A kamera, amely elõl lehetetlen elbújni
Irta: Ionerai - Datum: 2014. June 30. 09:40:33
A Bonni Egyetem új fejlesztésû kamerája számára az egész világ tükrözõdik, így a készülék szó szerint a falak mögé is belát.
Teljes hir
A Bonni Egyetem új fejlesztésû kamerája számára az egész világ tükrözõdik, így a készülék szó szerint a falak mögé is belát.
Matthias Hullinnal nem jó bújócskázni. A bonni egyetem fiatal számítástudomány- és képfeldolgozás professzorának legújabb találmánya ugyanis képes kerülõ úton a falak mögé is betekinteni. Nem kell hozzá más, mint egy lézer, egy kamera, egy tárgy, ami a fal mögött rejtõzik, plusz egy oldalsó fal (lásd a lenti képet).
Az eszköz elõször vörös lézerfényt bocsát ki, amely az oldalsó falakról billiárdgolyóként továbbverõdve eljut a paraván mögé a tárgyra, majd onnan még tovább szóródik, a fénysugarak egy része pedig idõvel visszajut a kamerába. Ez nem tûnik forradalminak, ugyanígy mûködnek a hétköznapi tükrök is. Az igazi áttörés ott rejtõzik, hogy Hullin kísérleti berendezése esetében a falnak nem kell tükrözõdõ felületnek lennie, az új kamerarendszer számára minden tükörként viselkedik:
A kamera sem lát sokkal többet, mint mi: vörös foltokat, amelyek innen-onnan szóródtak a lencsébe. A számítógépes szoftver viszont képes ezeket az apró eltéréseket matematikai mûveletekkel egy képpé összekombinálni, anélkül, hogy elõtte valaha is látta volna, hogy mi bujkál a fal mögött. „A szóródott fénysugarakból rekonstruáljuk a tárgyat. A kamera-lézer rendszerünk és a matematikai módszereink virtuális tükörré változtatnak bármilyen falat” – állítja Hullin.
Hogyan mûködik a trükkös kamera?
Visszhangos teremben hangosan beszélgetni sokszor nagyon körülményes: az ide-oda csapódó hangullámok összeadódnak, módosítják egymást, így nehéz kiszûrni az eredeti, tiszta beszédet. Ugyanezzel a problémával találta magát szemben a bonni csoport is, csak esetükben hang helyett a fényhullámok káoszából kellett kiválasztani a hasznosakat.
Végül sikerült egy harcmûvészeti bravúrral elõnyükre fordítani a hátrányokat: ahelyett, hogy megpróbálnák kiszûrni a lézerfény káros visszaverõdéseit, inkább mindegyik különálló, szórt sugarat felhasználják, így a számtalan fénytöredékbõl darabonként állítják össze a képet. Ehhez nem csak a fénysugarak irányát, de a fény által megtett idõt – azaz távolságot – is vizsgálják a erre specializálódott távolságmérõ (time-of-flight) kamera segítségével.
A meglepõen egyszerû és olcsó alkatrészekbõl álló kamerarendszert a Bonni Egyetem és a kanadai Brit-Kolumbiai Egyetem kutatói közösen fejlesztették ki. A time-of-flight érzékelõk ugyanis régóta teljesítenek szolgálatot autókban és játékkonzolokban egyaránt. A kocsi automatikája ilyen szenzorok adatai alapján állapítja meg, hogy milyen messze van a jármû az elõtte haladótól, a játékszoftver pedig azt, hogy a játékos milyen közel ül a képernyõhöz.
A kamerarendszerhez szükséges technológia tehát már könnyen elérhetõ, de Hullin figyelmeztet: az õ képei még nem túl részletesek, inkább csak a tárgyak sziluettjét lehet kivenni belõlük. Mindenesetre az érdeklõdés már most is nagy, az orvostudomány és a telekommunikáció mellett a katonai felhasználás tûnik kézenfekvõnek. A találmányt az Ohióban zajlott Számítógépes Képalkotás és Alakzatfelismerés Nemzetközi Konferenciáján (CVPR) mutatták be a nagyközönségnek.
Forrás:
http://www.origo....bujni.html