Újabb bizonyítékok a II. világháborús biológiai hadviselésre
Irta: postaimre - Datum: 2013. August 06. 18:23:24
Olyan érdekes, milyen flkapott lett ez a 731-es egység mostanában...és persze a biológiai fegyverek azótai is fejlesztés és bevetés alatt és az akkori kutatók - pont, mint a zsidónácik- azonnal alkalmatásba kerültek a náci usa-nál és egyéb cionzsidaj ormányoknál... Kínai kutatók nemrégiben a második világháborús japán megszállás idején elkövetett biológiai támadások újabb tárgyi bizonyítékaira leltek.
Teljes hir
Olyan érdekes, milyen flkapott lett ez a 731-es egység mostanában...és persze a biológiai fegyverek azótai is fejlesztés és bevetés alatt és az akkori kutatók - pont, mint a zsidónácik- azonnal alkalmatásba kerültek a náci usa-nál és egyéb cionzsidaj ormányoknál... Kínai kutatók nemrégiben a második világháborús japán megszállás idején elkövetett biológiai támadások újabb tárgyi bizonyítékaira leltek.
A szakemberek 15 célzott helyszínen végezték feltárásaikat, köztük a délnyugati Jünnan tartományban olyanokon, amelyekrõl tudott volt, hogy biológiai támadások célpontjai voltak - számolt be az eredményekrõl Jang Jan-csün, a harpini társadalomtudományi akadémia a japánok titkos biológiai és vegyi hadviselésre szakosodott 731-es egységének kutatója a Hszinhua hírügynökségnek.
A tárgyak, amelyekre a májusban indított kutatáson bukkantak, azt igazolják, hogy a japán erõk védekeztek a pestis, a lépfene és a kolera ellen. Találtak többek közt védõruházatokat, patkányketreceket és fecskendõket is. Annak kiderítése, hogy a jünnani speciális alakulat milyen kapcsolatban volt a 731-es egységgel, még tovább folytatódik.
Az újabb feltárások ugyanakkor megerõsítették, hogy a japán megszállók 1942 májusában biológiai támadásokat hajtottak végre a régióban. A katonák kolera- és pestisbaktériumokat dobtak kutakba, tavakba és árkokba a Jünnant a szomszédos Mianmarral összekötõ út mentén. A tartományi városokat bakteriológiai bombákkal szórták meg - jelentette ki Jang.
Jünnan nyugati részében becslések szerint 200 ezren haltak meg a japán biológiai fegyverektõl - közölte Csen Cu-liang, a baktériumháború hatásait kutató helyi szakértõ.
A 731-es egység a biológiai hadviselés japán központja volt, egyesek szerint a világ legnagyobb ilyen jellegû kísérleti bázisa. Gigantikus kutatási és fejlesztési komplexumát az északkelet-kínai Harpin város melletti Pingfangban mûködtették. Hat négyzetkilométeren terült el és 150 épület állt rajta. Körülbelül háromezren éltek benne, köztük 300-500 orvos és kutató.
Gyáraiban bolhatenyészeteket tartottak, bubópestisbaktériumok elõállítására alkalmas technológiákat alkalmaztak, a területén tárolt konténerekben vegyi és biológiai tenyészanyagokat tároltak. A kutatók kísérleteik nagy részét élõ embereken végezték. Nem ritkán altatás, érzéstelenítés nélkül operáltak, boncoltak. Feljegyzések szerint fõztek, centrifugáztak és mélyhûtöttek is embereket, de volt, hogy transzfúzióval lovak vagy más állatok vérét juttatták áldozataikba.
A bázist 1932-ben, Mandzsúria megszállásával egy idõben hozták létre "járvány-megelõzési és vízellátási egység" fedõnévvel egy orvos tábornok vezetésével. A háború során összesen több ezer biológiai és vegyi támadást hajtottak végre, így például Csöcsiang tartományban, Hunanban, Csiangszuban, Csilin, Kuangtung, Jünnan és Hejlungcsiang tartományokban. E terülteken tízezrek haltak meg rövidebb-hosszabb idõ elteltével, sokan közülük kegyetlen kínok között.
Bizonyítást nyert az is, hogy Japán - az 1925-ös genfi jegyzõkönyvben foglaltakat megsértve - több mint kétezer alkalommal indított gáztámadást 14 kínai tartomány 77 megyéjében.
A háború után a rendkívülinek számító és jól használható tudományos eredményekért cserébe a japán és az amerikai kormány a 731-es egység csaknem valamennyi kutatójának büntetlenséget biztosított, voltak, akik tudományos intézményekbe vagy multinacionális gyógyszeripari vállalatokhoz kerültek. A rémtetteket nem kérték számon a tokiói háborús bûnösöket elítélõ nemzetközi bírósági tárgyalásokon sem, a 731-es egység parancsnoka megmenekült a kivégzéstõl.
Link