'56-ról kicsit másképpen, Berija szemszögébõl
Irta: postaimre - Datum: 2013. October 19. 16:32:52
Az tény, hogy a szabadon bocsátott köztörvényes bûnözõk sok helyen terrorizálták a lakosságot, de az ugyancsak szabadon engedett politikai foglyokat is. 1953. június 13-án még kioktathatta a pártküldöttség élén Moszkvába rendelt Rákosi Mátyást, és kifejezetten a mindenki számára váratlanul odarendelt Nagy Imrét neveztette ki miniszterelnöknek. Berija a vita során nem titkolta, hogy Nagy Imre mellett szól, hogy nem zsidó, s erõs hangon odaszólt Rákosinak, hogy "Magyarországnak még nem volt zsidó királya".
Teljes hir
Az tény, hogy a szabadon bocsátott köztörvényes bûnözõk sok helyen terrorizálták a lakosságot, de az ugyancsak szabadon engedett politikai foglyokat is. 1953. június 13-án még kioktathatta a pártküldöttség élén Moszkvába rendelt Rákosi Mátyást, és kifejezetten a mindenki számára váratlanul odarendelt Nagy Imrét neveztette ki miniszterelnöknek. Berija a vita során nem titkolta, hogy Nagy Imre mellett szól, hogy nem zsidó, s erõs hangon odaszólt Rákosinak, hogy "Magyarországnak még nem volt zsidó királya".[1] Azonban június végére õ lett a hatalmi harc elsõ áldozata. A kelet-berlini felkelés hatására legfõbb szövetségese, Malenkov miniszterelnök is elpártolt mellõle, így az SZKP KB 1953. június 26-ai plénumán „kapitalista ügynök”-nek titulálták, megfosztották tisztségeitõl, és Georgij Zsukov marsall, honvédelmi miniszter, más fõtisztek segítségével azonnal letartóztatta. Berija elfogását a Pravda csak 1953. július 10-én jelentette be. A hivatalos verzió szerint a letartóztatása után elítélték, majd 1953. december 23-án kivégezték.
Egyesek, többek között Berija fia Szergej Berija („Szergo”) is, azt állítják, hogy Beriját a letartóztatásakor mindenféle per nélkül azonnal agyonlõtték. Ez valószínûtlen, ugyanis elõkerültek olyanok, akik Berija decemberi tárgyalásán tanúskodtak.
Berija életének utolsó szakaszában sok a tisztázatlan kérdés, az ellentmondás. Állítólag hajlandó lett volna lemondani Kelet-Németországról (akkori NDK), és enyhíteni a kelet-európai kommunista országok ellenõrzésén, cserébe egy Marshall-segélyhez hasonló masszív nyugati gazdasági segítségért.
Történészek szerint, Nagy Imre felemelkedése 1953-ban Berija (és Malenkov) szerepének ideiglenes felértékelõdésének eredménye.
Késõbb, 1989-ben felmerült az a vád, hogy a szovjet emigráció idõszakában „Vologya” fedõnéven az OGPU, illetve az NKVD ügynökeként tevékenykedett, s az OGPU tisztjeként részt vett a cári család meggyilkolásában. Amennyiben ez igy volt, akkor Berija volt a fõnöke. [2] Azóta – ugyan forrás nélkül – állítólag bebizonyosodott, hogy az ezt „bizonyító” aktát Grósz Károly állíttatta össze Nagy Imre lejáratása érdekében.
Az viszont nem kétséges, hogy Sztálin halála után 1956-ig a magyar politikai vezetõk sorsa a moszkvai hatalmi harcoktól függött.
Link