EDC-k , avagy mitõl hullasz el, össztûz a hormonháztartásra........
Irta: lica - Datum: 2014. February 06. 22:01:03
HAARP és Chemtrail-el egybe kötve nagyon remek. Minél többen lakjuk ezt a bolygót, annál több s alattomosabb módszer kell a ritkításhoz.
Teljes hir
HAARP és Chemtrail-el egybe kötve nagyon remek. Minél többen lakjuk ezt a bolygót, annál több s alattomosabb módszer kell a ritkításhoz.
Prof. Dr. Balázs Csaba (endokrinológus)
Egyre több ismerettel rendelkezünk az emberi hormonrendszerre zúduló veszélyekrõl és azok forrásairól. Riasztó következtetésekkel járó kutatási eredmények igazolják az EDC-k (Endocrine Disrupting Chemicals) emberi szervezetre gyakorolt hatásait: bebizonyosodott, évtizedeken át elsiklottunk a hormonháztartás egyensúlyát súlyosan megzavaró, élelmiszerekben, ivóvízben, kozmetikai és háztartás-vegyipari termékekben, mûanyagokban és egyéb úton ránk leselkedõ ártalmak felett.
Össztûz a hormonháztartásra
Egyre több ismerettel rendelkezünk az emberi hormonrendszerre zúduló veszélyekrõl és azok forrásairól. Riasztó következtetésekkel járó kutatási eredmények sejtetik az EDC-k (Endocrine Disrupting Chemicals) emberi szervezetre gyakorolt hatásait. (FÉBÉSZ - Teszt Plussz Online)
Bebizonyosodott, évtizedeken át elsiklottunk a hormonháztartás egyensúlyát súlyosan megzavaró, élelmiszerekben, ivóvízben, kozmetikai és háztartás-vegyipari termékekben, mûanyagokban és egyéb úton ránk leselkedõ ártalmak mellett. Pedig az idõzített bomba már ketyeg. A következmények súlyosak: autoimmun betegségek, elhízás, meddõség, sterilitás, megváltozó nemi jelleg!
Az emberi tevékenységbõl fakadó civilizációs ártalmak egyik legveszélyesebb válfaját máig alulértékelve, egyes esetekben elhallgatva kezelik. A közelmúltban egy hazai város ivóvízellátó rendszerében találtak súlyos hormonhatású növényvédõszer-maradványokat, a megengedett egészségügyi határérték mintegy húszszorosát elérõ koncentrációban. Az egyebek mellett az ösztrogénhatású atrazint tartalmazó ivóvíz akár tartósan, hosszú idõn keresztül is szennyezhette az adott térség ivóvíz-készletét. Több más vegyülethez hasonlóan az atrazin drasztikus mértékben avatkozik be az élõlények androgén-ösztrogén hormonegyensúlyába, rendkívül súlyos ösztrogéndominanciát elõidézve: állatkísérletek során hasonló dózis megváltoztatta a kísérleti állatok nemét! Szakemberek véleménye szerint hosszútávon az ilyen hormonhatásnak kitett gyermekek szervezetében nemkívánt irányt vehet az ivarmirigyek fejlõdése, melynek következménye akár hermafroditizmus is lehet.
A hazánkban a hatvanas évek elejéig engedélyezett és rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott növényvédõszer, a DDT (dietil-difenil-triklóretán) is hasonló hatással rendelkezett. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, a DDT bomlástermékei gyakorlatilag minden, ma élõ ember szervezetében megtalálhatók, az idõsebb korosztálynál éppúgy, mint a fiatal anyák tejében. E vegyület lebomlási ideje ugyanis rendkívül hosszú, becslések szerint akár 100 év is lehet, ráadásul a DDT-t egyes országokban továbbra is alkalmazzák, így az onnan érkezõ zöldségek és gyümölcsök révén mind a mai napig reális veszélyforrást jelent. A DDT fõ mellékterméke, a DDE a testben rendkívül erõteljes anti-androgénként viselkedik, vagyis gátolja a férfihormon hatásait. A dioxin az iparilag alkalmazott fehérítési folyamatok mellékterméke, erõszakos xenoösztrogén (idegen ösztrogén). Elsõsorban olyan termékekben található meg, amelyek fehérítési eljáráson estek át, mint például a tamponok, betétek, a fehérített toalettpapír, zsebkendõk, pelenkák. Gyakran bukkannak rá mezõgazdasági termékekben. A leggyakoribb dioxin-forrás az iparilag tartott állatok húsa, ebbõl adódóan tejtermékekben is elõfordulhat.
Egyáltalán nem pesszimista becslések szerint jelenleg közel százezer (!), a hormonháztartást befolyásoló vegyület van forgalomban a világon. Ezek a kémiai anyagok akár nagyobb koncentrációban is jelen lehetnek a szervezetünkben, mint a saját hormonjaink, hatásuk tehát rendkívül erõs. A természetes ösztrogének óriásmolekulákhoz, ösztrogén-receptorokhoz kapcsolódva lépnek mûködésbe. A xenoösztrogének szintén ezekhez a receptorokhoz kapcsolódnak, és ugyanazt a hatást fejtik ki: a különbség az, hogy a mesterséges hormonok és hormonhatású vegyületek több receptort tudnak aktiválni, ezzel erõsebb az ösztrogénhatásuk. A xenoösztrogének elterjedése lehet az egyik magyarázata a metroszexuális típus férfiak körében történõ megjelenésére, akikre egyebek mellett a szõrtelenség és a terméketlenség jellemzõ.
EDC-K A SZAKEMBER SZEMÉVEL
Az EDC-anyagok hormonháztartást megzavaró vegyületek, amelyek károsítják a természetes hormonok termelését, kibocsátását, transzportját, kötõdését, reakcióját és kiürülését - mondja Dr. Balázs Csaba endokrinológus professzor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora. - Az EDC-ket egyre nagyobb mennyiségben állítják elõ, és egyre számottevõbb dózisban kerülnek ki a természetbe, így az eddig elhanyagolható veszélyforrásnak hitt szennyezések jelentõsége felértékelõdött. Ilyen irányú kutatások korábban nem voltak, ezért csak napjainkban kezdjük felismerni a hormonhatású anyagok valós rizikófaktorait és következményeit: az orvostudomány, a biológiai és a biokémia már helyén kezeli a benne rejlõ elképesztõ veszélyeket, hiszen az EDC-k számtalan, erõteljes változást idézhetnek elõ az emberi szervezetben. A felismerés egyik elsõ állomása volt a hetvenes években a klórozott szénhidrogéneket tartalmazó növényvédõszerek káros hatásainak észlelése. Kutatók felfigyeltek arra, hogy a DDT hatására sirálypopulációkban relatíve rövid idõn belül eltolódott a nemek aránya, a nõstények javára. Egyes országokban az ösztrogén-dominanciát kiváltó dioxin-szennyezõdésnek tudták be, hogy a megfigyelt idõszakon belül arányaiban közel felére csökkent az újszülött fiúk száma. EDC-hatású anyagok a levegõben is megtalálhatók: a gumi, a mûanyagok égéstermékeinek belélegzésével kerülnek be a szervezetbe. Nem szabad szótlanul elmenni az éppen aktuális japán nukleáris katasztrófa egyik mellékhatásaként a pajzsmirigy mûködésében beálló változások mellett sem, ami szintén megzavarja a hormonegyensúlyt.
Hormonhatású anyagok minden háztartásban megtalálhatók: mosószerekben, mosogatószerekben, öblítõkben, kozmetikumokban, mûanyagedényekben. A helyzetet súlyosbítja, hogy az EDC-k természetbeni elegyeinek hatáskombinációja egyelõre még feltáratlan, de az ösztrogén-szinergizmus nem pusztán feltételezés, hanem bizonyított tény. A hormonhatás észlelésére enzimtesztek és biológiai megfigyelések is alkalmasak. Az EDC-k kimutatására a helyi adottságoknak megfelelõ monitoring-fajokat (Sentinel Species) alkalmaznak, amelyek érzékenyebbek, mint más állatfajok és az emberi szervezet, így kellõ idõben észlelhetõ a jelenlétük. Legkönnyebben a közvetlen EDC-hatások detektálhatók, melyek abnormális nemi viselkedésben, a nemek arányának eltolódásában és a hermafroditizmus kialakulásában nyilvánulhatnak meg, figyelmeztet Balázs Csaba professzor.
FOGAMZÁSGÁTLÓK AZ IVÓVÍZBEN?
A háztartásokból távozó szennyvíz nagy mennyiségben tartalmaz nõi hormonokat. Ezek döntõ hányada terhes nõktõl és a normál nõi szervezetbõl származik, egy részét a fogamzásgátló szerek maradványai adják. A szennyvízben megtalálható EDC-k detektálása és kiszûrése egyelõre megoldatlan probléma. A Fõvárosi Vízmûvek Zrt. a statisztikai adatok alapján leggyakrabban használt gyógyszerekre, köztük a szteroid hormonokra (fogamzásgátlók és hormonkészítmények hatóanyagai) is végeztet méréseket, melyek kiterjednek a forrásra (Duna vize), a vízbázisra, és a vízkezelés elõtti és utáni pontokra. Lévai Zsuzsanna kommunikációs osztályvezetõtõl kapott információ szerint azonban eddig sem a vízbázisukban, sem a szolgáltatott vízben nem volt kimutatható mennyiségben gyógyszermaradvány.
Ami bizonyos: óriási mennyiségû hormonhatású anyag áramlik természetes vizeinkbe, veszélyeztetve egyrészt közvetlenül a vizek élõvilágát, közvetve pedig a tápláléklánc révén a szárazföldi élõlényeket, ezzel a szennyezõdés kibocsátóját, az embert. A szennyvízben található hormonhatású vegyületek jelenlétét igazolják azok a megfigyelések is, melyek arról számolnak be, a szennyvízkiömlések közelében élõ halak nemi jellege igen rövid idõ alatt megváltozik. Balázs professzor szerint a fogamzásgátlók maradványainak kezelése nagyon fontos feladat lenne. Ezt támasztja alá a szakmai körökben ismert eset, amikor egy gyógyszergyár fogamzásgátló szereket elõállító részlegében a levegõbõl a szervezetbe kerülõ hatóanyagok hatására az ott dolgozó férfiak hormonszintje olyan mértékben megváltozott, hogy megindult a mellnövekedésük. A fogamzásgátlók veszélyei mellett azért sem lehet elsiklani és hatásukat alábecsülni, mert az emberi szervezetbe számtalan, hasonló vegyület kerül be, melyek hatása összegzõdik.
HORMONHATÁSÚ MOSÓSZEREK, ÖBLÍTÕK
Még a növényvédõ-szereknél és a fogamzásgátlóknál is veszélyesebbek a háztartásokban mindennap használt, a bõrön keresztül is felszívódó, mosó-, mosogató-, tisztítószerekben és az öblítõkben fellelhetõ hormonhatású vegyületek. Ezek többezer tonnás mennyiségben szennyezik a környezetet, jelenlétüket kimutatták már ivóvízbõl is. Nagy kockázatot hordoznak a klórszármazékokat tartalmazó tisztító- és fertõtlenítõszerek. Ellenük nem elegendõ kesztyûvel védekezni, hogy a bõrfelületen át ne jussanak be a szervezetbe, gondoskodni kell arról is (például maszkkal), hogy az orr nyálkahártyáján keresztül se lélegezzük be õket.
Hormonháztartást befolyásoló kémiai anyagokat tartalmaznak a teflonedények és a konzervek: a konzervek belsõ felületét egy mûanyag borítással látják el, annak érdekében, hogy a tárolt élelmiszer ne kapjon fémes ízt. Kiderült, ez a borítás BPA-t (biszfenol-A) tartalmaz. A BPA radikális hatású xenoösztrogén, elsõsorban a hõre lágyuló mûanyagokban található meg, mint például az ásványvizek és az üdítõitalok palackjai: veszélyeivel maguk a gyártók is tisztában vannak, de azzal érvelnek, hogy csak hõ hatására oldódik ki. A gyakorlatban azonban ellenõrizhetetlen, hogy egy palack hányszor és milyen mértékben volt kitéve hõ hatásának (pl. autóban, napon), mire eljut a fogyasztóhoz, illetve míg a benne tárolt italt elfogyasztják.
Miután az újabb és újabb mosószerekkel, kozmetikumokkal, mûanyag-adalékokkal, festékekkel évente számtalan új vegyi anyag kerül kereskedelmi forgalomba, majd a felhasználásukat követõen a környezetbe, a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek segítségével rendszeresen ellenõrizni kellene, hogy ezekbõl milyen mértékben szabadul fel hormonhatású anyag.
ÖSZTROGÉN A HÚSOKBAN
Korábban az iparilag nevelt állatoknak tiltó rendelkezések hiányában rendszeresen adtak - egyes források szerint bizonyos országokban még mindig adnak- xenoösztrogéneket, hogy ezáltal gyorsabban hízzanak, és legyen vízvisszatartásuk. Az 1970–80-as években Puerto Ricóban a három-négyéves lánygyermeknél a pubertáskor kezdetére jellemzõ testi változásokra lettek figyelmesek, kisfiúknál pedig mellnövekedést tapasztaltak. Az ok: az elfogyasztott húsokban nagyon magas volt az ösztrogénszint. Az állattenyésztésben felhasználható anyagokra vonatkozóan az elmúlt évtizedben hazánkban és az Európai Unióban is számos tiltó rendelkezés lépett életbe, ám a megbízhatatlan forrásból származó, ellenõrizhetetlen vagy ellenõrizetlen húsok még mindig rizikófaktort jelenthetnek. A Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal lapunknak adott tájékoztatása szerint nem hozható forgalomba emberi fogyasztás céljából olyan állatból származó hús vagy egyéb termék, amelynek ösztrogén-, androgén- vagy gesztagén-hatású (a gesztagén egy progeszteronhoz hasonló nõi hormon) anyagokat adtak, viszont az idevonatkozó rendelet meghatároz bizonyos feltételeket, amelyek között terápiás vagy állattenyésztési célból lehetséges a gazdasági haszonállatok hormontartalmú készítményekkel történõ kezelése. A harmadik országból származó hús behozatala esetén azok elõállítóinak illetve forgalmazóinak a hazai monitoring-rendeletben meghatározott biztosítékokkal egyenértékû garanciákat kell nyújtani.
A kozmetikai termékek tartósítására használt parabenek is xenoösztrogének, s bizonyos mennyiségben a bõrrel való érintkezés során, vagy a bõr alá jutva fejtik ki hatásukat. A felsoroltakon kívül a mindennapok során sok xenoösztrogénnel kerülünk kapcsolatba: ilyenek az avasodásgátlók az élelmiszerekben és a kozmetikumokban, de kockázatot jelentenek az ételszínezékek, a fakonzerválók, a rovarirtók és a napozószerek egyes alapanyagai is.
Az androgének és az ösztrogének
A nemi hormonok kisméretû szteroidok. Mindkét nemben termelõdnek androgének (férfi nemi hormonok) és ösztrogének (nõi nemi hormonok), csak eltérõ mennyiségben. A nemi hormonok közvetlenül vagy közvetve seregnyi életfolyamatra vannak hatással: nemcsak a nemi szervek kifejlõdéséért, a nemi jelleg kialakulásáért és annak fenntartásáért felelnek, de kihatnak a közérzetre, a növekedésre, az izombeépülésre, a csonttömeg felépülésére, a zsírlebontásra, és még seregnyi más folyamatra. Ha mennyiségük bármilyen okból, például környezeti ártalmak, EDC-k hatására megváltozik, arányuk megbomlik, és egy sor élettani folyamatban történik változás.
MEDDÕSÉG, STERILITÁS, IVARARÁNY-VÁLTOZÁS!
Az elmúlt években férfiaknál egyértelmûen észlelhetõ a spermiumok számának és minõségének csökkenése, a meddõség, a sterilitás, melyek szintén az EDC-k számlájára írhatók. Lányoknál korábban indul meg a nemi érés, elõbb jelentkezik a menstruáció, fiúknál nõies jelenségek mutatkoznak, a születendõ gyermekek ivararánya a lányok javára billen el. Dr. Balázs Csaba szerint egyre nagyobb a valószínûsége annak, hogy az elmúlt évtizedekben már közvetlenül az egymást követõ generációkon is megfigyelhetõ, korábban akcelelerációs jelenségnek titulált magasságbeli növekedés oka szintén nemkívánt hormonhatás, a növekedésihormon-szint EDC-k hatására történõ megemelkedése.
A hormonhatású anyagok veszélyeire történõ figyelemfelkeltés az elsõ lépést jelenti a megoldás felé vezetõ úton. Az élelmiszerek minõségellenõrzésének társadalmi szinten történõ felvállalása, a kemikáliák alkalmazásának visszaszorítása nagy elõrelépést jelentene, de az egyén szintjén is tudatosabbá kell válni a megbízható minõségû élelmiszerek fogyasztása terén. Hazánkban átlagosan már minden második ember nemhogy túlsúlyosnak, hanem kifejezetten elhízottnak tekinthetõ. Ennek oka visszavezethetõ az EDC-k hatásaira is. A többletösztrogén ugyanis a zsírszövetben elraktározódik, és minél nagyobb egy szervezet zsírraktára, annál több ösztrogén termelõdik. A felhalmozódott zsírraktárak méregraktárként és egyfajta hormontermelõ, endokrin-depóként funkcionálnak. A fogyás, de fõleg a hirtelen súlyvesztés azért is veszélyes, mert a zsírszövetben tárolódott méreganyagok rövid idõn belül, nagy mennyiségben jutnak be a véráramba, és a szervezetben drasztikus válaszreakciókat indítanak el.
Lehet-e párhuzamot vonni?
Egy svéd egyetem laboratóriumában békákat tettek ki emberi tevékenységbõl származó, ösztrogéndominanciát kiváltó vegyületek hatásainak. Az egyebek mellett rovarirtószerek maradványait tartalmazó szennyezõanyagok már kis mennyiségben is döbbenetes következményeket váltottak ki: az ebihalak kétszeres volumenben fejlõdtek nõsténnyé, mint hímmé, egyes hímek pedig teljes mértékben nõsténnyé alakultak.
A szakemberek egy része párhuzamot vonva megalapozott kockázatról beszél, de vannak, akik szerint ezek a kísérleti eredmények nem vonatkoztathatók az emberi szervezetre. Kérdés: miután humán viszonylatban hasonló, direkt vizsgálatok nem végezhetõk, nem indokolatlan optimizmus-e az állatkísérletek eredményeinek elbagatellizálása?
MIT TEHETÜNK?
A szinte mindenütt, mindenben jelenlévõ EDC-k káros hatásait elkerülni nehéz, de tudatosan sokat tehetünk egészségünk érdekében:
- Élelmiszert csak megbízható, lehetõleg hazai forrásból vásároljunk
- A friss zöldségek, primõrök veszélyt hordozhatnak (kemikáliák)
- Kerüljük a puhább mûanyagokat: minél puhább egy mûanyag, annál könnyebben válik ki belõle xenoösztrogén
- Ne tároljunk, és soha ne melegítsünk ételt mûanyag dobozban, mikrohullámú sütõben, fõleg ne fóliával letakarva
- Ne hagyjunk mûanyagpalackos vizet vagy üdítõitalt meleg helyen, napon, autóban: hõ hatására kioldódik belõle a méreganyag
- Kerülni kell a teflonbevonatú edények használatát
- Egyszerû összetételû mosóport és mosogatótablettát vásároljunk, minél alacsonyabb vegyszertartalommal
- Ruhamosást követõen ne használjunk öblítõt
- Ne alkalmazzunk klórszármazékokat tartalmazó tisztítószereket
- Kerüljük az olyan kozmetikumokat, amelyekben paraben van: vegyünk inkább biotermékeket
- Természetes alapanyagú parfümöt használjunk: sok parfüm és légfrissítõ tartalmaz parabent
- Mellõzzük a körömlakk és a körömlakklemosó használatát
- Óvakodjunk a mérgezõ anyagokat tartalmazó festékektõl, rovarirtóktól
- Fogyasszunk szabadgyök-fogókat: E-vitamint, szelént
A ftalálok veszélyei
Perlné Dr. Molnár Ibolya professzort, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Analitikai Kémiai Tanszékének egyetemi tanárát a fogamzásgátlók és a mûanyagok veszélyeirõl kérdeztük: - Tanszékünkön közel hat éve végzünk vizsgálatokat az EDC-k, a belsõ elválasztású mirigyek mûködését befolyásoló vegyületek jelenlétérõl. Ami a fogamzásgátló szerek maradványait illeti, tudnunk kell, ezek vízben csaknem oldhatatlanok, diszperz fázisban vannak jelen, szennyvizek szüredékében dúsulnak fel. A Dunából nyert vízmintákban a rendelkezésre álló analitikai módszerekkel mindezidáig még nem tudtunk kimutatni fogamzásgátló-maradványokat, jelenlétük tört-nanogramm/liter koncentrációban valószínûsíthetõ. Annál nagyobb veszélyforrást jelenthetnek a mûanyagokból kioldódó lágyítóanyagok, az úgynevezett ftalátok. A ftalátok - elsõsorban a dibutil-ftalát és a dioktil-ftalát - hormonháztartást befolyásoló szerepe kísérletileg igazolt, noha az emberi szervezetre gyakorolt közvetlen hatásukkal kapcsolatban humán vizsgálati eredmények még nem állnak rendelkezésre. Állatkísérletekben, kétéltûeknél bizonyított tény az ivarjelleget befolyásoló és az azt módosító szerepük.
EDC-k szinte mindenütt jelen vannak a környezetünkben. Ezen belül a ftalátokat elképesztõ mennyiségben alkalmazzák, a hétköznapok során elsõsorban mûanyag tárolóedényekben lelhetõk fel: a mûanyag flakonokban kiszerelt ásványvizeknél és üdítõitaloknál a vezetékes víz ebbõl a szempontból elõnyben részesítendõ.
AZ ELLOPOTT JÖVÕ
Az iparilag fejlett országokban már kezdik helyén kezelni a hormonhatású anyagok rendkívüli veszélyeit, annak érdekében, hogy az EDC-k jövõbeli, beláthatatlan következményeit megakadályozzák: az USA-ban például „Az ellopott jövõ” címmel indult ilyen irányú program. A veszély valódi mértékének felismerését némiképp gátolja, hogy humán kísérleteket hormonhatású anyagokkal végezni tilos, és hogy az EDC-k hatásmechanizmusa és egyes, nekik tulajdonítható következmények közti összefüggéseket sem lehet egzakt módon megállapítani. Ráadásul nagy részük évek alatt fejti ki hatását.
Ami biztos: a mindennapokban jelen lévõ hormonhatású anyagok óriási veszélyeket hordoznak. Csodálkozunk, korábban ismeretlen hormonális problémák felszínre kerülésén, elméleteket gyártunk az egyre gyakoribb nemi identitásváltozások tudományosan egyelõre még nem igazolt genetikai hátterét firtatva, figyelmen kívül hagyva a legkézenfekvõbb potenciális okot: a hétköznapok hormonhatásait.