Rekorderõsségû UV-sugárzást mértek az Andokban
Irta: GERRY - Datum: 2014. July 09. 21:00:45
Vajon milyen értékü sugárzást mérnek napjainkban, ha ez 2003-ban volt? (az jutott még eszembe, hogy nagyjábol 2009 óta növekedett sokszorosára a csíkozás.)
A Föld felszínén valaha mért legerõsebb, 43,3-as ibolyántúli (UV) sugárzást észleltek a bolíviai Andokban német és amerikai kutatók 2003-ban. A jelenségrõl most számoltak be a Frontiers in Environmental Sciences címû szaklapban.
A tudósok is aggódnak a nyugtalanító rekord miatt
Teljes hir
Vajon milyen értékü sugárzást mérnek napjainkban, ha ez 2003-ban volt? (az jutott még eszembe, hogy nagyjábol 2009 óta növekedett sokszorosára a csíkozás.)
A Föld felszínén valaha mért legerõsebb, 43,3-as ibolyántúli (UV) sugárzást észleltek a bolíviai Andokban német és amerikai kutatók 2003-ban. A jelenségrõl most számoltak be a Frontiers in Environmental Sciences címû szaklapban.
A tudósok is aggódnak a nyugtalanító rekord miatt
Közép-Európában az UV-sugárzás nyáron legfeljebb 8-9-es erõsségû lehet, szélsõséges értéknek számít a 11. Már 8-as UV-szintnél kerülni kell a szabadban tartózkodást, a sugárzás ugyanis bõrrákot okozhat. A 2003 decemberében – az ottani nyár tetõpontján – a bolíviai Andokban mért 43,3-as sugárzás jóval meghaladja a korábbi csúcsértékeket. Például a 3400 méter magas, Hawaiin lévõ Mauna Loa vulkánon is „mindössze” 24-es erõsséget mértek – emlékeztetett Uwe Feister, a Német Meteorológiai Szolgálat Richard Assmann Obszervatóriumának munkatársa, a tanulmány társszerzõje.
Nathalie Cabrol, a SETI Intézet és a NASA Ames Kutatóközpontjának munkatársa és kutatócsoportja eredetileg a Marson lévõhöz hasonló körülményeket vizsgált. A kutatás részeként Bolíviában a chilei határhoz közel állítottak fel két sugárdózismérõt: a Licancabur vulkán 5900 méteres csúcsán és a közeli, 4340 méter magasan elhelyezkedõ Laguna Blanca nevû tónál. 2003. december 29-én a hegycsúcson mérték a 43,3 erõsségû ultraibolya-sugárzást.
A szakértõk szerint az eredmény több tényezõ összejátszásából származik: ilyen faktor például a nagy magasság, a délben a tetõponton álló nap, az ózonszegény légtömegek és feltehetõleg az ózont károsító gázok, például a brómvegyületek áramlása.
Az extrém magas sugárzáshoz hozzájárulhatott egy gigantikus napkitörés is: 2003. november 4-én ugyanis a valaha észlelt legerõsebb kitörést regisztrálták. A kitörésekbõl származó részecskék kutatások szerint befolyásolhatják a légkört és károsíthatják az ózonréteget, amely a Földet az UV-sugárzástól védi.
A tudósok szerint lehetséges, hogy a trópusokon a következõ évtizedekben a sztratoszférában – tehát 15-50 kilométeres magasságban – vékonyodhat az ózonréteg, ez pedig szélsõséges UV-sugárzási értékekhez vezethet.
„Aggasztó, hogy az intenzív sugárzás lakott területek közelében jelentkezett. Nem az Antarktiszon mértük a rekordértékeket, ahol az ózonlyuk évtizedek óta visszatérõ problémát jelent, hanem a trópusokon, egy falvakkal és városokkal teli területen. A nyugtalanító rekord talán csak a körülmények összejátszása, de újra megtörténhet, hiszen a tényezõk nem ritka jelenségek” – mondta Cabrol.
A 2003-as mérésrõl szóló tanulmány azért jelent meg ilyen késõn, mert elõbb ellenõrizni kellett az eredményeket, ehhez pedig újabb sugármérõt kellett felállítani – tette hozzá a szakértõ. Az Egyesült Államok és Bolívia közötti feszültségek miatt a kutatók nem térhettek vissza az országba, ezért a mûszereket a határ chilei oldalán helyezték el, vizsgálatuk végül 2009-ben zárult.
Forrás: Link