Európába sietnek az ukrán oligarchák
Irta: postaimre - Datum: 2013. September 09. 08:28:01
HK-kakal, vagy csak Kalassal? „Janukovics Európába megy”, hirdeti a mondanivalót az elnök kezében lobogó uniós zászlóval illusztrálva címlapján az ukrán Korrespondent címû népszerû hetilap. Ukrajna eközben minden nemzetközi fórumot kihasznál arra, hogy a társult tagságról szóló õszi döntés elõtt igazolja európai elkötelezettségét.
Teljes hir
HK-kakal, vagy csak Kalassal? „Janukovics Európába megy”, hirdeti a mondanivalót az elnök kezében lobogó uniós zászlóval illusztrálva címlapján az ukrán Korrespondent címû népszerû hetilap. Ukrajna eközben minden nemzetközi fórumot kihasznál arra, hogy a társult tagságról szóló õszi döntés elõtt igazolja európai elkötelezettségét.
Így volt ez a napokban a Krynicában és a Vilniusban tartott nagyszabású konferenciákon is. Az európai elkötelezettséget Vlagyimir Ribak házelnök a hét végén a litván fõvárosban azzal demonstrálta, hogy a kétkedõket megnyugtatva kijelentette, Ukrajna október végéig lehetõvé teszi a Nyugat felháborodására börtönben zárt exkormányfõ, Julija Timosenko külföldi kezeltetését is.
A festõi lengyelországi üdülõhelyen Alekszandr Vilkul miniszterelnök-helyettes bizonygatta Kijev felkészültségét. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy nemrégiben még az ukrán politikai élet egyébként hallgatag „szürke eminenciása”, Rinat Ahmetov is látványosan kiállt az európai integráció mellett, akkor a hangsúlyt az értékválasztásra helyezõ hivatalos szép szavak mögül kitûnik az is, hogy az ukrán oligarchák miért sietnek annyira Európába. A leggazdagabb ukránt a Kijev és Moszkva között kirobbant „exportháború” késztette megszólalásra.
Hirdetés
Megy a kettõ együtt is
Nem kell egymással szembeállítani Ukrajnának az Európai Unióval, illetve Oroszországgal való együttmûködését – jelentette ki Viktor Janukovics elnök kedden a parlament õszi ülésszakának nyitónapján. (MTI)
Mint arra az egyébként a nyugati integráció iránt elkötelezett ismert kijevi elemzõ, Vitalij Portnyikov is rámutat, mondanivalójának lényege paradox módon annak a felismerése, hogy az ukrán oligarchák éppen a nyugati elemzõk által sokat bírált oligarchikus berendezkedést, kiskirályságukat Putyintól féltve sietnek Európába, ahol intelligens módon mindent meg lehet beszélni, sõt még vállalatokat is lehet venni. Az ukrán politikai életet kezükben tartó oligarchák így mindent megtesznek annak érdekében, hogy Janukovics elnök kezében magasan lobogjon az uniós zászló. Arra is komoly súlyt fektetnek, hogy az ukrán társadalomból is kiöljenek minden kételyt, így aztán a többség lassan már azt hiszi, hogy az európai integráció varázsütésre megoldja majd minden problémájukat. Az oligarchák tehát semmit nem bíznak a véletlenre, így a megfelelõ politikai posztokra is saját emberüket ültetik.
Ilyen a „proeurópai reformátor” imázsát erõsítõ, Ahmetov érdekszférájába tartozó ipari-pénzügyi csoport, az SCM által „delegált” Vilkul is, akit az ukrán sajtó Nyikolaj Azarov kormányfõ lehetséges utódai között emleget. A jelenlegi miniszterelnök távozását elemzõk egyre gyakrabban hozzák összefüggésbe a novemberi vilniusi csúccsal, mondván, a társulási szerzõdés és a szabadkereskedelmi zóna új kihívásokat jelent Ukrajna számára, amely új megközelítést követel.
Ukrán tanácsok
Ahogy az ukrán sajtó egy része sugallja, ma olyan „fiatal, hatékony, piacpárti menedzserre” van szükség, mint a kommunális szféra és a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséért felelõs miniszterelnök helyettes. S bár a médiában Vilkulról sugárzott kép erõsítésére a politikus píárosai láthatóan nem sajnálják a pénzt, az ukrán politika feltörekvõ csillagának hazai megítélése ugyancsak ellentmondásos. Nem véletlenül, hiszen az ukrán utak és a vasút állapota finoman szólva sem európai, ráadásul a „fiatal menedzser” hatékonysága a leginkább abban mutatkozik meg, hogy a fejlesztéseket miként terelgeti a mögötte álló oligarchacsoport érdekei szerint. Nem túlságosan népszerû az az elképzelése sem, hogy az utak minõségét az üzemanyag árába beépített illetékek emelésével, illetve az autópályák fizetõssé tételével javítsák.
Ennek ellenére a magát dnyepropetrovszkiként pozicionáló, ám a „donyecki klán” kormányba küldött képviselõjének tartott politikus egyes elemzõk szerint a 2015-ös elnökválasztás jelöltjei között is felbukkanhat. Erre adott esetben az oligarchák akaratán kívül az is alapot adhat, hogy fellépése a tartalmi elemekben ugyan meglehetõsen sablonos, PR-szempontból azonban jól felépített. Ez megfelelõ háttérrel az ukrán terepen még mûködhet is, innen kilépve azonban a „fiatal européer reformátor” imázsa már messze nem oly meggyõzõ.
Az európai politikusok a jól öltözött kijevi miniszterelnök-helyettes nélkül is jól tudják, miért van szüksége az Európai Uniónak Ukrajnára, amelynek közelítése alapvetõen geopolitikai kérdés, hozadéka pedig egy hatalmas piac. Mint ahogy azzal is tisztában vannak, hogy milyen állapotban van az ukrán demokrácia, miként alakulnak a reformok, mennyire õszinte a kijevi politikusok uniós elkötelezettsége, s az ukrán oligarchák miért sietnek Európa karjaiba. Illúziók nélkül, ám egyre markánsabban rajzolódik így ki Vilnius elõtt az Ukrajna számára pozitív uniós álláspont. Ahogy az Európa keleti szomszédságát jól ismerõ német politológus, Aleksander Rahr fogalmaz, az EU fogcsikorgatva bár, de aláírja a litván fõvárosban Ukrajnával a társult tagságról és a szabad kereskedelemrõl szóló megállapodást.
Link