Chomsky agymosása?
Irta: postaimre - Datum: 2013. November 25. 11:35:46
Na az már kiderült, hogy a nyest valójában görény, de ha most nagyon belehúznak a sok-sok összeeskvés-cáfolatba, még a végén belega-bajodnak. Megy reklám ezerrel! „Chomsky tízparancsolata” szerint a politikusok és a médiák manipulálják az embereket, figyelmüket elterelik a valós problémákról.
Teljes hir
Na az már kiderült, hogy a nyest valójában görény, de ha most nagyon belehúznak a sok-sok összeeskvés-cáfolatba, még a végén belega-bajodnak. Megy reklám ezerrel! „Chomsky tízparancsolata” szerint a politikusok és a médiák manipulálják az embereket, figyelmüket elterelik a valós problémákról.
Mónika nevû olvasónk megtalálta Noam Chomsky, korunk talán legnevesebb nyelvészének – nem nyelvészeti jellegû – „tízparancsolatát”, és a Facebookon a cikk valóságtartalmáról érdeklõdik. Nem igazán világos számunkra, hogy az érdekli-e, hogy az állítások Chomskytól származnak-e, vagy az, hogy milyen igazság rejlik mögötte, mindenesetre megpróbálunk mindkét kérdésre választ adni.
Az viszonylag könnyen ellenõrizhetõ a neten, hogy az írás Chomsky neve alatt terjed, valójában nem Chomsky írta. Eredeti verziója Sylvian Timsittõl származik, és elõször 2002-ben, franciául bukkant fel a neten.
Nem Chomsky!
Nem Chomsky!
(Forrás: Wikimedia Commons / jeanbaptisteparis / CC BY-SA 2.0)
A legtöbb helyen nem is nevezik tízparancsolatnak, és aligha felel meg a valóságnak az az állítás sem, hogy „számítástechnikával 65 éves korában kezdett foglalkozni”. Mivel olvasónk kérdése a magyar változatra vonatkozott, annak nem járunk utána, hogy vajon mindenhol egységes-e a szöveg, vagy hogy mennyire pontos a magyar fordítás, csupán annak szellemiségét vizsgáljuk.
Arra aligha kell példákat hoznunk, hogy a politikusok hogyan manipulálják a szavazókat és a sajtót, illetve a sajtó hogyan manipulálja az olvasókat, nézõket, hallgatókat. Ilyen esetekrõl mindannyian tudunk, éppen ezért tûnhet elsõ olvasásra meggyõzõnek mindaz, amit a tíz pont tartalmaz. Ráadásul a leírtak gyakran olyan jelenségek, melyeket valóban tapasztalhatunk (például a politikusok hajlamosak elterelni a figyelmünket a valós problémákról, és ehelyett megfoghatatlan, ideológiai töltetû „közös célokat” tûznek ki). Ahhoz, hogy megértsük, hogyan manipulál minket ez a szöveg, azt kell észrevennünk, hogy milyen elõfeltevés áll a pontok mögött.
Mindegyik pont mögött az a feltevés áll, hogy létezik egy politikai vezetõ csoport, mely lényegében korlátlanul képes mindenféle manipulációra. A 3. pont szerint például a médiának három szelete van: amelyik teljesen a kormány irányítása alatt áll, amelyik csak részben áll a kormány irányítása alatt, illetve vannak sajtótermékek, „amelyekrõl senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak”. Ezzel persze azt állítja a szöveg, hogy független sajtó nincs is.
A szöveg azonban ennél többet állít: minden sajtótermék ugyanattól a hatalomtól függ. Mivel a leírtak nyilvánvalóan olyan országokra vonatkoznak, melyekben különbözõ pártok mûködnek, és ezek a kormányokban rendszeresen váltják egymást, kénytelenek vagyunk a szöveget úgy értelmezni, hogy ezek a pártok csak látszólag küzdenek a hatalomért, valójában egységes hatalmat alkotnak. Mivel nyilván hallottunk már olyanról is, amikor látszólag élesen szemben álló pártok képviselõi is megkötötték a maguk kis piszkos alkuit különbözõ gazdasági elõnyök érdekében, és olyan képviselõk, akikrõl azt sem feltételeztük volna, hogy hajlandóak szóba állni egymással, képesek összeborulni, ha pillanatnyi érdekeik úgy kívánják, elsõre talán ez sem tûnik elképzelhetetlennek.
A cikk az ajánló után folytatódik
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez az összeborulás is csak addig tart, ameddig érdekeik megkívánják. Sõt, arra is számtalan példát látunk, hogy a pártokon belüli szoros szövetségesek is bármikor elárulják egymást, ha abból pillanatnyi elõnyük származhat. Még a politikára sem kell gondolnunk: a legtöbb ember családon belül vagy munkahelyén is tapasztal hasonlókat. De az emberek nem csak érdekbõl árulják el egymást, hanem ügyetlenségbõl is. Erre sem nehéz példákat találni: elég, ha arra gondolunk, milyen nehéz egy születésnapi meglepetésbulit összehozni – folyamatosan izgulnunk kell, nehogy valaki elszólja magát. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy legyen egy nagy szervezet, mely egységesen irányítja a világot. Ha lenne is ilyen, azon belül is megjelenne a rivalizálás, és lennének olyanok, akik saját hatalmuk növelése érdekében az egész mûködését is kockáztatnák. Márpedig nyilvánvaló, hogy minél messzebb elér egy ilyen szervezet keze, annál nagyobbnak kell lennie – és minél több tagja van, annál inkább sebezhetõ. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy a világot egy érdekcsoport irányítsa.
Természetesen mondhatja erre bárki, hogy lehet, hogy mégis van ilyen csoport, és ez cikk is csak azért született, hogy õket fedezze. De mi lenne erre a bizonyíték? Hacsak nem az, hogy az érdekcsoportot fedezzük! Tipikus összeesküvés-elméletrõl van szó: létezik egy titkos szervezet, mely tagadja létét – miért nem találjuk nyomát? Hát mert jól elrejtõztek? (Miért piros az elefánt szeme – Hogy jobban el tudjon rejtõzni a cseresznyefán. Láttál már cseresznyefán elefántot? Na ugye, milyen jól elbújt!)
Természetesen semmiképpen nem állítjuk, hogy a hatalom képviselõi és a sajtó nem manipulálják a lakosságot. Sõt, tényként kell elfogadnunk, hogy legalábbis igyekeznek ezt tenni. Ugyanakkor sem a hatalom, sem a sajtó nem egységes, és idõben sem állandó, az erõviszonyok folyamatosan változnak – sõt, ugyanazon erõk is változtatják véleményüket. Manipulálni pedig nem csupán õk manipulálnak, hanem azok is, akik a demokratikus intézményrendszerrel és a sajtóval szemben az indokoltnál nagyobb bizalmatlanságot gerjesztenek.
Link