Posta Imre weboldala

Nem lovas, hanem biciklis nemzet a magyar?
Irta: tour - Datum: 2013. August 12. 16:30:58

Teljes hir

Meglovagolják a témát, biza nagy üzlet... rend héber õrei is bringára pattannak: "együtt közlekedünk"!

Az utóbbi hetek híradásai alapján könnyen alakulhat ki az emberben az a kép, hogy itt a honi bicikli boom, ami csak úgy ontja magából a kerékpárosokat, és a járulékos létesítményeket – köztük az egyre-másra virágzó szervizeket és kerékpárszalonokat. Hogy tényleg, a hollandok után mi magyarok közlekedünk a legtöbben két keréken. Nos, utánajártunk, és egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzet.

Az óbudai Bringáspár kerékpárüzlet közelében még mindig elhûlve bámészkodnak a járókelõk, de ennek nem a bicajbolt (és szerviz) kirakatában lévõ, szokatlan formájú és felépítésû óriásroller-szerû hajtány és a bringás utánfutó az oka, hanem az, hogy itt, egy háztömbnyire a múlt heti gázrobbanásban kis híján a levegõbe repült az egész háromemeletes ház. A zárva lévõ bolt bejáratán kis cetli üzeni, hogy érdeklõdni balra, a szervizben kell. Ott találjuk Papp Istvánt, aki szerint megtévesztõ, hogy nincs nyitva a bolt, mert a forgalom éppen növekszik.

"Százalékosan nehéz volna ezt kifejezni, de munkánk biztosan több van, mint tavaly ilyenkor. És ez nem csak a szezonnak szól, mert míg az elmúlt telek úgy teltek, hogy csak három napot volt érdemes nyitva tartani, idén már januárban is a nyári nyitva tartás volt érvényben" – magyarázza a korábban a Treknél dolgozó szervizvezetõ. Egyértelmû, hogy megérte, még úgy is, hogy télen a bringások zöme szervizelni jön, és venni továbbra is csak szezonban szeretnek az emberek.

Az egyszerû a nagyszerû

Kívül a Csepel cégére mellett, a laikusok számára kevésbé ismert, ám mindenesetre drágább Author márka logója is kint van, de a boltban a tágas belsõ térben már zömmel csak az elõbbiek sorakoznak. „Korábban a biciklizés egy szûkebb réteget mozgatott meg, õk az extrémebb vonalat képviselték, és az igényeik is speciálisabbak voltak” - mondja a bolt tulajdonosa, Gáspár Tamás. Szerinte mára annyi változott, hogy a vevõik sokkal inkább pusztán közlekedési céllal vesznek bringát. Ezért is váltottak profilt két éve – és így mostanra csak az Author marad meg a Csepel mellett.

A különlegesebb darabok egy külön helységben kaptak helyet, a sportosabb vonalat képviselõ kiegészítõkkel, védõfelszerelésekkel együtt. A különbözû színû, méretû és árú Csepeleken kívül gumiabroncsok, felnik, bukósisak, pumpa és minden bringázáshoz szükségeses kellék megtalálható a láthatóan jól felszerelt, mégsem zsúfolt üzletben. A szakembertõl megtudjuk, hogy ma az átlagos vásárló igényeinek leginkább a Csepel Traction felel meg. Ez tette ki az idén általuk eddig eladott 140 biciklinek legalább a 60 százalékát.

„A legtöbben speciális igények nélkül lépnek be a boltba, és csak egy városi biciklit szeretnének. Amikor végigmegyünk a kínálaton, ami 47 és 250 ezer forint között jó pár modellt jelent, kiderül, hogy a határt a legtöbben 100 ezernél húzzák meg – a Traction pont itt van, és ár/érték arányban ez éri meg nekik a legjobban" – avat be a szerelõ-eladó. Állítja, gyerekbiciklikre is megnövekedett az igény, és a beharangozott rendõrségi razziák után a kötelezõ tartozékok iránt is. Elõször nem is értették, mi történt, mert néhány nap alatt elvitték a csengõk és prizmák zömét, de sok vevõ úgy érkezett, hogy felvilágosítást kért: mi az, ami feltétlenül kötelezõ tartozéka a bringájának. Papp tapasztalata az, hogy a kerékpározók zöme nincs tisztában azzal, hogy mit ír elõ számukra a jogszabály.

Lényegében ugyanezt mondja a Kálvin téren mûködõ nagy szalon egyik alkalmazottja is, aki elárulta: olyan zsúfoltságot okozott a boltban a helyzet, hogy a napi teendõik elvégezhetõsége érdekében ki kellett tenniük egy informatív, felvilágosító táblát.

Elérték a kritikus tömeget

Az utóbbi években látványos fejlõdésen ment keresztül a hazai bringás világ: megkétszerezõdött a kerékpárutak száma az országban, parkolók, tárolók, kerékpárosbarát szállások épültek körülbelül 50 milliárd forint uniós ráfordításból. Jövõre pedig elstartolhat a budapesti közbringa-rendszer is. Mint arról korábban már beszámoltunk, a magyar biciklis boomot legnagyobb mértékben elõsegítõ mozgalom, a Critical Mass teljesítve küldetését, befejezte munkáját. Nagy szerepe volt a kerékpárosok számának megtízszerezésében, és hogy egyre többen ismerték fel: a bicikli reális alternatíva a városi közlekedésben. A kritikus tömeg elérése elõsegítette a fejlettebb biciklis kultúra kialakulását is, például azt, hogy ma – némiképp meglepõ módon – a biciklisták számának emelkedésével csökkent a súlyos, és halálos balesetek száma. Ma nem pusztán a felvonulások gerjesztik a kerékpárosok számát, hanem a nap, mint nap munkába járó biciklisek jelenléte – a biciklizés terjedése önerõsítõ folyamattá vált.

Ezt nem csak a Nemzeti Múzeum elõtt felállított kerékpáros számláló kijelzõje mutatja, amely a múlt hónapban napi rekordot döntött (napi és éves adatokat közöl, péntek délelõtt 11 óra körül 346 635-ként hajtottunk át alatta), hanem az Európai Bizottság adatai is ezt látszanak igazolni, miszerint Hollandia után Magyarországon használják a legtöbben közlekedésre biciklijüket.

„Biciklizni ma divatos, de szerintem sokan inkább a BKV bérletet próbálják megspórolni azzal, hogy bringára ülnek. A retro járgányok sem Hollandiából vagy Dániából érkeznek, hanem a nagyi pincéjébõl” – magyarázza a bringa-boom jelenséget Veres Gábor, a budapesti Eszék utcában található kerékpárszerviz tulajdonosa. Ez az alapállás a magyarázata annak is, hogy a kerékpárosok számának ugrásszerû emelkedése nem lett egyenesen arányos a szervizelésre érkezõ bringák számával. „A Nemzeti Múzeum elõtt felállított számláló adatainak megfelelõen átlagosan legalább napi tíz biciklinek kéne jönnie szervizre naponta” – állítja Veres. Úgy is látja, hogy a legtöbb biciklire nagyon is ráférne a javítás, de a valóság az, hogy csak akkor viszik be õket, ha már véres a torkuk.

A legolcsóbb megoldás
A Critical Mass nagy lökést adott a fõvárosi kerékpáros közlekesés elfogadottságához, de a bringa-boom nem úgy történt, hogy az elmúlt években valamely társadalmi réteg hirtelen környezettudatossá vált, és elárasztva a kerékpárboltokat, kirámolta a kirakatokat. Veres szerint pusztán annyi történt, hogy kiderült, a gyaloglás után bringára ülni a leginkább költséghatékony megoldás.

"Igazából régi, használt, sok esetben a közlekedési és biztonsági szabályoknak inkább nem megfelelõ „pinceszökevények” jelentek meg az utakon, és kevesen vannak, akik újonnan vásárolt biciklivel róják az utakat. Õk is inkább sportolásra, nem a hétköznapi közlekedésre veszik” – mondja a szerviz tulajdonosa. A leporolt járgányok ráadásul nem adnak túl sok munkát a szervizeknek. Ha bevisznek a szervízbe egy-egy ilyen gépet, elmondják a tulajnak, hogy mit kellene rajta okvetlenül kicserélni, javítani, "de a legtöbben ezt csak türelmesen végighallgatják, majd kérik, hogy csak életmentõ beavatkozásokat végezzük el el a drótszamáron. Tízbõl nyolcan ennyit kérnek, mert ennyire van meg a keretük” – teszi hozzá.

Tõlünk nyugatra jellemzõen a beszerzett alkatrész árának megfelelõ összeg a munkadíj. Az itthoni viszonyok szemléltetése érdekében Veres azt a példát hozza fel, hogy egy fékpofa átlagos beszerzési ára ezer forint, aminek cseréjéért 500 forintnál többet nem tud fölszámolni, miközben külföldön ezért szemrebbenés kétezret felszámolnak. Rendre azon is megpróbálnak spórolni a megrendelõk, hogy használt alkatrésszel szeretnék helyettesíttetni az elhasználódott elemeket. Veres úgy tapasztalja: „nem értik meg, hogy ez nem úgy mûködik, mint a használtautó piacon, ahol egy roncsból fel tudják használni a sértetlen elemeket".

Amit õk kicserélnek, az utána mehet egyenesen a kukába, mert használhatatlan. A szakember szerint az lehet, hogy folyamatos szervízeléssel meg lehetne elõzni a költségesebb kiadásokat, de a magyar átlagbringás jellemzõen csak akkor bukkan fel a szervízben, amikor már tényleg komoly a baj. Sok esetben már csak betolni tudják a bringát a boltba.

Minden sarkon

A Magyar Kerékpárosklubnál nem látják ilyen siralmasnak a helyzetet, és bár pontos adatokkal nem rendelkeznek, a reprezentatív felmérések eredményei alapján úgy vélik, hogy sokkal jobb lett a kerékpárosok helyzete, mint akár csak néhány évvel ezelõtt. Dormán Emese, a klub kommunikációs munkatársa azt látja, hogy a kerékpárszám növekedést leginkább a használt kerékpárok tömegei produkálják, de ez a korábbaiknál több munkát ad a szervizeknek is, amit szerinte az is bizonyít, hogy míg 3-4 éve kerületenként csak egy-két szervíz volt Budapesten, addig mára "szinte minden utcasarkon található egy". Igaz, így a kereslet is sok pontra oszlik szét, és ezért lehet, hogy van olyan bolt, ahol nem igazán érzékelhetõ forgalomnövekedés. De megnõtt az alkatrészek (és a kiegészítõk) online kereskedelme is, ami még tovább torzítja a képet, ráadásul még kevésbé nyomon követhetõ.

„Elkezdtek minket szeretni a belgák”

„A hétvégéken rendre kipörög az összes bringa, sõt, többet is ki tudnék kölcsönözni, de hét közben azért elég hullámzó a teljesítmény” – számolt be az idei szezon kerékpár kölcsönzési tapasztalatairól a Képíró utcában mûködõ Dinamo Bike and Bake vezetõje. A bicaj és süti kombóban utazó Bologdai Bea inkább az idegenforgalomhoz, mint a városi közlekedéshez kapcsolódik. Mint azt korábban megírtunk, a 17 bicajból álló flottára eddig fõként a holland, belga és brit turisták tartottak igényt. Ez alapján nem olyan meglepõ, hogy az idén a belgák száma nõtt meg a leginkább, és Bea szerint „elkezdtek minket szeretni a belgák”, de az már õt is meglepte, hogy mellettük nagy számban a magyar turisták is megjelentek. „Sokkal jobban megy a bolt, mint tavaly, mûködni kezdett a szálláshelyek, de fõként az internetes ajánlórendszere, de erõs a szájról-szájra marketing is” – mondta a tulajdonos. Úgy tapasztalja, hogy a kerékpárkölcsönzésben egyre inkább a praktikum lesz a meghatározó.