Szakértõ: a német gazdaságot súlyos szerkezeti gondok terhelik
Irta: postaimre - Datum: 2014. October 14. 19:05:54
Kapás van! Kakás van! Szagértõ mondja...értitek, ugye? Szabadkõmûves zsidó sz@rkezeti problémák akadtak? Németország gazdasági tündöklése csak ábránd, az Európai Unió legnagyobb gazdaságát valójában súlyos szerkezeti gondok terhelik, a kiutat pedig a beruházások ösztönzése és az uniós integráció elmélyítése jelentheti - véli az egyik vezetõ német gazdaságkutató intézet, a berlini DIW (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung) elnöke.
Teljes hir
Kapás van! Kakás van! Szagértõ mondja...értitek, ugye? Szabadkõmûves zsidó sz@rkezeti problémák akadtak? Németország gazdasági tündöklése csak ábránd, az Európai Unió legnagyobb gazdaságát valójában súlyos szerkezeti gondok terhelik, a kiutat pedig a beruházások ösztönzése és az uniós integráció elmélyítése jelentheti - véli az egyik vezetõ német gazdaságkutató intézet, a berlini DIW (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung) elnöke.
Marcel Fratzscher egy keddi berlini háttérbeszélgetésen kiemelte, hogy Németország eddig jól vészelte át a válságot, aminek következtében "eufórikus hangulat" alakult ki, és sokan úgy gondolják, hogy Németországnak "nagyon jól megy a sora és boldog jövõ áll elõtte".

Ez azonban illúzió, bár más országokkal összevetve valóban kedvezõ a németországi helyzet - jelentette ki.

Németország az utóbbi tíz évben három nagy gazdaságpolitikai sikert ért el. Az egyik a munkanélküliek számának csaknem 50 százalékos csökkentése 5 millióról a 2,7-2,8 millió körüli szintre. A "foglalkoztatási csoda" mellett a versenyképesség erõsítése is sikerült, amit mutat a külkereskedelmi mérleg hatalmas többlete, a piacukon világelsõ német cégek hosszú sora, vagy éppen az, hogy Németországnak az "exportvilágbajnok" az állandó jelzõje. A harmadik siker az államháztartás rendbetétele, ezt jelzi, hogy már 2012 óta nagyjából egyensúlyi állapotban van a költségvetés - fejtette ki.

Ugyanakkor minden területen válságjelek mutatkoznak, és ezek öt fõ problémára utalnak - tette hozzá a DIW elnöke.

Az elsõ a gazdasági növekedés alacsony szintje. A 2000-tõl 2013-ig tartó idõszakot együttvéve a német gazdaság növekedési üteme 2 százalékponttal elmaradt a francia gazdaság növekedési ütemétõl, és 10 százalékponttal elmaradt a spanyol gazdaság mögött - emelte ki Marcel Fratzscher.

A másik fõ gond az alulfoglalkoztatottság, amelyet jól jelez, hogy a munkamennyiség - a munkával töltött órák száma - nem emelkedett a kétezres évek eleje óta. A "foglalkoztatási csoda" árnyoldala, hogy elsõsorban az alacsony jövedelmet biztosító és a részmunkaidõs állások száma nõtt. Tömegek szeretnének teljes munkaidejû állást vállalni, de nem tudnak elhelyezkedni, mert nincs elég ilyen állás, a hamarosan bevezetendõ minimálbér - óránkénti 8,5 eurós bruttó bér - alatt keresõk száma pedig 4 millióra tehetõ. Ugyancsak a munkaerõpiac ellentmondásos fejlõdését mutatja, hogy a német lakosság jelentõs részének nettó bére és jövedelme csökkent 2000 óta, míg a szegények aránya 10 százalékról 14 százalékra emelkedett - mondta a szakértõ.

A harmadik gazdaságpolitikai gondot az öngondoskodás, elõgondoskodás területén zajló folyamatok jelentik - közölte a DIW elnöke, hangsúlyozva, hogy a megtakarítási ráta ugyan magas Németországban, de az egy fõre jutó vagyon igen szerény méretû, és elmarad egyebek között az Olaszországban és Spanyolországban regisztrált szinttõl.

A gazdaságilag aktív népesség egészét jellemzõ nettó középérték 17 ezer euró, ami messze nem elég az öregkori anyagi biztonsághoz, vagy egy hirtelen keletkezõ válsághelyzet átvészeléséhez - emelte ki Fratzscher, hozzátéve, hogy a jelenség oka az, hogy "a németek rosszul takarékoskodnak", készpénzben vagy bankbetétben tartják a megtakarításaikat, és nemigen vásárolnak ingatlant vagy részvényt, és a biztosítási konstrukciók sem igazán kedveltek.

A negyedik gond ehhez kapcsolódóan a vagyoni egyenlõtlenség, ami az EU valamennyi tagállamát tekintve Németországban a legnagyobb - mutatott rá a DIW elnöke, hangsúlyozva egyebek között azt, hogy a nagyfokú egyenlõtlenség visszafogja a társadalmi mobilitást.

Az ötödik gond szerinte az államháztartásban mutatkozik. Az állami vagyon értéke az utóbbi húsz évben több mint 500 milliárd euróval csökkent, mert "elhasználódott" a közlekedési, oktatási és közigazgatásai infrastruktúra, hiszen a költségvetési egyensúly helyreállítása és az államadósság stabilizálása elsõsorban az állami beruházások elhalasztása révén valósult meg.

Ez azonban súlyos terheket helyez a következõ nemzedékekre - mondta a DIW elnöke, rámutatva, hogy egyedül a közlekedési infrastruktúra állagmegóvásához a jelenleginél 10 milliárd euróval több forrásra van szükség.

A magángazdaságban is fõleg a beruházások hiányoznak - tette hozzá, kiemelve, hogy a német gazdaság kettõs szerkezetû, az egyik oldalon a fõként exportra termelõ vagy a világgazdaságba más módon bekapcsolódó modern cégek állnak, a másik oldalon pedig mindenekelõtt a kevésbé fejlett hazai szolgáltató szektor.

A kitûnõ helyzetrõl és remek kilátásokról szóló ábránd mellett illúzió az is, hogy Németországnak nincs szüksége Európára, és a jövõt az Ázsia, a nagy feltörekvõ gazdaságok és az Egyesült Államok felé fordulás jelenti. A nyitás e régiók felé természetes és ésszerû folyamat, de továbbra is az EU lesz a legfontosabb gazdasági partner - mondta Marcel Fratzscher, kiemelve, hogy a német export 60 százaléka az EU-ba, ezen belül 40 százalék az euróövezetbe irányul, és nem várható az arányok nagyobb mértékû változása más régiók javára. Hozzátette: illúzió az is, hogy a válságért az euró a felelõs, és az EU csak "a németek pénzét akarja", hiszen az euróövezeti válságkezelés valamennyi lényeges lépése a német kormány hozzájárulásával, vagy éppen kezdeményezésére történt meg, és ezek a lépések nem utolsósorban a német befektetõk és adófizetõk érdekeit védik.

Az euró pedig nem kiváltotta, hanem tompította a válságot, a közös pénz nélkül jó néhány ország csõdbe ment volna - jegyezte meg a DIW elnöke.

Marcel Fratzscher hangsúlyozta: a német gazdaság jövõjét a beruházások ösztönzése mellett az euróövezeti integráció elmélyítése és az uniós intézmények megerõsítése biztosíthatja. Így egyebek mellett létre kell hozni az IMF mintájára egy európai valutaalapot, és az euróövezeti országok pénzügypolitikájának összehangolásáért felelõs "euróövezeti pénzügyminiszter" intézményét.
Link