Pragmatikus váltás a magyar külpolitikában
Irta: postaimre - Datum: 2014. October 18. 07:13:16
Az lehetne a paradigma, ha a "magyar", valóban magyar lenne. De érthetõ így is. Cumi van. Nincs külön külgazdaság és külpolitika. A kormányváltás után kialakult rendszerben minden külgazdasági, külpolitikai és kulturális diplomáciához kapcsolódó feladat egy kézben összpontosul. A döntéshozatal szintjén totális az integráció, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország a leghatékonyabban reagáljon az átalakuló világ kihívásaira.
Teljes hir
Az lehetne a paradigma, ha a "magyar", valóban magyar lenne. De érthetõ így is. Cumi van. Nincs külön külgazdaság és külpolitika. A kormányváltás után kialakult rendszerben minden külgazdasági, külpolitikai és kulturális diplomáciához kapcsolódó feladat egy kézben összpontosul. A döntéshozatal szintjén totális az integráció, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország a leghatékonyabban reagáljon az átalakuló világ kihívásaira. Szijjártó Péter, az immár Külgazdasági és Külügyminisztérium vezetõje indokolta így lapunknak nyilatkozva az átalakítás szükségességét. A miniszterrel emellett a megújuló magyar külpolitika irányairól, mozgásterérõl, a klasszikus diplomácia és a külgazdaság kapcsolatáról beszélgettünk.
– Miniszter úr, kicsit hangosra, azt is mondhatnám, viharosra sikerült a belépõje. Mindent tudunk már a 167 milliós házáról, s jóval kevesebbet arról, hol látja Magyarország helyét az átalakuló világban. Ebbõl is látszik, hogy egy miniszternek a házvásárlás idõzítésétõl a magánéletéig mi mindenre kell figyelnie. A feladatra készülve számított a támadásokra?
– Úgy gondoltam, ha valamit törvényes módon teszek, akkor ilyen támadásoknak nem leszek kitéve. Mégiscsak túlzásnak tartom, hogy valakinek a családját ily módon vonják be a politikai harcokba. Ennek ellenére választ adtam minden felvetésre.
– Ha nem is a legfiatalabb külügyminiszter Európában – osztrák kollégájával például nagy öregként beszélgethetett –, meglehetõsen korán ért a csúcsra. Hogy látja, mennyire korfüggõ a diplomáciai pálya? Mennyit számít a tapasztalat?
– Nézze, napra pontosan húszéves voltam, amikor még Gyõrben önkormányzati képviselõnek megválasztottak, így már 16 éve foglalkozom politikával. Úgy gondolom, egy intézmény akkor mûködhet jól, ha ott minden korosztály képviselteti magát. Mondom ezt annak ellenére, hogy az életkor azért nem okvetlenül áll egyenes arányban a tapasztalattal. A különbözõ korú munkatársak azonban más-más szemléletet hoznak a munkába, ezért fontosnak tartom, hogy legyen egy jó elegy.
– Akkor nincs szüksége olyan tanácsadó testületre, „vének tanácsára” sem, mint a Külügyi Társaság, amellyel a kormánykörökben sokszor oly járatosnak mutatkozó baloldali laptársunk riogatta?
– Amikor a miniszterelnök a kormány tagjairól dönt, akkor nem „vének tanácsát”, hanem minisztereket választ.
– Azért sokan szeretnék valamiféle gyámság alá helyezni…
– Nem is csodálom!
– Már Navracsics Tibor miniszteri kinevezését is azzal magyarázták, hogy önnek még bele kell erõsödnie ebbe a posztba. Mondjon már egy ésszerû okot erre a pár hónapos közjátékra!
– Navracsics Tibort a kormány biztosnak jelölte, így az Európai Bizottság tagja lesz, s nem lehet tovább külügyminiszter. Engedjen meg azonban egy kitérõt! Mindenki elõtt világos volt, ha én leszek a külügyminiszter, akkor a minisztériumban óriási átalakulások lesznek. Ezek az átalakítások nem önmagukért valók. Látom, hogy mi zajlik a világban, s ennek tükrében határozott elképzelésem van arról, hogy Magyarországnak milyen lépéseket kell tennie. Úgy gondolom, a minisztérium elõzõ struktúrája nem lett volna alkalmas arra, hogy a legjobb válaszokat adjuk a kihívásokra. Mindenekelõtt azért, mert az egy Külügyminisztérium volt, míg a mostani egy Külgazdasági és Külügyminisztérium.
– Ezt teljes mértékben elfogadom, s a Külügyminisztérium folyosóin sétálva egyértelmû, hogy generációváltás zajlik. Bizonyos vérfrissítés rá is fért a Külügyminisztériumra, azt azonban egyáltalán nem tartom logikusnak, hogy pár hónap alatt két komoly állományfrissítés is végbement. E terület sajátossága ugyanis, hogy nem erõsíti a túl nagy felfordulás, míg a Bem téren az új kormány felállása óta folyamatos népvándorlás zajlik. Miért?
– Ami a generációváltást illeti, azért nem sarkítanám le ennyire a dolgot. Tényleg jön be néhány fiatal vezetõ, de olyan is, aki apám lehetne. A tapasztalat és a fiatalos lendület jó elegyét próbáltam összegyúrni. Ami pedig a változásokat illeti, a struktúrát a hónap végéig a legapróbb részletekig véglegesíteni kell, hiszen folyamatos átalakulás közepette tényleg nem lehet jól teljesíteni. Azt is látni kell, hogy az eddigi munkamegosztás nem volt hatékony. Túlzásnak tartom, hogy a minisztérium durván 900 fõs gárdájának közel fele funkcionális, üzemeltetési területen dolgozik, ezért elengedhetetlen a jelentõs áramvonalasítás.
– Mielõtt áttérnénk a tartalmi változásokra, hadd kérdezzem meg, milyennek látja a magyar külpolitika mozgásterét?
– Úgy gondolom, nem szabad azt a ránk erõltetett nézetet elfogadni, hogy a mi szavunk nem számít. Magyarország szava számít a világban, s különbözõ összefogások részeként képes arra is, hogy befolyásoljon bizonyos folyamatokat. A magyar gazdaság súlya az Európai Unióban a tavaly elért növekedési fordulat után folyamatosan növekszik. De immár nõ a politikai súlyunk is, hiszen össze tudtunk fogni Közép-Európában, s Donald Tusk megválasztásával valósággá vált Orbán Viktornak az a sokat hangoztatott törekvése, miszerint a régiónak helyet kell kapnia az unió legfelsõ vezetésében. Olyan keresztény európai ország vagyunk, amely egyre erõsebb, s ennek megfelelõ külpolitikát kell folytatni.
„Ami most Ukrajna körül zajlik, az nemcsak Magyarország, hanem egész Európa érdekeivel is ellentétes”
„Ami most Ukrajna körül zajlik, az nemcsak Magyarország, hanem egész Európa érdekeivel is ellentétes”
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
– A trend örömteli, a magyar gazdaság abszolút számai azonban aggasztóak, és ez a külpolitikai mozgástér felõl nézve is igazolja a manapság sokat emlegetett gazdaság-központúságot. A világban is efelé tolódott el a hangsúly, a gazdaság mindenhol elõtérbe került, legfeljebb kevesebbet beszélnek róla. Félõ azonban, hogy a fürdõvízzel kiöntjük a gyereket is, amikor a klasszikus diplomáciát ismét felértékelik a világban zajló folyamatok. Nem gondolja?
– A magyar gazdaság sajátosságaiból kiindulva reális célokat kell kitûznünk. Így pontosan tudjuk például, hogy azokon a területeken lehetünk sikeresek, ahol magas a hozzáadott érték, ahol számít a szellemi teljesítmény. A klasszikus diplomáciát és a külgazdasági fókuszt illetõen szeretnék eloszlatni egy félreértést, hiszen nem „vagy”, hanem „és” kapcsolatban gondolkodom. A hibátlanul elvégzett klasszikus diplomáciai tevékenység az alap, amely nélkül elképzelhetetlen a külgazdasági érdekérvényesítés. Innentõl kezdve azonban a diplomácia nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy eredményesek lehessünk gazdasági területen. Ugyanígy vagyok a keleti nyitással, amely nem azt jelenti, hogy innentõl hátat fordítunk a Nyugatnak. Nem vallana hosszú távú gondolkodásra elfordulni az exportpiacaink 80 százalékát adó Európai Uniótól.
– Sokszor hivatkozik a minisztérium átalakítását értelmezve a minden elemében változó világrendre. A súlypontok keletre helyezõdése, az átalakulás közepette megnövekedett bizonytalanság mellett ennek egyik jellemzõje az is, mint azt a keleti szomszédunkban zajló események is mutatják, hogy a geopolitika visszatért, sõt el sem tûnt. Hogy látja, kik a felelõsek a kialakult válságért?
– Nem vindikálnám magamnak a jogot, hogy ezt megválaszoljam, hiszen erre eddig nálam nagyobb koponyák sem voltak képesek. Egy dolgot viszont biztosan tudok, hogy ami most zajlik, az nemcsak Magyarország, hanem egész Európa érdekeivel is ellentétes. Ha ugyanis nem egyesítjük a nyersanyag- és természeti erõforrások terén Oroszországban meglévõ potenciált az európai csúcstechnológiával, akkor versenyképességünk visszaszerzésének legfontosabb forrását veszítjük el. Ez pedig hosszú távon komoly problémát fog jelenteni Európának.
– Ne szépítsük, ami most Ukrajna körül történik, az csak egy harmadik erõnek állhat az érdekében. S ezzel meg is érkeztünk egy kényes ponthoz. Az ukrán válság kapcsán Magyarországon gyakran számon kérik a szolidaritást, s felróják, hogy túl jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal. E tekintetben messze nem vagyunk egyedül Európában, mégis, mintha e kérdésben nagyobb nyomás nehezedne ránk. Miért?
– Magyarország ellen négy éve politikai támadások sora indult, amelynek szerintem egy origóból táplálkozó, de két oka van. Az egyik, hogy a jelenlegi magyar kormány a magyar emberek érdekét tartja szem elõtt, amely sért bizonyos gazdasági érdekeket. Politikai értelemben pedig azt nem nyelik le, hogy kétszer is kétharmados többséget szereztünk. Ráadásul a magyar kormány által képviselt keresztény, patrióta, a nemzeti érdekérvényesítést preferáló politika jelenleg nem tartozik az európai fõsodorhoz. Innen indulnak a támadások, az eredmények azonban minket igazolnak.
– Úgy látom, Magyarország „megbocsáthatatlan bûne” emellett, hogy hiába szavaz együtt a Nyugattal az összes kérdésben, nem áll be az atlanti kórusba. Megengedhetjük-e magunknak, hogy ilyen kiélezett nemzetközi helyzetben ne álljunk be a sorba? Hol vannak, vannak-e adott esetben a nemzeti érdekérvényesítésnek határai?
– Kártékony és durva leegyszerûsítésnek tartom atlantista és más dimenziókba beskatulyázni embereket vagy országokat. Egyértelmû, hogy Magyarország melyik szövetségi rendszerhez tartozik. Az Európai Unió és a NATO tagjai vagyunk, ugyanakkor vannak nemzeti érdekeink, amelyeket érvényesíteni is kell mindaddig, amíg az nem sérti az itt felvállalt értékeket. Az Egyesült Államok az egyik legfontosabb szövetségesünk, olyan ország, amelynek a hangjára érdemes odafigyelni. Ám ha olyat hallunk tõle, ami sérti a magyar embereket, azt szóvá tesszük. Barátok közt ezt természetesnek tartom.
– S akkor hova tegyük az olyan nyilatkozatokat, mint a külügyi bizottság elnökéé, aki hogy úgy mondjam több Amerikát várna el a magyar külpolitikától? Jól látom, e kérdésben a Fideszen belül sem teljes az egység?
– Nem ördögtõl való, ha a külpolitikáról – mint annyi másról az életben – különbözõképpen gondolkozunk. Nem látok ebben semmi problémát, s gyakran konzultálok Németh Zsolttal, mint ahogy Martonyi Jánossal is. Szeretném leszögezni azt is, hogy sikeres kül- és külgazdasági politikát jól mûködõ kétoldalú amerikai kapcsolatok nélkül nem lehet építeni.
– Amikor a világ átalakulásáról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az egyre inkább a kommunikációra alapul, így aztán minden szónak súlya van. Mit mond akkor, amikor mondjuk az elõttünk álló amerikai útján a magyar illiberális államról érdeklõdnek?
– Ha ez felvetõdik, azt tudom mondani, hogy Magyarország és a közép-európai országok azért tudnak sikeresek lenni, mert meg tudták tenni azokat a strukturális változásokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a kétségtelenül gyorsan változó világban. Felépítették a munkaalapú társadalmakat, ahol a munkával szerzett érdem az elõrejutás alapja. Emellett persze figyelembe kell venni azt is, hogy Európában és Amerikában más a szóhasználat. Mi itt a keresztény gyökerekre építünk, ennek megfelelõen kereszténydemokráciáról beszélünk.
– Hadd vessek fel még egy félreértést. Sokan vonják kétségbe Magyarország európai elkötelezettségét. Ez nem így van, de az itthoni, képletesen szólva az esõért folyamatosan Brüsszelt felelõssé tevõ, míg a napsütést kizárólag saját sikerünkként felmutató retorikát figyelve azért tényleg felvetõdhetnek egyesekben kételyek. Nem gondolja?
– Mi már annyit magyaráztuk, hogy mit miért teszünk! Vannak, akik ezt értik és becsülik. Vannak, akik nem értik vagy nem értenek vele egyet, amit szakmai vitákon el is mondanak, s ezzel nincs is semmi baj. De vannak, akik pontosan tudják, mirõl van szó, a mondanivalónkat azonban szándékosan félreértelmezik és hazug kontextusba helyezik. Jól láthattuk ezt többször is az Európai Parlamentben, ahol a magyar miniszterelnök személyesen védte meg Magyarországot.
– A formálódó magyar külpolitikát leginkább talán a pragmatikus jelzõvel illethetjük. Jól mutatja ezt elsõ külföldi, Szlovákiába vezetõ útja is. Ki gondolta volna ezt még akár pár éve is?! Ez azt jelenti, hogy a jövõben a szomszédságpolitikát nem a „székely zászlós” megközelítés határozza majd meg, hanem a Közép-Európa erõsítését követõ érdekek?
– Nem gondolnám ennyire túl a dolgot. Minden relációban a magyar érdeket kell szolgálni, ez pedig adott esetben az, hogy stabil, kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolatunk legyen Szlovákiával. Egyrészt ez a közép-európai együttmûködés leginkább unikális láncszeme, amely nélkül a régió nem tud hatékonyan fellépni. Másrészt vannak a két ország között nagyon forró témák – elsõsorban az ott élõ magyar közösség ügyében –, amelyeket szeretnénk minél elõbb megoldani. Ehhez azonban olyan közös sikertörténeteket kell felépíteni, amelyek megágyaznak ennek.
– Tetszik ez a megközelítés, ám ezzel messze nem mindenki fog egyetérteni…
– Lehet, s ez a természetes, ám adott esetben a céllal azok is egyetérthetnek, akik másként közelítenének a kérdéshez.
– A beszélgetésben felvázolt koordináta-rendszerben kell mûködniük a nagyköveteknek is, akiknek, mint a kormányfõ fogalmazott, józan ésszel és bátorsággal kell képviselniük az országot. Hogy jobban értsük, segítsen annak megítélésében, hogy biztosi meghallgatásán az elmúlt négy évtõl elhatárolódó Navracsics Tibor józan taktikus volt, vagy bátor?
– Navracsics Tibor jelölésével a kormány a lehetõ legjobb döntést hozta meg, s büszkék leszünk rá akkor is, ha tudjuk, hogy nem szigorú értelemben vett magyar, hanem európai biztosként fog dolgozni. Szakmailag most sem tudták megfogni, csak hajuknál fogva elõrángatott politikai ügyekkel. S hogy mit miért mondott, arról õt lenne érdemes megkérdezni, sokáig együtt dolgozva vele azonban egyértelmûen korrekt, lojális embernek ismertem meg.
Link