Posta Imre weboldala

Jászi Oszkár emléknap - EMLÉKÜLÉS Révay András nagymester: Jászi Oszkár és szabadkõmûves társai
Irta: postaimre - Datum: 2013. December 01. 18:44:23

Mit szól ehhez Halász Jóska? Jászi (Liebermann) már liberális kohn-födöralista és persze szabadkõmûves és ...vót.

Teljes hir

Mit szól ehhez Halász Jóska? Jászi (Liebermann) már liberális kohn-födöralista és persze szabadkõmûves és ...vót.

A képen balról jobbra: Révay András, Kende Péter, Király Attila és Katona András látható
Ezt a napot Jászi Oszkárnak szenteltük.
De megtudtuk-e végül, ki is volt Jászi Oszkár? Tudják-e mások? Ha megállítanánk az utcán az elsõ tíz szembejövõ embert, milyen választ kapnánk erre a kérdésre?
Tudjuk-e mi, a Jászi Oszkár Szabadkõmûves Páholy tagjai, akik õt névadónknak választottuk – és tudjuk-e mi, a Magyar Nagyoriens Szabadkõmûves Nagypáholy tagjai, ahová a Jászi Oszkár Páholy tartozik?
Az elhangzott beszédekbõl kirajzolódott a társadalomtudós, szerkesztõ, politikus, aki a liberalizmus elvein és társadalmi, politikai – ráadásul nemzetiségpolitikai – reformelképzeléseken alapuló kemény kritikával bírálta a korabeli Magyarország viszonyait. A konföderáció eszméjét hirdetõ – ma már kissé naivnak tûnõ – nemzetiségi politikája és demokratikus eszmerendszere kivétel nélkül minden autokratikus XX. századi magyar rezsim ellenfelévé tette.
„Az anyanyelvükön élõ és boldoguló emberek gazdagodása és kultúrája jogot és kenyeret adna nemcsak elmaradt nemzetiségeinknek, hanem a mûveltség és a szabadság nem is sejtett fokára emelné az egész magyar államot” – írta. Lássuk be: ezek a gondolatok ma épp oly érvényesek, mint száz évvel ezelõtt voltak.
Jászi Oszkár szabadkõmûves volt. Ha róla szólunk, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Itt, ebben a körben talán nem kell bizonyítani, hogy a szabadkõmûvesek a maguk eszközeivel mindig saját társadalmuk elõbbre mozdításán fáradoztak. George Washingtontól, Simon Boliváron és Garibaldin át – de említhetnénk Verdit, Lisztet vagy Benczúr Gyulát is – egészen napjainkig.
Jászi nem volt a köztudottan nyarat nem csináló, egyetlen fecske, sem utolsó mohikán. Szabadkõmûvesként annak a Martinovics páholynak volt tagja, mely most, a Magyar Nagyoriens kebelén belül nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Amikor Jászi, 1911. február 3-án, ennek a páholynak fõmesteri kalapácsát a kezébe vette, azok megszólítását is tervezte, akik – mint mondta – túl gazdagok ahhoz, hogy gondolkodni képesek legyenek vagy túl szegények arra, hogy becsületesek maradjanak. Ha ma körülnézünk a saját házunk táján, nem ugyanezzel a gonddal találkozunk?
Páholyában máig ható nevek tulajdonosai foglaltak helyet. Jászin kívül még ketten, Kunfi és Szende a Károlyi-kormány tagjai voltak. Kunfi Zsigmond, aki a Magyarországi Szociáldemokrata párt egyik vezetõjévé emelkedett, kikelt a brutális kapitalizálódás jelenségei, az ügyvédi korrupció, a közhatalom képviselõinek szemérmetlen mohósága, visszaélései ellen, leleplezte a „cigánybûnözés” elleni harc ürügyén a tömegek elõítéleteire rájátszó hatósági manipulációt. Mindezt 1907-ben tette, száz évvel késõbb pont ugyanezek a feladatok várnának rá!
A Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának volt tagja – Kunfi mellett – három másik páholytársa: Pogány József, Bíró Lajos és Rónai Zoltán. Rónai, aki igazságügyi népbiztos, késõbb a Szövetséges Központi Intézõ Bizottság tagja is volt – szélsõséges gondolkodással tehát nem vádolható – a következõket állapította meg 1912-ben: „…jogrendünkre nem mondható sem az, hogy a jogállamot, sem az, hogy a szociális államot valósítja meg, a meghozott törvényeink még abban a formában, amelyben meghozattak sem mentek át jórészt a valóságos életbe. Különösen akkor, ha olyan társadalmi csoportok érdekének védelmérõl volt szó, melyek nem játszottak vezetõ szerepet a törvényhozásban.” Ismét csak hangsúlyozom: ezek a szavak száz évvel ezelõtt hangzottak el. A szabadkõmûvesek megállapításai sajnos most újból érvényesek.
Jászi idejében sem csak a Martinovics volt az egyetlen páholy, mint ahogy ma sem az. Károlyi és a Tanácsköztársaság között regnáló kormány miniszterelnöke, Berinkey Dénes, a Corvin Mátyás Páholyba tartozott. A Peidl kormány külügyminisztere, Ágoston Péter a Bihar Páholyba járt és szabadkõmûves volt a vörösökkel szembeforduló Friedrich István is.
Jászival egy idõben, politikusok mellett kiváló írók, mûvészek egész sora viselte a szabadkõmûves kötényt. Ady Endre; Bölöni György; Csáth Géza; a Nyugat alapítója és fõszerkesztõje Ignotus; a szociálfilozófus Polányi Károly; az élõszó mûvésze, a magyar kabaré megteremtõje, Nagy Endre; a mûkritikus, irodalomtörténész Schöpflin Aladár; a konzervativizmust és a reakciót hevesen támadó – Zuboly álnéven publikáló – Bányai Elemér.
A neveket még hosszan sorolhatnánk Andrássy Gyula miniszterelnöktõl Wekerle Sándor miniszterelnökig, Bánki Donát feltalálótól Zipernowsky Károly feltalálóig, a tudós, Bókay János orvostól, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertig, õk mind – mind felsorakoznak Jászi Oszkár mögé, aki az álmos és tunya népet az emberi szabadságharc nagy törekvéseinek akarta megnyerni, de mégsem maradt meg kába álmodozónak.
Amikor 1947-ben, rövid idõre hazatért, az akkori Martinovics Páholyban ezeket mondta:
„Látnunk kell a túlzott nemzeti szuverenitások rendszerének tarthatatlanságát. Most ezek a nemzeti szuverenitások olyan követelményekkel lépnek fel, mint talán soha a múltban. Az új hatalmi uralmak eme rendszerében a jogrend illúzió lett. Fel kell vetni a kérdést, hogy mi okozta a közéleti harcnak ezt a szörnyûséges eldurvulását és a militarista, nacionalista ellentéteknek ezt az orgiáját. Egész civilizációnk pillérei meginogtak. Korábban az emberiség legfényesebb elméi hitték, hogy van egy jog, amely magasabb, feltétlenebb és tiszteletre méltóbb, mint az államnak a joga. Ez a jog a becsületes és gondolkodó emberek tudatában él, független a mindenkori adottságoktól, és mindenkor kell, hogy legyen egy olyan mérték, amellyel a tételes jogi és institúciós berendezéseket mérni kell. Most ezt a rendszert, az erkölcsi parancsok rendszerét ledöntötték.”
Mégegyszer mondom: ez most itt nem egy mai politikai szónoklat része volt, 1947-ben, majd’ hatvanöt évvel ezelõtt hangzott el és sajnos semmit sem veszített érvényességébõl. Ezért nem szabad, hogy Jászi Oszkár – és mindaz, amit õ képviselt, feledésbe merüljön és mi most azért is vagyunk itt együtt, hogy Jászi és szabadkõmûves társainak gondolatait továbbra is élõ, elevenen tartsuk!
Dr. Révay András
a Magyarországi Nagyoriens Szabadkõmûves Egyesület nagymestere

Link

Forrás: http://www.nagyoriens.hu/oriens-expressz/node/36

Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2011/04/rendezveny-jaszi-oszkar-emleknap.html

Kapcsolódó beszámoló: http://jaszioszkarpaholy.blogspot.com/2011/05/jaszi-oszkar-emleknap_14.html

Kapcsolódó esemény: http://szkp3.blogspot.com/2011/05/jaszi-oszkar-emleknap-koszoruzas-jaszi.html

Feltöltés ideje: 2011.05.14.

Link

Jászi Oszkár hamvai hazai földbe helyezésének 20. évfordulója alkalmából Jászi Oszkár emléknapott szervezett a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság, a Bibó István Közéleti Társaság és a Magyarországi Nagyoriens 2011. május 13-án a Villányi úti Konferencia Központban.

Az elhangzott elõadások:
Kende Péter a Bibó István Társaság elnöke
JÁSZI OSZKÁR 100 ESZTENDÕ UTÁN

Katona András adjunktus, ELTE
JÁSZI OSZKÁR ÉS KORA AZ ELMÚLT 100 ÉV TANKÖNYVEIBEN

Révay András a Magyarországi Nagyoriens elnöke
JÁSZI ÉS SZABADKÕMÛVES TÁRSAI

Szarka László egyetemi tanár
A NEMZETISÉGI MINISZTER KÁLVÁRIÁJA, AZ 1918. NOVEMBERI TÁRGYALÁSOK KUDARCA

levezetõ elnök: Király Attila