Koppenhágától-Nicosiáig: õrségváltás az EU élén
Irta: postaimre - Datum: 2012. July 11. 06:31:51
Tessék csak figyelni, fõleg a cikk végére! Július 1-jén új állam került az Európai Unió Tanácsának elnöki pozíciójába: Dánia átadta a stafétabotot a pénzügyi gondokkal küzdõ Ciprusnak. Az elsõ elnökségi periódusát töltõ országnak olyan problémákkal kell szembenéznie, ami a politikailag és gazdaságilag is tekintélyesebb Dániának sem sikerült maradéktalanul.
Teljes hir
Tessék csak figyelni, fõleg a cikk végére! Július 1-jén új állam került az Európai Unió Tanácsának elnöki pozíciójába: Dánia átadta a stafétabotot a pénzügyi gondokkal küzdõ Ciprusnak. Az elsõ elnökségi periódusát töltõ országnak olyan problémákkal kell szembenéznie, ami a politikailag és gazdaságilag is tekintélyesebb Dániának sem sikerült maradéktalanul. Cikkünkben áttekintjük a dán uniós elnökség eredményeit, örökségét illetve a ciprusi elnöki éra jellemzõit és várható kimenetelét.
A Lengyelország, Dánia és Ciprus alkotta elnöki triónak az Európai Unió történelmének eddigi legsötétebb korszakában jutott a szervezet koordinálásának nehéz feladata. Az eurózóna stabilizálása, valamint a fiskális és monetáris együttmûködés mélyítése és irányítása olyan országok kezébe került, amelyek vagy nem érintettek közvetlenül a kérdésben, vagy pénzügyi gondjaik kevésbé kompetenssé tették õket.
Egyes szakértõk szerint a 2012. január 1-jén hatalomra kerülõ Dánia felerõsített a félelmet, amely szerint a Lisszaboni Szerzõdés által életre hívott állandó európai tanácsi elnöki pozíció háttérbe szoríthatja az Európai Tanácsá elnöki posztját. Maguk a dán kormány tagjai is úgy vélték: kevés látványos eredményt értek el, ám elengedhetetlenek voltak az unió koordinálásának megfelelõ mederben tartásához. A pozitív értékelések kiemelték az elnökség professzionalitását és pragmatizmusát, ugyanakkor kritikusai szerint Dánia a nagyobb kérdésekben - mint például az euróövezeti válság kezelése - kisebb szerephez jutott.
Kattintson és nézzen szét Koppenhágában!
A meghirdetett prioritások egy felelõsségteljesebb, dinamikusabb, zöldebb és biztonságosabb Európa eszméje köré épültek, a kapcsolódó feladatok magukba foglalták az európai gazdaság növekedésének ösztönzését, a munkahelyek teremtésének szükségességét, a tagállami adósságok konszolidálását megfelelõ reformok bevezetésével. Az elnökség külön figyelmet kívánt fordítani a többéves pénzügyi keret (2014-2020) elõkészítésére és elfogadására. A skandináv hagyományokat erõsítendõ prioritás volt egy zöldebb unió megteremtése, amelyet az uniós szakpolitikákban, különösen a mezõgazdasági és halászati politikában kívántak megjeleníteni, valamint törekedtek egy egységes és erõs európai képviseletre az ENSZ Rio+20 elnevezésû, a környezetvédelemmel és a fenntartható fejlõdéssel foglalkozó konferenciáján.
A belpolitikai viszonyok, valamint a korábbi elnökségi ciklusok sikerei és jó tapasztalatai hasonló eredmények felmutatására predesztinálták Dániát. Az ország az egész unióhoz viszonyítva viszonylag sértetlenül került ki a válságból: a munkanélküliség aránya alulmúlja az uniós átlagot (6,2 százalék a 11,1 százalékkal szemben), és az államháztartási hiány is 2 százalék alatt maradt. A kormány helyzete azonban korántsem mondható stabilnak, és egy új – a partnerekkel nem egyeztetett – adócsomagnak köszönhetõen parlamenti és társadalmi támogatottsága is erõsen megrogyott (a felmérések szerint 24,8 százalékról 16,1 százalékra csökkent Helle Thorning-Schmidt kormányának népszerûsége).
Bár a dán elnökségnek elévülhetetlen érdemei vannak a 2014-2020 közötti pénzügyi keret megalapozásában, az uniós gazdaságot kordában tartó, és ezzel a növekedést és a munkahelyteremtést is segítõ alapszabályok megújításában, az euróövezeti államok együttmûködésének ösztönzésében, valamint – a dinamikusabb Európa jegyében – egy egységes szabadalmi bíróság felállításában, valószínûsíthetõ, hogy a Schengennel kapcsolatos szabályok módosítása körül kialakult parázs vita rányomta bélyegét az elnökség értékelésére. Dánia "opting outjának" köszönhetõen mind az euróval, mind a Schengennel kapcsolatos kérdésekben csak limitált mozgástérrel rendelkezik, így különösen rosszul érintette az EP-képviselõket, amikor a Tanács úgy döntött, hogy a Schengent érintõ döntéshozatalból kizárja az Európai Parlamentet. A határozat mögött a képviselõk egy része az elnökséget betöltõ Dániát sejtette. Hannes Swoboda, a szocialista frakció vezetõje szerint a döntéssel Koppenhága kaput nyitott a populizmusnak. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a dán miniszterelnök asszony július 3-án, a parlamentben elhangzott értékelõ beszédén a képviselõk egy része, köztük Joseph Daul, az Európai Néppárt vezére, nem jelent meg.
Az euróövezeti válság megoldásához is csupán az együttmûködés fontosságának hirdetésével járult hozzá, kívülállósága miatt érdemben nem tudott hozzátenni a folyamathoz. Egyes európai hatalmak, élükön Franciaországgal, eleve nehezen viselték volna egy nem érdekelt állam részvételét a tárgyalásokban.
A stafétabotot átvevõ Ciprus - amely elsõ ízben ad kommunista vezetõt az uniós elnöki székbe Dmitrisz Krisztofiasz személyében - 2008-ban vezette be az eurót, így akár érdemben is hozzájárulhatna az eurózóna megmentéséért folytatott harchoz, azonban várhatóan erre nem kerül sor. A görög válság, valamint a 2011. júliusi, a vasilikosi erõmûben bekövetkezett és óriási károkat okozó robbanás erõsen hátravetette a korábban prosperáló ciprusi gazdaságot, amely azóta is küszködik a kilábalással. A ciprusi pénzügyi szektor sok szállal kötõdik görög megfelelõjéhez, a görög válság eszkalálódását követõen Ciprus GDP-jének 25 százalékával megegyezõ veszteséget könyvelhetett el. Mind a vállalati, mind a lakossági adósságállomány igen magas, és a turizmusból befolyó jövedelmek sem képesek tartani a lépést az egyre növekvõ importigénnyel. A válság mélypontján a ciprusi kormány június utolsó hetében arra az elhatározásra jutott, hogy Oroszország mellett a pénzügyi világ trojkájához is segítségért fordul helyzetének normalizálására. A bejelentéssel Ciprus az ötödik olyan tagállammá vált, amely az unió pénzügyi mentõcsomagjára szorul, így egy igen pikáns elnökségi ciklus elébe néz.
Kattintson és nézzen körbe Cipruson is!
Pedig Nicosia elnökségi programja rendkívül ambiciózus. A dán elnökség nyomvonalán haladva az elnökségi idõ végére igyekszik lezárni a többéves pénzügyi keretrõl szóló egyeztetéseket, és még az ország elnöklete alatt elfogadtatni. Kiemelt helyen szerepel a programban az energiapolitika kérdése, különösen az energiaforrások fenntartható kezelése: Ciprus geográfiai viszonyaiból kiindulva elõtérben a vízgazdálkodással. Akárcsak a dán, a ciprusi elnökség is külön figyelmet fordít a belsõ piac további mélyítésére egy jól teljesítõ, versenyképes, növekedésen alapuló gazdaság reményében. Erõsíteni kívánja az Európán belüli szociális kohéziót, és a programon belül külön hangsúlyt kap a közös európai menekültügyi rendszer felállítása is. Az uniós külpolitikát tekintve pedig, földrajzi elhelyezkedését kihasználva, a déli dimenzió államaival kíván szorosabb kapcsolatot létesíteni.
A gazdasági nehézségeken túl Ciprus dolgát a Törökországgal ápolt rossz viszony is súlyosbítja. Egyesek úgy vélekednek, hogy az Észak-ciprusi Török Köztársaság státusának rendezéséig meg kellett volna akadályozni Ciprus felvételét az unióba. Az 1974 óta török fennhatóság alá tartozó északi terület felett kialakult viták a NATO és az EU közötti együttmûködést is hátráltatják. Az elnökségi idõt megelõzõen Törökország többször is kijelentette, hogy a ciprusi elnöki idõ alatt megszakítja a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, amennyiben nem születik mindkét fél számára ideális megoldás a kérdésben. Bár sokan ennek elhagyására figyelmeztették a török kormányt, a csatlakozási megállapodást valóban visszavetheti a ciprusi félév. Franciaország mellett a török csatlakozás egyik legnagyobb ellenzõjeként a csatlakozáshoz szükséges 35 fejezetbõl több megtárgyalását is blokkolja Ciprus, és ezen aligha változtat majd elnöksége alatt.
A helyzet rendezését tovább nehezíti a Földközi-tengerben nemrégiben felfedezett, Leviatánnak keresztelt gázmezõ feletti hatalom elosztása is. A gázmezõre mint a ciprusi gazdaság gyógyszerére gondol a kormányzat, az elképzelések szerint a kitermelés 2017-ben kezdõdne el, és 2019-ben már exportpiacra is szeretnének kilépni – írja az Economist címû brit hetilap Európai Unióval foglalkozó blogja. A földgázzal kapcsolatos tervekben partnernek bizonyulhat az utóbbi idõszakban az országgal egyre közelebbi kapcsolatot ápoló Izrael. A Törökországgal megromlott viszony még közelebb sodorta egymáshoz a két országot, és egy tartósabb együttmûködés látszik körvonalazódik, amelyhez jó alapot szolgáltatna, ha Izrael Cipruson keresztül bonyolítaná gázexportját.
Ugyanakkor Ciprus nemcsak az unió, hanem a világ elismerését is kivívhatná, ha az elnökség ideje alatt a megegyezést elõsegítõ lépéseket tenne Törökország irányába - természetesen az együttmûködésre a török félnek is hajlandóságot kell mutatnia. Nem tudni egyelõre, hogy Ciprus fel tud-e lépni eredményesen az eurózónát érintõ válságkezelésben. Kérdéses továbbá, hogy az elnöknél stabilabb gazdasági helyzetben lévõ államok vajon hajlanak-e olyan megoldások elfogadására, vagy akárcsak megtárgyalására, amelyek a bajba jutott elnök javaslatára kerülnek napirendre. Ciprusra mindenesetre még Dániánál is nehezebb feladat vár: az unió gondjai mellett saját helyzetén is javítania kell, különben veszteségesen zárhatja elsõ elnöki ciklusát.
Link