Koki Svájcból: az Orbánizmus megsemmisíti Európa lényegét
Irta: postaimre - Datum: 2014. January 10. 08:10:46
Ha a judaista-cionizmusra utaltok ezzel, akkor IGEN! CION BÖLCSEINEK JEGYZÕKÖNYVEI....és a zsidó mocsok egyre nyilvánvalóbbá tétele (Bilderbergék, illumináti, jezsuita-Vatikán...és a többi elfajzott sátánistának nevezett emberiség-ellenes lépés... Obszcén politika
Teljes hir
Ha a judaista-cionizmusra utaltok ezzel, akkor IGEN! CION BÖLCSEINEK JEGYZÕKÖNYVEI....és a zsidó mocsok egyre nyilvánvalóbbá tétele (Bilderbergék, illumináti, jezsuita-Vatikán...és a többi elfajzott sátánistának nevezett emberiség-ellenes lépés... Obszcén politika
Tíz év múlva aztán a politikusok és a sajtó emberei között még az alvajárók is rémülten észlelik majd, hogy már nem létezik az Európa-modell, mint a totalitárius globálkapitalizmus egyetlen demokratikus és jóléti alternatívája, és hogy a széthullás kezdete éppen egybeesett Orbán magyarországi hatalommegragadásával, amelyet Brüsszel soha nem fékezett meg- írja a news.ch címû svájci hírportálon Regula Stämpfli a Hol terül el Magyarország címû elemzésében.
Cinikusan ítélve az európai közömbösség azt mutatja, hogy a brüsszeli mechanika már rég túlteszi magát a demokrácián a hatalom megtartása céljából. Ráadásul a brüsszeli eurokraták alighanem úgy gondolják, hogy éppen Orbán a legjobb garantálója az út egyengetésének a Kínával és az Egyesült Államokkal megkötendõ új, a jólét és demokrácia tekintetében minden eddigi uniós szerzõdést sértõ szabadkereskedelmi megállapodások elõtt. De a demokrácia szempontjából valóban obszcén politika legkészségesebb végrehajtói Európa médiacsinálói.
Az Európai Unió különféle szerzõdésmûveken áll, amelyek világos szabályozásokat tartalmaznak a demokráciára, az emberi és kisebbségi jogokra, és ezen belül a különféle politikai intézmények közötti feltétlen hatalommegosztásra nézve. Orbán Viktor az uniós tagállam Magyarország miniszterelnöke, aki negligálja e szabályozások mindegyikét. Vitatkoznak errõl az európai nyilvánosságban? A svájci lapok zúgnak-e kéthetente az esszéktõl, kommentároktól és releváns cikkektõl arról, hogy milyen hasonlóság áll fenn Orbán jobboldali populista magatartása és a Svájci Néppárt között? A szocialista Franciaország idegesen reagál, amiért Orbán médiamodellje, Orbán külföldiekkel kapcsolatos politikája, Orbán „földreformja” és Orbán oktatáspolitikája egész Európában, és mindenekelõtt Cameron Nagy-Britanniájában kezd iskolát csinálni?
Természetesen nem. Tíz év múlva aztán a politikusok és a sajtó emberei között még az alvajárók is rémülten észlelik majd, hogy már nem létezik az Európa-modell, mint a totalitárius globálkapitalizmus egyetlen demokratikus és jóléti alternatívája, és hogy a széthullás kezdete éppen egybeesett Orbán magyarországi hatalommegragadásával, amelyet Brüsszel soha nem fékezett meg.
Forrás: http://www.oliverschopf.com
Brüsszel a keleti bõvítés óta minden úgynevezett „új” tagállamnak milliárdos nagyságrendû regionális támogatásokat garantál, és ezeket többnyire a fenntarthatóságra, a gazdasági növekedésre és a demokrácia erõsítésére történõ utalásokkal adja el. Ez Brüsszelnek nemcsak ajánlott, hanem kötelezõ is a Koppenhágai Kritériumok, továbbá az 1992-ben létrejött maastrichti szerzõdés óta keletkezett minden további szerzõdés alapján. Ezek a regionális támogatások jogi szempontból csak akkor lehetségesek, ha olyan országba folynak be, amely megfelel a Koppenhágai Kritériumoknak. Brüsszelben azonban évek óta a vállvonogatás és a saját jogállami folyamatok pusztító figyelmen kívül hagyása van. Magyarország ebben különösen elõkelõ helyet foglal el, de igencsak elöl áll a Koppenhágai Kritériumok nem teljesítésében Bulgária és Románia is, és ezért évente eurómilliárdokkal jutalmazzák õket. Az európai sajtó kommentálja ezt? Természetesen nem, mert nyilvánvalóan fontosabb egy volt Forma 1-es pilóta síbalesete, egy idõs kancellárasszony mankóval járása, vagy az akárki Syvie válásával kapcsolatos felmérés, mint Magyarország mindenki szeme láttára folyó európátlanítása.
Orbán Viktor minden tekintetben nemzeti hódítóként viselkedik, és az „õ országát” szabályos egypárti állammá hangszereli át, amelynek már semmi köze sincsen az európai jogi alapokhoz. Aki Brüsszelben merészeli megemlíteni a Magyarországon grasszáló antiszemitizmust, az csak az ismert vállvonogatást kapja, mintha azt akarnák neki mondani: „Jaj, hagyd már ezt a régi giccset.” És a magyar munkatársak mesélnek az embernek valami hülyeséget a „túlzásról”, meg arról, hogy ez „Európa számára nem érthetõ”, meg hogy a „a magyarok most végre megint valakik, és nem kell megjátszani magatokat”, vagy hogy „Orbánt Brüsszelben senki nem veszi komolyan.” Túrót.
Magyarországon Európa jobboldali forradalma zajlik, és csak egy kisebbség figyel oda, amelyet éppen emiatt üldöznek. Orbán alig néhány év alatt elérte, hogy pártemberekkel töltse fel a politikát, a médiát, a mûvészetet és az igazságszolgáltatást. A magángazdaságot is nemzeti megújítási programnak vetik alá. A nemzetközi konszernek ellen folytatott harc érthetõ módon örömmel tölti el a nacionalista magyarok minden rétegét – a jobboldaltól a baloldalig. Ez egyébként Svájcban sem lenne másként, vagy tekintettel az Ecopop-kezdeményezésre, talán azt kellene mondanom, hogy ez Svájcban ugyanígy van? Egy új földtörvénnyel azt akarják elérni, hogy „magyar” földet ne lehessen külföldi tulajdonban megmûvelni, bérbe adni és tartani. Nagyobb földeket csak Magyarországon élõ magyarok vásárolhatnak. A földtulajdon, amelyet még külföldiek bérelnek, az állam tulajdonába kerül, amely aztán párttagoknak kótyavetyéli el õket, akiknek nem kell a földbõl származó bevételek, bérleti díjak után adót fizetni. Ez nem lenne megfelelõ modell a svájci mezõgazdaságnak?
A magyar miniszterelnök mindezt „unortodox” igazságszolgáltatási reformoknak nevezi, és ezt megússza Brüsszelben, amely ezzel megsérti az összes szerzõdéses alkotmányos szabályozásait. Az „unortodox” reformok teljesen abszurd intézkedéseket is tartalmaznak: a hagyományos magyar kutyafajták tartóinak nem kell adót fizetni. Magyarországon nem lehetséges a felvilágosítás, a tájékoztatás és az ellenzékiség, mert Orbán minden bírálatot Magyarország-ellenes magatartásként interpretál, és állandóan ismételgeti, hogy a „haza” nem lehet ellenzékben.
A legtöbb újságíró visszavonul egy atomizált világba, ahelyett, hogy az európai nyilvánosságnak Brüsszel és Budapest ellen tájékoztatást, felvilágosítást és ellenzéket szervezne azzal, hogy felmutatja, Európa orbanizálódása igenis iskolát csinál, megsemmisíti Európa lényegét, és hogy ráadásul az elsõ világháború századik évfordulója alkalmából világosnak kellene lenni, hogy Európát nem a középpontjában lobbantják lángra, hanem a végeken lobogó lángok csapnak át az egész kontinensre. Ehhez jól illik, hogy (a sajtó) mostanában értékes sorokat és hírperceket pazarol olyan teljesen abszurd témákra, mint a svájci parlamentbõl hiányzó képviselõk listái.
Õszintén? Annak a feljegyzése, hogy hiányoznak az ülésrõl a választott képviselõk, óvodára emlékeztet, ahol az uborkát is akkurátusan és egyformára kell szeletelni. Mindezek a példák bizonyítják, hogy Magyarország már nem csupán magyar problémát jelent, illetve hogy nem lehet körülhatárolni a térképen, hanem Magyarország egy nagy európai és médiapolitikai jogtalanság-rezsim, amely sérti a demokráciát és az európai felvilágosodást.
Hogy Vlagyimir Putyin Oroszországban azt tesz, amit akar, az ugyan nem elfogadható, de geostratégiai hatalmára való tekintettel politikai szemszögbõl érthetõ, különösen mivel az európai sajtó Putyint erõsen bírálva tudósít, és így ebben a vonatkozásban feltétlenül tájékozott közönségrõl lehet beszélni. Az azonban nemcsak meglepõ, hanem mindenképpen van benne rendszer, hogy Orbán Viktor Európa kellõs közepén az európai adófizetõk milliárdjait teszi zsebre, ugyanakkor a szélrõl rombolja le Európát, anélkül, hogy az európai sajtó naponta tudósítana errõl.
(Forrás: Galamus)
Link