Há-borúlátó
Irta: postaimre - Datum: 2014. April 30. 07:23:05
Ma derûs napra ébredtünk, bár sötét volt az éj és mélyen szántott a reggeli ásítás, gondolattársítás. Az idõjós zivatart beszélt, s míg járt a szája, erõs UV-t festett a tájra, mintha szokott lenne a megkopott Természetanya szûrõje a kokott április-végi emberpestises nyájra. Kalüpszó ma sem talált elhívókra. A gályák a helyükön maradnak, a hazát nem emlékezi csak, ki átlát a Nagy Vízen.
Teljes hir
Ma derûs napra ébredtünk, bár sötét volt az éj és mélyen szántott a reggeli ásítás, gondolattársítás. Az idõjós zivatart beszélt, s míg járt a szája, erõs UV-t festett a tájra, mintha szokott lenne a megkopott Természetanya szûrõje a kokott április-végi emberpestises nyájra. Kalüpszó ma sem talált elhívókra. A gályák a helyükön maradnak, a hazát nem emlékezi csak, ki átlát a Nagy Vízen.
Ma vers volt az ujjamban, fájdalmas dúdolás, de nem találtam helyét. Nem is kerestem, bár rest voltam rést fürkészni a zárt víztükrön. Kérés nélkül ma már egyre nehezebben reteszelem a zárat. Megfizettem már az árat.
Dereng már? Minden készülõdik, minden „pantha rei” és „credo quia absurdum est”. A homokos órát a talpára döntik, a világ vajúdik és porszemek csillannak, de a szemek mattulnak a sakktól. Sokkban vannak a salaktól és ez így kell, hogy legyen, völgy teremjen minden hegyen és cseppnyi könny az óceán helyén, mi hetykén sugározza rád aktív üzenetét.
Új szövetség köttetik, új szószegés, vagy hágás Hágában már nem dõl el. Monstrumok részegen, tajtékzó habbal a kemény dió-tortát födve szeletelik a szelet. Mi marad, az egész. Mindig az egész maradhat.
Ukrajna csapda, a „kereszténység” csapdában a rút zsidó vicsorog, a forgács hullik a bárka épül, s az erõlködésbe lassan az esztelen is kékül, de a helyzet egy álca. Nem háború, hanem a béke készül.