'Idegenrendészeti eljárás' a zsidók halálba küldése
Irta: postaimre - Datum: 2014. January 18. 09:26:14
Ha eddig nem is, de eztán tényleg olyan látszatot fog öl-teni. A zsidó-kérdés, vagon kérdés, ahogy a klasszikus mondja! Veritas? MTA már mehet a zsinagógába? Hol voltak eddig a "revizionisták"? Októberben egy semmibõl megjelent kormányrendelet rendelkezett a Veritas (latinul: Igazság) történelemkutató intézet felállításáról. A kormány az intézet felállításának szükségességét „a nemzeti összetartozás erõsítésének”, „a magyar közjogi hagyományok méltó módon történõ bemutatásának” szükségességével indokolta.
Teljes hir
Ha eddig nem is, de eztán tényleg olyan látszatot fog öl-teni. A zsidó-kérdés, vagon kérdés, ahogy a klasszikus mondja! Veritas? MTA már mehet a zsinagógába? Hol voltak eddig a "revizionisták"?
Októberben egy semmibõl megjelent kormányrendelet rendelkezett a Veritas (latinul: Igazság) történelemkutató intézet felállításáról. A kormány az intézet felállításának szükségességét „a nemzeti összetartozás erõsítésének”, „a magyar közjogi hagyományok méltó módon történõ bemutatásának” szükségességével indokolta.
A Veritas Intézetre a költségvetésben 260 millió forintot különített el a kormány, ebbõl személyi juttatásokra 192,4 millió forint, dologi kiadásokra 12 millió forint jut 2014-ben.
A Veritas számára kijelölt korszak kutatására jelenleg is mûködnek jelentõsebb kutatóintézetek, kutatócsoportok. Ilyen például a XX. Század Intézet, illetve a XXI. Század Intézet, amit a Terror Házát is felügyelõ „Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány” mûködtet.
D KOS20140115025
Szakály Sándor történész a VERITAS Történetkutató Intézet fõigazgatójaFotó: Koszticsák Szilárd
A Veritas 25 alkalmazottal februártól kezdi meg a mûködését, három kutatócsoportja az 1867 és 1990 közötti idõszak történetével foglalkozik. Vezetõje a hadtörténész Szakály Sándor az MTI-nek saját történelemszemléletérõl mesélt, amely több meghatározó esemény értékelésében is abszolút szembemegy a történelemtudományos konszenzussal.
Szakály „kormányzati szándék”-nak nevezi ki a történelem olyan idõszakaival való foglalkozást, amelyek „kevésbé kerültek eddig reflektorfénybe”. A történész szerint a Veritasnak „kicsit más szellemiséget kell képviselnie", mint a már meglévõ történettudományi kutatómûhelyeknek.
Idegenrendészeti eljárás
A „más szellemiség”-re Szakály felhozott konkrét történelmi témákat is:
Arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentõs veszteség, amikor a német haderõ bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erõsen korlátozottá vált 1944. március 19. után.
A Magyarországra menekült mintegy 20 ezer zsidó 1941-es Kamenyec-Podolszkba történt deportálása – a zsidókat rögtön lemészárolták a németek –, Szakály szerint
inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthetõ, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetõvé tette a visszatérést Magyarországra.
A visszatérés a kitoloncoltak tizedét érintette, a többiek meghaltak. Ráadásul a magyar hatóságokat senki nem kényszerítette a kitoloncolásra, és azt is nehéz elképzelni, hogy ne lettek volna legalább sejtéseik arról, hogy a német hadmûveleti területre kipaterolt zsidóknak nem lesz jó sora. A humanitárius szempontból elfogadhatatlan tett „idegenrendészeti” rutinként való tárgyalása megdöbbentõ.
Szakály az újvidéki vérengzés, valamint a keleti frontra a túléléshez elégtelen felszereléssel kiküldött zsidó munkaszolgálatosokat – róluk nem is olyan rég zajlott nálunk egy komoly vita – nem említi.
Fehérterror és Don-kanyar
Szakály Sándor más kérdéseket is rövidre akar zárni, így például szerinte le kell számolni azzal a „pártállami idõszakban sulykolt” nézettel,
miszerint a németek provokálták volna Magyarország hadba lépését 1941-ben Kassánál a szovjet felségjelzésû repülõgépekrõl ledobott bombákkal.
Kassa bombázása ma is a magyar történelem vitás kérdései közé tartozik, és hacsak Szakály nem fedezett fel új dokumentumokat az ügyben, kérdéses, ugyan mi alapján akar leszámolni a német bombázás elméletével.
A történész azt is cáfolná, hogy a II. világháborúban a Don-kanyarnál elpusztult 2. magyar hadsereget a vezetés „odadobta volna” az ellenségnek, illetve a Tanácsköztársaság utáni fehérterrort is más szemszögbõl láttatná, mivel
nem illik azt mondani, hogy nem volt valami, ami a fehérterrort kiváltotta.
Hasonlóképpen a Horthy-rendszer kommunistaüldözéseit is inkább annak tükrében akarja láttatni, hogy „a helyi kommunista párt a Kommunista Internacionálé szekciója volt", ami azt jelentette, hogy annak tagjait idegen hatalom számára kémkedõ személyekként tartották nyilván, és a hatalom ennek megfelelõen járt el velük szemben.
A Veritas az olyan baloldali mítoszok rombolásában is közremûködne, mint Ságvári Endréé, akibõl a baloldal „Petõfi típusú héroszt faragott”, holott a történelmi tények azt mutatják, hogy a német megszállás után nem fejtett ki aktív ellenálló tevékenységet, és letartóztatásakor „a maga által kezdeményezett” tûzharcban esett el. A Ságvári-ügy felmelegítésével Szakály nyitott kapukat dönget, hiszen pár éve komoly és átfogó vita folyt a nyilasok ellen egyébként a harmincas években erõszakosan is fellépõ szociáldemokratáról.
A Veritas elemezné a népbíróságok 1945 utáni tevékenységét is, ahol Szakály azt kifogásolja, hogy „ezek visszamenõleges hatállyal hozott jogszabályok alapján ítélkeztek”, amire azonban nem lett volna szükség, mivel a korabeli törvények alapján is felelõsségre lehetett volna vonni a keretlegényeket.
A Veritas Intézet által felvetett kérdéseket hamarosan alaposabban is körül fogjuk járni.
Link