Tûzoltók nyílt levele
Irta: repuloszonyeg - Datum: 2012. November 21. 20:39:36
Nyílt Levél
Orbán Viktor Úr,
Magyarország Miniszterelnöke
és
Dr. Pintér Sándor Úr,
Magyarország Belügyminisztere
részére
Tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Belügyminiszter Úr!
Mi, Magyarország készenléti szolgálatot ellátó és hivatali munkarendben dolgozó hivatásos állományú tûzoltói ezúton kívánjuk jelezni, hogy Dr. Bakondi György altábornagy Úrral, az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság Fõigazgatójával, - mivel szakmailag és emberileg egyaránt alkalmatlannak tartjuk e tisztség betöltésére - a továbbiakban nem kívánunk együtt dolgozni, illetve nem kívánunk az alárendeltségébe tartozni.
Indokaink a teljesség igénye nélkül a következõk:
Szakmai alkalmatlanságához nyilván az Önök számára sem fér kétség, mivel közismert tény, hogy Bakondi Tábornok Úr semmilyen tûzoltósághoz, polgári védelemhez illetve katasztrófavédelemhez köthetõ szakirányú végzettséggel nem rendelkezik.
A tûzoltók meglátása szerint, - beleértve az „egyszerû”, vonulós tûzoltót és a legmagasabb szintû szakmai képesítéssel bíró fõtisztet egyaránt - az általa irányított átalakítások kifejezetten károsak, szakmaiatlanok, esetenként a teljes dilettantizmust feltételezik.
Míg a beavatkozói állomány (a tûzoltásban, mûszaki mentésben és egyéb kárelhárításban aktívan résztvevõ beosztottak) létszámát megközelítõleg 20%-kal csökkentették, - veszélyeztetve ezzel az állampolgárok alaptörvényben rögzített biztonsághoz való jogát - addig a különbözõ hatósági osztályok aktív, vagy adminisztratív feladatokat ellátó személyzetét közel a kétszeresére duzzasztották.
Az úgy nevezett „PAJZS” rendszer – mely egy riasztást segítõ, döntésirányító rendszer – bevezetésével, annak hiányosságai miatt, a káresethez történõ vonulások megkezdése esetenként több percet késik, az irányítás pontatlan, szakmaiatlan, aminek az állampolgárok élet és vagyonvédelme látja kárát.
Az Önöké és családjaiké is, tisztelt Miniszterelnök úr, Belügyminiszter Úr.
Konkrét példa a fent említett problémára a pomázi eset, mely elég nagy média visszhangot kapott, aztán Isten tudja miért, egyik napról a másikra „elfelejtõdött” az eset. Pedig ott, sajnálatos módon haláleset is történt.
Számos, olyan beosztást hoztak létre, melyet aztán hetek, hónapok múlva megszüntettek, vagy átalakítottak, felismervén, hogy ezen beosztásokhoz nem, vagy csak alig tudnak érdemi munkát hozzárendelni.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az ezen beosztásokba felvett, szinte kivétel nélkül civil végzettséggel rendelkezõ munkavállalók tûzoltó tiszti kinevezéssel kerülnek állományba.
Felháborítónak tartjuk, hogy egy 12 éves múltra visszatekintõ, tapasztalatlan, részben kontraszelektált „mûintézmény” (OKF) irányíthat egy közel 150 (!) éves múlttal és gyakorlattal rendelkezõ, kipróbált, kifejezetten hatékony, és a társadalom által megbecsült szervezetet, úgy, hogy az az adófizetõ állampolgárok számára jóval többe kerül, mint korábban.
Sajnálatos tény, hogy ezen átalakítások hatására az eddig szinte nem létezõ fluktuáció egyes térségekben megközelíti a 30%-ot, és ami még rosszabb, hogy a legtapasztaltabb kollégák hagyják el a pályát, mondván: „Én nem erre esküdtem fel”.
És sajnos, a leszerelési hullámnak elõreláthatóan még nincs vége.
Bakondi Tábornok Úr valamilyen mélyrõl jövõ, számunkra érthetetlen gyûlölettõl vezérelve a TÛZOLTÓ szót minden áron ki akarja törölni a köztudatból.
Nagyon jó példa erre a Tûzoltóság Központi Zenekara és a Tûzoltó Múzeum elnevezés megváltoztatása, Katasztrófavédelem Központi Zenekara és Katasztrófavédelmi Múzeum névre.
Említhetnénk még az egyenruháink és gépjármûveink feliratozásának hasonló módon történõ megváltoztatását is. Ezt Bakondi Tábornok Úr átnevezésnek hívja, mi egyszerûen lopásnak.
Szerényen megjegyeznénk, hogy minket már jóval azelõtt is tûzoltónak hívtak, hogy a katasztrófavédelem „megszületett” volna, és valószínûleg akkor is annak fognak hívni, amikor a „katasztrófavédelem” szóra már senki sem fog emlékezni.
Bakondi Tábornok Úrral szembeni másik kifogásunkról, miszerint emberileg is alkalmatlan a pozíció betöltésére, annyit szeretnénk megjegyezni, hogy alárendeltjeivel szemben a legalapvetõbb emberi normákat sem tartja be.
Tudomásunk és esetenként tapasztalatunk szerint számára teljesen normális dolog, az alaki szabályzatnak egyébként teljesen ellentmondó, úgynevezett „csendõr-pertu”, (egyoldalú tegezõdés), az alárendeltjeivel történõ megalázó, lekezelõ, káromkodó stílusú hangvétel.
Az is jellemzõ rá, hogy jelentések fogadásakor és egyéb hivatalos fórumokon nem csak az elõbb említett alaki szabályzattal, de a Nemdohányzók védelmérõl szóló törvénnyel sem különösebben foglalkozva, szinte állandóan ott lóg a cigaretta a szája sarkában.
Bõvebben a szakmai kifogásainkat terjedelmüknél fogva most nem kívánjuk ismertetni (a médiában azért már több helyen fellelhetõek), de õszintén reméljük, hogy a több ezer aláírás meggyõzi Miniszterelnök Urat és Belügyminiszter Urat arról, hogy a probléma kizárólag szakmai alapon történõ megvitatása az állampolgárok biztonsága és a tûzoltó társadalom megnyugtatása érdekében feltétlen szükséges.
Elõre bocsájtjuk, hogy számunkra – mint azt fentebb jeleztük – a hívatásos tûzoltók szakmai becsülete nem képezi, nem képezheti vita tárgyát.
A Kormány intézkedésének záros határidõn belüli elmulasztása esetén kénytelenek leszünk az orvos rezidensekhez hasonlóan közjegyzõnél letétbe helyezni szolgálati viszonyunk megszüntetése iránti kérelmünket.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Belügyminiszter Úr!
Ne gondolják, hogy ez üres fenyegetés. Ez nem fenyegetés, ez ígéret!
Mi tûzoltók az orvos rezidensekhez képest sokkal elõnyösebb helyzetben vagyunk azáltal, hogy mindannyian rendelkezünk legalább egy civil szakmával, de a legtöbbünk 2-3, esetenként még ennél is több képesítéssel bír. Mi ha kell, a civil életben is megálljuk a helyünket.
Ez idáig, a megalázóan alacsony fizetés ellenére is pályán maradtunk pusztán hivatástudatból, de ha mûkedvelõ amatõrök (elnézést a kifejezésért) az önbecsülésünktõl is megfosztanak minket, akkor rákényszerítenek bennünket, hogy tovább álljunk.
Sajnos ennek azok fogják kárát látni, akik eddig bíztak bennünk, de meggyõzõdésünk, hogy õk is megértenek bennünket, és hasonló helyzetben õk is ugyanezt tennék.
Mi szeretnénk továbbra is tûzoltók maradni, de eljutottunk (eljuttattak minket) arra a szintre, hogy már nem minden áron.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Belügyminiszter Úr!
Várjuk megtisztelõ válaszukat!
Tisztelettel:
Magyarország (egyenlõre még lojális) TÛZOLTÓI és velük egyetértõ magyar polgárok
Bakonyi Hírmondó
címlapfotó: szentesinfo.hu