Ötszáz éve égették meg Dózsa Györgyöt
Irta: zsarkocsaba - Datum: 2014. July 17. 06:00:56
Szeged - 500 éve abban a pillanatban született meg a legendák Dózsa Györgye, amikor 1514 júliusában a székely vezér kiszenvedett. A Csongrád megyei történéseknek, mondáknak jártunk utána.
Teljes hir
Minden korszaknak megvolt a maga Dózsa Györgye. A parasztvezér kisnemes a huszadik században a szociáldemokrata és a kommunista mozgalomban foglalt el kitüntetett helyet. A szocializmus alatt kapta meg a nagy parasztvezéri rangot annak ellenére, hogy székely köznemes volt. A tényekrõl annyit tudni a sok, egymásnak is ellentmondó forrásból, hogy az 1470-es években született, és akkor tûnt ki igazán, amikor Szendrõ török parancsnokát legyõzte párbajban.
Nem sokkal azelõtt kezdett Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjáratot szervezni a törökök ellen, és mert a szedett-vedett, zömmel parasztokból álló sereg élére nem akadt fõrangú nemes, jobb híján, többek között õrá esett a választás. 1514 májusában elindult csapataival Cegléd, Tiszavarsány, Mezõtúr, Békés és Gyula érintésével Nagylakra.
A magyarcsanádi ½Kun-kereszt½ talán egy püskör karóba húzásának helyét jelöli. Fotó: Dombai Tünde
A magyarcsanádi ½Kun-kereszt½ talán egy püskör karóba húzásának helyét jelöli. Fotó: Dombai Tünde
Dózsa feje
A koronás fej maradványát, az emlékezet úgy tudja, az alsóvárosi ferencesek altemplomában, majd annak felszámolásakor az Alsóvárosi temetõben helyezték örök nyugalomra, és vaskereszttel jelölték meg. A kereszt – Tóth István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum történészének tájékoztatása szerint – a II. világháború után bekerült a városi közgyûjteménybe, ahol jelenleg is megtalálható. Trogmayer Ottó akkori múzeumigazgató régész a nyolcvanas években kutatott az altemplomban, de a koponyának nem találta nyomát. A magyarcsanádi „Kun-kereszt" a népszerû legenda szerint az egykori Belez község dombján állhatott: Dózsa tábora és Csáky Miklós püspök karóba húzásának helyét jelöli. Trogmayer Ottó 1972-ben ott is ásatott, de a környéket a rablóásatásokkal annyira feldúlták, hogy nem lehetett megállapítani, valóban sírgödörrõl van-e szó. A közeli útépítéseknél viszont találtak sírokat. Annyi biztos, hogy a kereszt 290 centi magas, ebbõl 120 centi van a föld alatt, karjának fesztávolsága 95 centi. Az is biztos, hogy az 1957-ben kiadott húszforintos pénzjegyen Dózsát örökítették meg, mint merengõ népvezetõt. Ugyanabban az évben Tápai Antal vörösréz dombormûre képzelte el a karakteres harcost, ez látható a szegedi Dózsa-iskola homlokzatán. A róla elnevezett szegedi utcában születésének 500. évfordulója alkalmából, 1972-ben helyeztek el emléktáblát Juhász Gyula Dózsa feje címû költeményének idézetével: „Fehér gyolcsban, setét éjben / – Ezerötszáz tizennégyben – / A kakas épp harmadszor szólt, / Dózsa feje Szegeden volt."
A mezõgazdasági munkák miatt a fõurak akadályozták a parasztok elszivárgását, ezért az összetûzéseket látva az érsek feloszlatta a sereget. Dózsának tulajdonítják azt a döntést, hogy egy fordulattal onnantól nem a törökök, hanem a földesurak ellen harcolt.
– Csak legenda, hogy Szegedrõl indult volna Temesvár ellen, hiszen a szabad királyi városnak több vesztenivalója volt, mint hogy támogassa a felkelõket – idézi fel a szakirodalmat Csernus-L. Szilveszter szegedi történész. Szapolyai János viszont, aki leverte Dózsa seregét, Szegeden vonta össze a nemesek haderejét az ütközet elõtt. Ez volt akkoriban a legközelebbi nagyváros, a nemesi ellenállás legfontosabb központjaként tartják számon Temesvár mellett. Csongrád megye mostani területén Nagylaknál jelentõsebb fordulópont volt: ott támadt rá Báthory István nádor a nemesek élén a parasztokra, majd a parasztok a sikert elbizakodottan ünneplõ fõurakra rágyújtották a várat. A nádor egyes leírások szerint fejvesztve, mezítláb menekült. Ott esett fogságba Csáky Miklós csanádi püspök is, akit késõbb karóba húztak. Õ volt a felkelõk elsõ magas rangú áldozata. Temesvár a végpont; 1514. július 15-én az ottani vár ostromakor Szapolyai fõserege élve kerítette kézre Dózsa Györgyöt. Ezzel a háború sorsa megpecsételõdött, következett a megtorlás és a rendcsinálás. A hónap végén Dózsának és vezetõtársainak kivégzésével kezdõ-
dött a bosszú.
A vezért föld alatti veremben tartották, testõrségének negyven tagját közben éheztették. Az öccsét, Gergelyt, Dózsa szeme láttára végezték ki. Õt magát a hóhér a végzetes napon meztelenre vetkõztette, majd közönség elõtt nagy valószínûséggel egy fatrónra kötözte. Vastrón, fõleg izzó vastrón nem lehetett, mert a hozzáértõk szerint akörül olyan óriási hõ termelõdik, hogy megközelíteni sem lehet. Petõfi Sándor A nép nevében címû versével viszont a legendát táplálja: „Nem hallottátok Dózsa György hirét? / Izzó vastrónon õt elégetétek, / De szellemét a tûz nem égeté meg".
Fejére egy abroncsból rögtönzött, elõre felhevített vaskoronát tettek. És bár a parasztkirály a történetírók szerint egy szó nélkül tûrte a kínzásokat, egyikük szerint vér (vagy hasonló) patakzott ki orrán és fülén. A legembertelenebb csak ezután következett: elõvezették a kilenc életben maradt hajdút, felszólítva õket, hogy egyenek vezérük felhevített fogóval letépkedett húsából. Hármukat, akik vonakodtak, helyben felkoncolták, míg a hat életben maradtnak büntetlenséget ígértek, ha részt vesznek a kegyetlen elrettentésben.
A Dózsa-kereszt a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Fotó: Linczer-Katkó Izabella
A Dózsa-kereszt a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Fotó: Linczer-Katkó Izabella
A halott Dózsa Györgyöt lefejezték és felnégyelték. Fejét Szeged, testének darabjait pedig Fehérvár, Buda, Pest és Nagyvárad városkapuira szegezték. Az ilyen kegyetlen kivégzés nem volt szokatlan akkoriban Közép-Európában, de a kannibalizmus nem volt divatban. Dózsa Gergelyt ugyancsak felnégyelték, a legtovább kitartó Lõrinc papot máglyán égették meg, más forrás szerint neki sikerült elmenekülnie. A tisztekre, alvezérekre karóba húzás vagy más szörnyû halál várt – Temesvárt egyenesen karóerdõ vette körül.