A jövõben ultrahangos porszem agyimplantátumokkal kapcsolódhatunk a gépekhez
Irta: lica - Datum: 2013. July 18. 17:08:05
Piros vagy kék kapszula, te melyiket kaptad be? Na persze itt is a film volt elõbb mint a kutat(ás)...
Teljes hir
Bizonyára mindenki emlékszik azokra az ijesztõ méretû tüskékre, amiket Keanu Reeves és társai nyakszirtjébe dugtak a Mátrixba tett utazásaik során. Mindenesetre ma ez a furcsa kép jelenik meg a legtöbb ember fejében, amikor virtuális utazásokról esik szó. A neuron alapú networking kulcsa egy nyársra húzott agy lenne? Persze mit vár az ember a filmektõl. Az emberi agy és a gépek közötti interfészek valószínûleg kevésbé, hogy is fogalmazzunk, szemmel láthatóak lesznek a jövõben, amennyiben a Berkeley tudósainak kutatásai eredményesnek bizonyulnak.
Az egyik legnagyobb kihívás olyan agy-gép interfészek (BMI) kifejlesztése, amelyek egy egész életre szólnak. A felhõre történõ felcsatlakozás a Mátrixban is igen kényelmetlen volt: beülsz egy székbe és nyakon szúrod magad. A való világban jelenleg létezõ agy-számítógép interfészek talán ennél is macerásabbak.
„A jelenlegi BMI rendszerek csupán néhány száz beültethetõ helyszínre korlátozódnak. A beültetett elektródák körüli szöveti reakciók teljesítménye idõvel lecsökken és csupán néhány hónapig, évig képes mûködni,” írja a KurzweilAI.
Mi lenne, ha az ilyen módszerek helyett egy egész hadsereg apró, porszem méretû szenzort állítanának elõ, amiket azután az agyba ültetnének? Nem autonóm szenzorokról van szó, amelyek mint egy gyarmatosító hadsereg átvennék a hatalmat az agyunk felett, hanem olyanokról, amelyek lehetõvé tennék a kívánt kommunikációt, jelen esetben magas-minõségû érintkezést az idegekbõl érkezõ jelekkel, majd ezek továbbítását az éppen használt eszközre ultrahang segítségével.
Íme a módszer: Elõször át kell hatolni a koponyán, majd az agyat körülvevõ kemény burkon (dura mater) és 2 mm mélyen behatolni magába az agyba. Itt kerülne elhelyezésre a több ezer darab alacsony fogyasztású CMOS chip, amelyek egy milliomod méter (kb. 1000 nanométer) átmérõjûek.
Ezek elektródák segítségével elkezdhetik az idegi jelek rögzítését, amelyeket piezoelektronikus szenzorok útján ultrahanggá alakítanának. A jeleket az agykéreg alatti (közvetlenül a chipek felett elhelyezett és egyben a mûködéshez szükséges áramot is biztosító) adóvevõ fogná, majd továbbítaná a koponyán kívül elhelyezkedõ másik adóvevõnek (ASIC, memória, akku, nagyobb hatótávolságú adó), ami vezeték nélkül kommunikálna az éppen használt számítógépes eszközzel.
A legtöbb futurista elképzeléshez hasonlóan ezt sem tesztelték még, egyelõre a javaslatok között szerepel, de mégis bepillantást enged abba, hogy merre felé is tart az emberiség a virtuális információk vezeték nélküli galaxisában.
Link