Nincs menekvés!
Irta: postaimre - Datum: 2015. January 08. 10:46:41
Ó mennyi vár alatt vártak már hadat
míg városok múltak el feledve sok
keservvel tele zord idõt lengetve
felette gyászos lobogóit hit és akarat.
Teljes hir
Ó mennyi vár alatt vártak már hadat
míg városok múltak el feledve sok
keservvel tele zord idõt lengetve
felette gyászos lobogóit hit és akarat.
Ó mennyi vér csorgott erekben egykor
patakokba gyûlve míg emberek hevülve
néztek farkasokkal szemet szemért
ki most fogkövet véset s koronát remél.
Hol vagy hát Hektor?
Dicsõséget már senki nem remél.
Értelemmel mértékkel mértem könnyedén
arcokból törött tükrök köröttem
könnyekbõl rítt szemet szerettem
sóhajok vásznába kötve a mélybe lökve.
Suhanó árnyként követ minden kétely
mely vehetetlen vágyként feszíti elmém
roskatag zsindelyes viskónak állít be
palotát hurcol csigaház helyett a métely.
Gyalázva válsz egyre jobbá a jobbágyok
közt nem bocsát meg magadnak sem úr
sem szolgája nem lehetsz ha nem leszel
szabad szerelemmé nem teszed magad!
Vissza-vissza tér egy meg nem álmodott
élet gépekbe oltott harangzúgás tornya
ormos sziklán kopár csend nem változott
sután múlik a lárma és létre jó a rend.
Iszony?
Ó mit ér csupasz szív ha benne izom
mint a húr mi elpattanni készülve még
felsikolt halkan nem zavarva kéretlen
fület vidáman dalolja: A véretekbõl iszom!