13 millióan is élhetnénk Magyarországon
Irta: Farkaskoma - Datum: 2013. July 29. 18:01:53
]A csendes népirtás...
Magyarországon már 1953-ban engedélyezték a korlátozások nélküli abortuszt. A jogszabályt 1956-ban, 1973-ban, majd 1992-ben is kiterjesztették, ezzel országunknak lett az egyik legliberálisabb abortuszszabályozása egész Európában. A nõknek engedély kell az abortuszhoz, azonban a törvény mára nagyon sok feltételt lehetõvé tesz, ezzel az egész folyamat a valóságban formalitássá vált.
Teljes hir
Magyarországon már 1953-ban engedélyezték a korlátozások nélküli abortuszt. A jogszabályt 1956-ban, 1973-ban, majd 1992-ben is kiterjesztették, ezzel országunknak lett az egyik legliberálisabb abortuszszabályozása egész Európában. A nõknek engedély kell az abortuszhoz, azonban a törvény mára nagyon sok feltételt lehetõvé tesz, ezzel az egész folyamat a valóságban formalitássá vált. Az ELTE kutatói szerint, ha kivennék az amúgy alkotmányellenesnek nyilvánított súlyos válsághelyzetre való hivatkozást az indokok szerint, Magyarországon akár 13 millióan is élhetnének, a népesség 2003-ig nõtt volna.
Címkék
abortusz, magyarország, abortusztörvény, jog
1953 elõtt az abortusz végrehajtása – a súlyos egészségügyi okokat leszámítva – illegális volt. A törvény korlátozó jellege abból is adódott, hogy az akkori kormányzat meg szerette volna állítani a népességfogyást, miután a születési számok intenzíven csökkentek.
Késõbb bekerült a törvénybe, hogy az abortusznak családi, társadalmi okai is lehetnek, valamint létrehoztak egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy megállapítsa, egészségügyi szempontból végrehajtható-e az abortusz. A második kiegészítés alapján a bizottságnak el kellett fogadni az abortuszkérelmet, ha az egészségügyi, személyes vagy családi okokból adódott, és a terhes nõ ragaszkodott hozzá. Ezeket az abortuszokat kérésre, az elsõ 12 hét alatt lehetett elvégezni.
1973-ban újra szigorították az abortusztörvényt, a szociális okokra visszavezethetõ terhességmegszakítás továbbra is legális maradt, viszont az új szabályozás konkrét lehetõségre korlátozódott: egyedülálló, elvált vagy özvegy nõkre; azokra, akik legalább hat hónapja elváltak, vagy élettárs nélkül éltek; vagy ha a terhesség bûncselekmény eredménye volt.
Engedélyezték még a 40 feletti nõknek (a korhatárt 1982-ben 35 évre csökkentették), azoknak, akiknek három gyerekük volt, kivételnek számítottak azok, akiknek férje a fegyveres erõknél szolgált vagy börtönbüntetését töltötte az elmúlt hat hónapban. Belekerült egy általánosabban fogalmazó, egyéb szociális okokat elfogadó rész is.
103962802
Fotó: Mail Today / Europress / Getty
Az utolsó két lehetõséget leszámítva a bizottságnak automatikusan engedélyeznie kellett az abortuszt, ha a terhesség még nem volt túl a 12. héten; a maradék kettõnél viszont tilos volt az automatikus ítélet. 1986-ban még egyet módosítottak a törvényen: ha a magzatnál egészségügyi problémák álltak fenn, szintén engedélyezhetõ a terhességmegszakítás.
1988 novemberében és decemberében új miniszteri rendeletekkel szabályozták az abortuszt. Az engedélyezési körülmények nagyjából azonosak voltak, leszámítva, hogy a bizottsági jóváhagyást szakorvosi jóváhagyás váltotta az összes oknál, leszámítva az egyéb szociális okokat. Ezeknél az a terhességmegszakítást a terhes nõ családjának és védõnõjének kellett jóváhagynia. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy sokkal könnyebb volt abortuszokat végrehajtani, mivel a döntés lényegében a terhes nõn múlt.
Alkotmányellenes
Nem sokkal bevezetése után ezeket a rendeleteket abortuszellenes csoportok megtámadták az alkotmánybíróságon. Szerintük a szabályozások nem biztosították a magzat élethez való jogát, amely pedig a magyar alkotmány szerint alapjog. A bíróság érvénytelenítette a jogszabályokat, de nem tartalmi alapon. Szerintük az volt a baj, hogy a minisztertanács fogadta el, pedig, mivel alapjogot érint, az országgyûlésnek kellett volna. Ennek ellenére a szabályozáshoz egy évig nem nyúltak, az országgyûlés ezalatt új megoldáson dolgozott, amely valahol az abortuszok teljes tiltása és a korlátozások nélküli engedélyezés között egyensúlyozott.
A parlament végül 1992-ben fogadta el az új abortusztörvényt. A törvény kiemelte a magzat élethez való jogát, és kimondta, hogy az abortusz nem tekinthetõ egyfajta családtervezésnek, ennek ellenére lehetõvé tette, hogy a nõk krízishelyzetre hivatkozva abortáljanak terhességük elsõ 12 hete alatt. A törvény a beavatkozás elõtt konzultációt és háromnapos várakozási idõt írt elõ.
A törvény késõbb is engedélyezte az abortuszt az anya vagy a magzat egészségügyi problémái miatt, ha a terhesség bûncselekmény eredménye, ha a szülõ fogyatékkal élõ, ha orvosi hiba miatt nem fedezték fel a terhességet, illetve ha az engedélyezett határidõbõl a korház vagy a hatóság hibájából csúsztak ki. Ezenfelül akkor, ha a terhesség a nõ életét veszélyezteti, vagy ha a magzat olyan rendellenességgel rendelkezik, ami lehetetlenné teszi a születés utáni életet, az abortuszt a terhesség teljes ideje alatt végre lehetett hajtani. A krízishelyzetre hivatkozással végrehajtott abortuszokért fizetni kellett.
Terhességmegszakítás bemondásra
Ezt a törvényt is megtámadták, mivel az ellenzõk szerint nem védte eléggé a magzat élethez való jogát. Az alkotmánybíróság azonban ezt az érvelést 1998-ban elutasította. Annak ellenére, hogy kimondták, a törvény hibás, mivel a krízishelyzetet nem definiálták elég pontosan a törvényben, ezzel pedig a nõk mindenféle indoklás nélkül, gyakorlatilag bemondásos alapon dönthettek az abortusz mellett: a problémákat nem kellett konkrétan megnevezni, és senki nem ellenõrizte õket.
Az alkotmánybíróság felszólította az országgyûlést, hogy 2000. június 30-ig alkosson új szabályozást, amelyben megfelelõen definiálják a krízishelyzetet és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Ez azonban lényegében azóta sem történt meg, leszámítva, hogy 2000. június 29-én az Egészségügyi Minisztérium a következõ definíciót adta a súlyos válsághelyzetnek: ha társadalmilag elviselhetetlen, testi vagy szellemi károsodást okoz.
93012330
Fotó: Shaul Schwarz / Europress / Getty
2000-ben új abortuszszabályozást hoztak, amely úgy tartalmazta a „súlyos válsághelyzetre” kitételt, hogy az alkotmánybíróság határozatában foglalt követelményeknek nem tett eleget. A 2011-ben elfogadott új alkotmány szövege elvileg korlátozhatná az abortuszokat, szövegezése szerint az emberi élet a fogantatásától kezdve védett. Az AB-határozatot, és ezáltal Magyarország alkotmányát sértõ állapot azonban az új alaptörvény hatálybalépése ellenére is fennáll.
Minden harmadik terhességbõl abortusz lesz
Magyarországon a várandósságok harmada napjainkban is terhességmegszakítással végzõdik, ez az arány az Európai Unióban a harmadik, világviszonylatban a nyolcadik legmagasabb. Ráadásul majdnem minden abortuszt „súlyos válsághelyzetre” való hivatkozással végeznek el: csak az abortuszok összesen három százalékát végzik a másik három indokra hivatkozva (az állapotos nõ egészségét súlyosan veszélyeztetõ okáll fenn; a magzat súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved; a fogantatás bûncselekmény következménye).
Kelecsényi Nándor és Raffai Péter, az ELTE két kutatója azt vizsgálta, hogy mi történt volna akkor, ha nem az alkotmányellenesnek nyilvánított szabályozás lett volna érvényben 1956 óta. A terhességmegszakítások száma jelentõsen csökkent a vizsgált idõszakban, azonban ezzel párhuzamosan az élveszületések száma is egyre kisebb lett.
Az eredményt úgy kapták, hogy beleszámolták azokat a gyerekeket is, akik egy kevésbé megengedõ abortuszszabályozás mellett kimutathatóan meg sem fogannak, például a több és hosszabb várandósságok, illetve a szoptatáskori hormonváltozás, az új foganástól elesõ anyák, vagy a szülõk körültekintõbb megelõzõ magatartása miatt.
Beleszámolták azt is, hogy az 1956 után születõ többletlánygyermekek az idõvel szintén gyermekeket vállalnak, átlagos abortuszrátával. A statisztikai számításokból kiderült, hogy a népesség 1981 és 2003 között nem csökkent, hanem nõtt volna. Ennek köszönhetõen ma körülbelül 13 millió 400 ezren laknának az országban (eredményük persze csak közelítés).
[url]
http://index.hu/t...rorszagon/ [/url]