jó kérdés...
Irta: GERRY - Datum: 2013. July 01. 10:58:47
Honnan jön ez a sok bunkó?
Sötét jövõt vetít elénk az immár több generációt is mérgezõ belsõ fékek és önkontroll nélküli létmód.
Szóval azért kapjuk az ívet rendesen. Unom mások panaszkodását, s unom a saját panaszaimat is. Unom a sztorikat, amelyeknek degeneráltak a fõszereplõi, s létük egyetlen értelme, hogy a mellékszereplõk életét túlsózzák. Mindezzel együtt is elkeserítõ, hogy az ember a legváratlanabb idõben és helyen fut bele magasabbnak tûnõ, de mégis alacsonyabb szintû életformákba.
Teljes hir
Honnan jön ez a sok bunkó?
Sötét jövõt vetít elénk az immár több generációt is mérgezõ belsõ fékek és önkontroll nélküli létmód.
Szóval azért kapjuk az ívet rendesen. Unom mások panaszkodását, s unom a saját panaszaimat is. Unom a sztorikat, amelyeknek degeneráltak a fõszereplõi, s létük egyetlen értelme, hogy a mellékszereplõk életét túlsózzák. Mindezzel együtt is elkeserítõ, hogy az ember a legváratlanabb idõben és helyen fut bele magasabbnak tûnõ, de mégis alacsonyabb szintû életformákba.
A legkeményebb helyzet, amikor olyan egyénektõl jön a vonal alatti viselkedés, az önkontroll szinte teljes hiánya, akik elsõ ránézésre hasznos tagjainak tûnnek a társadalomnak. Ezerszer megírtam, s ezzel nem is vagyok egyedül: sötét jövõt vetít elénk az immár több generációt is mérgezõ belsõ fékek és önkontroll nélküli létmód. És nem a ruha teszi. Az erõszakos viselkedés normává válására már évekkel korábban figyelmeztettek, ahogy kemény inflációnak indult a tolerancia és segítõkészség is mint alapértékek.
Mivel szinte semmilyen valódi visszajelzést nem kapnak az internet világában szocializálódott tömegek, s igaz a közhely is, ami szerint a tiszteletet, a megértést, a szolidaritást nem ismerik még csak hírbõl sem, így kódolva vannak a kritikus helyzetek. Tahónak lenni nem életkori sajátosság. Viszont ahogy én is elnézem, a jövõ reménységei hamarabb posztolnának fotókat egy baleset helyszínrõl, minthogy mentõt hívnának. Noha ez pont nem az én állításom, kellõen sok faarcot látok a városban járva ahhoz, hogy ezzel maximálisan egyetértsek.
Csak a közelmúltból szemezgetve. Csemegepultban a pultos nem akarja megkezdeni a friss sajtot, mert szerinte el kell adni a hatszor átcsomagolt 8-10 dekás mócsingot is. Miután mégis nagy kegyesen megteszi vita kíséretében, azért odaszól a néninek, hogy „remélem, nem tíz deka kell”. A pénztáros fennhangon utasítja a vevõt, hogy most neki van elég fémpénze, így az nem kell neki. Vevõ elnézést kérve zavartan teljesíti a „kérést”. Nõ villamos elé lép, erre a villamosvezetõ visszautazik az idõben, s ahogy gyanítom az õsközösség idején míg dívott, megüti a nõt. Zavaros ügy, ráadásul sajnálom a kirúgott fickót is, mindenesetre nõt nem pofozunk – és lenne egy javaslatom a tagnak, hogy kit pofozgasson. Másik, most olvasom: a biztonsági õr „itt nem lehet olvasni” rigmussal megy neki a vevõnek a szupermarketben. És nem állt le. Biztos irigykedett.
Kedves kolléganõm meséli: szintén bevásárláskor odalép hozzájuk egy õr azzal a szöveggel, hogy videofelvétel van arról, hogy õ és a barátnõje „szabálytalankodtak”. Persze kiderült, hogy se szabálytalanság, se videofelvétel nincsen. És a tagnak még megvan az állása.
Nem szakad le az ég, hogy bárhová is megy az ember, ezek a kiskirályok mindenhol ott vannak, aktivitásukkal mérgezve mások mindennapjait. Aprókat böknek csupán, de mindez lassan ölõ méregként hat. A beszólás, a nem is titkolt összesúgás, a szemmel verés teljesen természetes, hiszen csak nagyon kevesen mondják azt – inkább elfordulnak, megadva magukat a kínos helyzetnek –, hogy most kellene befejezni. Persze, ez nem minden esetben van így, és olyankor szokott megtörténni a baj.
Pedig ha kellõen sokan jelzik, hogy bunkó a pincér, ha kap elég visszajelzést a kisfõnök arról, hogy Micike stílusa a pénztárban minõsíthetetlen, ha az üzletben minden potenciális vevõ szépen elmagyarázná az fintorgó eladónak, hogy szoktak köszönni a vevõnek... túl sok a „ha”. Mivel az esetek kilencvenkilenc százalékában az ember elszégyelli magát és még õ kér elnézést, picit nézegeti a köldökét, hazahúz, majd legközelebb visszamegy odatartani a másik orcáját is, minden marad, ahogy van. Túlságosan is mélyen van a probléma. Mindenki – aki beszél és aki hallgat is – kínlódik.
Mi van itt? Kinek is kellene itt szégyellnie magát?
Forrás: MNO