Agyunk a barátságra programozódott
Irta: postaimre - Datum: 2013. August 25. 06:29:27
No, ez igaz, csak a zsidaj-cigány egyértelmûen nem sorolható a kutatás "emberi" kategóriájába. Mellesleg jegyzem meg, ne aggódjatok, sikerrel gyõztem le magamban az "evolúciót" és igen szelektív lett az "empátiám".
Az együttérzés talán a legmeghatározóbb emberi képesség. Egy új amerikai kutatás szerint az emberi agy az empátiára van "programozva".
Teljes hir
No, ez igaz, csak a zsidaj-cigány egyértelmûen nem sorolható a kutatás "emberi" kategóriájába. Mellesleg jegyzem meg, ne aggódjatok, sikerrel gyõztem le magamban az "evolúciót" és igen szelektív lett az "empátiám".
Az együttérzés talán a legmeghatározóbb emberi képesség. Egy új amerikai kutatás szerint az emberi agy az empátiára van "programozva".
"A barátsággal más embereket a saját személyünk részévé teszünk" - idézi a Science Daily tudományos portál a Social Cognitive and Affective Neuroscience címû szaklapban megjelent tanulmány szerzõjét, James Coant. A Virginia Egyetem pszichológusa mágneses rezonanciás (MR) képalkotás segítségével készített felvételeket az agyról, hogy feltárja, hogyan viszonyul az ember azokhoz, akikhez kötõdik.
"Személyiségünk részévé tesszük azokat, akiket közel érzünk magunkhoz. Más szavakkal: az önazonosság tudatát erõsen megalapozza, kivel barátkozunk, kivel érzünk együtt" - magyarázta a kutató. Coan és csoportja 22 fiatal felnõtt agyi tevékenységérõl készített MR-felvételt, miközben a résztvevõk attól tartottak, õk maguk, egy barátjuk vagy egy idegen enyhe áramütést kaphatnak.
Azt tapasztalták, a vészhelyzetre reagáló agyterületek aktiválódtak, amikor arról volt szó, hogy a tesztszemélyt magát éri az elektrosokk. Amikor idegent fenyegetett a veszély, ezek az agyterületek alacsony intenzitással mûködtek. Azonban amikor barátra leselkedett az áramütés, az agy ugyanolyan izgalmi állapotba került, mint amikor a résztvevõ saját magát féltette.
A kutatás igazolta, hogy az agy képes arra, hogy más embereket önmagával azonosítson, tehát nem pusztán metafora vagy költészet, hogy akik közel állnak hozzánk, azokkal egyek vagyunk. "Szó szerint igaz, hogy saját magunkat érezzük fenyegetve, ha a hozzánk közelálló veszélybe kerül, ám egész más a helyzet, amint idegenrõl van szó" - húzta alá Coan.
A kutató szerint valószínûleg az a magyarázat, hogy az embernek barátokra és szövetségesekre van szüksége, akik mellette állnak, és úgy tekintenek egymásra, mintha önmagukról lenne szó. Minél több idõt töltenek együtt, annál inkább eggyé válnak.
"Lényegében önmagunk és a másik határait bontjuk le, amikor a hozzánk közel állót saját részünkké tesszük. Ha a másik veszélybe kerül, olyan, mintha magunk lennénk ugyanabban a helyzetben, annyira átérezzük a fájdalmát és gondjait, mint a sajátunkat" - tette hozzá a kutató.
A tudósok úgy vélik, az empátia kialakulása az evolúciós folyamat része lehetett. "A bennünket fenyegetõ veszély az erõforrásaink ellen irányul... Ha olyan barátaink vannak, akikben bízunk, lényegében saját részünkké válnak, így erõforrásaink nõnek. A te célod az én célom is lesz. Túlélésünk múlik rajta" - hangsúlyozta Coan.
Link