Magyarország, utállak!
Irta: postaimre - Datum: 2013. October 31. 11:21:46
Budapestet a világ második legjobb helyének választották egy utazási magazin olvasói. A Pestiside.hu angol nyelvû magyarországi portál szerkesztõi úgy döntöttek, primitív, erõltetetten vicceskedõ betûhányásban járatják le hazánkat.
Teljes hir
Budapestet a világ második legjobb helyének választották egy utazási magazin olvasói. A Pestiside.hu angol nyelvû magyarországi portál szerkesztõi úgy döntöttek, primitív, erõltetetten vicceskedõ betûhányásban járatják le hazánkat.
Van egy bizonyos embertípus, pontosabban egy jól behatárolható kör, amely nem csak simán irtózik mindentõl, ami magyar, hanem e perverz és virulens magyarfóbiáját látható élvezettel kürtöli világgá. Õ nem csupán utál Magyarországon élni, hanem azt szeretné, hogy minél több ember utálja ezt az országot, olyanok is, akik még be sem tették ide a lábukat.
Szellemi kielégülést érez, ha olyan híreket olvashat és gyárthat maga is, amelyek arról szólnak, mennyire balkáni ez az ország, hogyan nõ a korrupció és az antiszemitizmus, mennyire sikertelenek vagyunk, milyen nevetséges múltbéli dolgokhoz ragaszkodunk. Õ sosem keres okokat, neki az ok mi magunk vagyunk, és minden szar, ami a nyakunkba ömlik, egyfajta jól megérdemelt fizetség beszûkült, elõítéletes, provinciális, fél-ázsiai mentalitásunkért.
Ennek az újságíró állatfajtának a természetes élõhelye a liberális közéleti és kulturális lapok, de a populáció az idegen nyelvû magyarországi sajtóban is otthonosan mozog. Ez utóbbi terep elõnye, hogy sokkal könnyebb Magyarországról már-már kora-középkori képet festeni olyan embereknek, akik budapesti székhelyû multijuk szállodáit csak a céges partik és egy könnyed, a Budai Várnegyedben töltött séta kedvéért hagyják el.
Ilyen srácok szerkeszthetik a Pestiside.hu angol nyelvû magyarországi portált is, amely úgy érezte, abból az alkalomból, hogy Budapestet a világ második legjobb helyének választották egy utazási magazin olvasói, mindenképpen meg kell mutatni fõvárosunk „valódi” arculatát.
Egy normális lelkületû embert ugye ilyenkor alapvetõen kétféle érzés kerítheti hatalmába a hír hallatán. Vagy örül, hogy ilyen szépnek látják Budapestet a külföldiek, vagy elhúzza a száját, és ironikusan megjegyzi, hogy ezek a külföldiek nem látták fõvárosunk árnyoldalát: a piszkot, a dugót, a kutyaürüléket, a részeg hajléktalanokat, a Blaha Lujza téren egy tál forró ételért sorban állókat vagy a futás közben meggyilkolt szerencsétlen anyukát.
A Pestiside.hu szerkesztõi viszont egy másik Magyarországon élnek. És a valóság csábításának hevesen ellenállva, úgy döntöttek, finom iróniával átszõtt humoros bejegyzésben, primitív, erõltetetten vicceskedõ betûhányásban járatják le hazánkat. Szerintük ugyanis Budapest azért végzett ilyen elõkelõ helyen a szavazáson, mivel:
Az összes kulturális látnivalóját egy nap alatt meg lehet nézni, így több idõ marad a piálásra.
Az ország legfontosabb turisztikai látványossága egy ijesztõ aszott kéz (értsd: a Szent Jobb) egy díszes dobozban, ami világít, ha pénzt dobsz bele.
Kevesebb orosz van, mint Prágában, ennek az az oka, hogy egy csomót kinyírtunk belõlük, amikor Budapestre jöttek (1956).
A magyar nõk nem félnek prostituáltnak öltözni (illusztrációnak Medgyessy Péter volt miniszterelnök nevelt lánya, Tornóczki Anita látható lenge öltözetben).
A nemzeti valutánk értéktelen, ezért jól lehet vele üzletelni.
A környezõ országokat alulmérték.
A 25 pontos felsorolásból az is kiderült, hogy a következõ világháború a Magyar Gárda miatt fog kitörni. Szerencsére azért vannak olyan dolgok is, amelyek – és itt nincs helye a viccelõdésnek! – valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy Budapest felkapaszkodjon az európai fõvárosok sorába, ez pedig az évenként megrendezett zsidó nyári fesztivál. Mindent értünk.
Érdemes a cikk alatt sorjázó kommenteket is végigfutni. A legfinomabb közülük azt javasolja a portál szerkesztõinek, ha tényleg ennyire szar itt, húzzanak el, és éljenek egy másik országban. Sajnos ez sosem fog megtörténni.
Kevés nép tûri el ilyen birkatürelemmel a szellemi gyarmatosítást.
Havas Jon
Link