémgyûlnek
Álmodom, csak álmodom égig érõ fák alatt
Halkan szól a gitár, egyedül hallgatom
Vígasztal; dalol nekem régi nagy dalokat
A vállamon utazva az országot bejárta
Most ideül pihenni a végtelen és a pillanat
refr:
A jövõ sírját ásta meg a múlt
A jelen pillanat a végtelenbe hullt
Kihullik az ujjaim közül a jövõ
Szerelmem, szerelmem nincsen már idõ
Elképzelt vonatok a végtelenbe mennek
Érzem nincs már idõ; a tér lassan szétszakad
Egy kis darabjába zárva álmodom, csak álmodom
Mindazt mi a múltból a jelenben még megmaradt
refr:
A jövõ sírját ásta meg...
Az égiek legyenek Veled és a családoddal Imre!
Áldás!
Trix