A gyõztesen nem kérik számon az igazságot
Irta: postaimre - Datum: 2013. August 31. 16:44:29
Schön! Das ist keine Blitzkrieg mehr, sonder gömbvillám-háború! Amikor Hitler készen állt a háborúra, õ maga szolgáltatta a cassus bellit: 1939. augusztus 31-én lengyel egyenruhába öltöztetett németek megtámadták a gleiwitzi rádióadót. A pokol elszabadult.
Teljes hir
Schön! Das ist keine Blitzkrieg mehr, sonder gömbvillám-háború! Amikor Hitler készen állt a háborúra, õ maga szolgáltatta a cassus bellit: 1939. augusztus 31-én lengyel egyenruhába öltöztetett németek megtámadták a gleiwitzi rádióadót. A pokol elszabadult.
Miután a lengyelek nem voltak hajlandók átadni a Németországot és Kelet-Poroszországot összekötõ tengerparti korridort Németországnak, Hitler eltökélte, hogy háborút provokál ki Varsóval. Ennek diplomáciai kockázatmentességét a szovjetekkel kötött Molotov-Ribbentrop-paktum biztosította, az agresszió társadalmi támogatottságát pedig a fokozott lengyelellenes propagandával sikerült növelni - írja a Rubicon.hu.
A háború elõtti utolsó lépcsõfok a Himmler-hadmûvelet néven híressé vált akció volt, mely során a Sicherdienst, a Gestapo és az Abwehr egységei – természetesen lengyel egyenruhában – összesen 21 támadást hajtottak végre a két ország határán fekvõ német célpontok ellen. A legjelentõsebb ilyen incidens a Sziléziában fekvõ Gleiwitz – ma Gliwice, Lengyelország – rádióállomásnál történt, melyet a lengyel szabotõröknek beöltöztetett fegyveresek 1939. augusztus 31-én éjszaka foglaltak el.
„Adnom kell egy propaganda-okot a háború megindítására; akár elfogadható, akár nem. A gyõztesen úgysem kérik számon, hogy vajon igazat mondott -e" - fogalmazott Adolf Hitler. A támadás részleteit csak az akció vezetõjének, Alfred Naujocks SS-ügynöknek a vallomásából ismerjük, aki a világháború utáni nürnbergi per során számolt be a gleiwitzi eseményekrõl. Naujocks azt vallotta, hogy az elõkészületek során, a dachaui koncentrációs táborban kiválogattak néhány foglyot, valamint letartóztatták az ismert sziléziai lengyel aktivistát, Franciszek Honiokot, hogy késõbb õket használhassák fel a megrendezett támadáshoz.
A férfiakat augusztus 31-én beöltöztették szabotõrnek, majd meggyilkolták õket, holttestüket pedig – mintha csak az akció során estek volna el – a gleiwitzi rádióállomás közelében helyezték el. Az éjszaka során az álcázott ügynökök a pincébe zárták az adótorony õreit, majd az eleve megbeszéltek szerint – lengyel nyelven –, egy rövid németellenes propagandaszöveget sugároztak. Az akció a terv szerint zajlott, a támadók rövid idõ után szétszéledtek, a többi pedig már a náci propagandagépezet és a fegyveres erõk dolga volt.
A német csapatok provokációra hivatkozva szeptember 1-jén 4.45-kor át is lépték Lengyelország határát, ezzel Európában kitört a második világháború.
Pedig a „lengyel támadás" kapcsán a náci titkosszolgálatok több hibát is elkövettek. Példának okáért, a támadás híre túlságosan is gyorsan jutott el Berlinbe. A német adótornyok ugyanis eleve kis hatótávolságúak voltak – a gleiwitzi legfeljebb néhány falut lázíthatott volna fel a lengyel nyelvû propagandaszöveggel –, ehhez képest viszont a legnagyobb példányszámú újságok „valahonnan" már az augusztus 31-i éjszakai lapzárta elõtt hírt kaptak az incidensrõl. ÁmHitlert ez nem is nagyon érdekelte, hiszen „a gyõztesen úgysem kérik számon, hogy vajon igazat mondott -e". A háború elkezdõdött, és néhány nap után amúgy is nyilvánvalóvá vált, hogy Berlin „védelmi akciója" egy gondosan elõkészített és megszervezett támadást takart.
Link