Öngyilkos lett a párizsi merényletsorozat egyik nyomozója
Irta: vesterhagen - Datum: 2015. January 13. 07:02:09
VAJON MIBE NYÚLT BELE?
Teljes hir
Helric Fredou múlt hét csütörtök hajnalban vetett véget életének szolgálati fegyverével, miután beszélt a feltételezett elkövetõ családjával. A jelentését már nem tudta leadni.
A Charlie Hebdo elleni merénylet a sajtószabadság 9/11-e – olvashatjuk a nyugati médiában. Hogy az ocsmány hecclapnak bármi köze lenne a szólásszabadsághoz, azzal azért vitatkoznánk, mindenesetre ahogy a terrortámadás körüli kérdõjelek napról napra szaporodnak, a 2001. szeptember 11-i hasonlat tényleg egyre helytállóbb lesz. Igaz, egy teljesen más szempontból.
Magára valamit adó sajtótermék – lett légyen az újság, hírportál, vagy blog – csínján bánik a meg nem erõsített hírekkel, híresztelésekkel, fõleg, ha azokból egy izmos összeesküvés-elmélet kezd összeállni. Ezt szem elõtt tartva – bár a gyilkosságok körül eddig is számos gyanús körülmény, furcsaság látott napvilágot – nem írtunk a „vérprofi elkövetõk” kocsiban felejtett személyi igazolványáról, Cehrif Kouachiról, akit a rendõrség állítólag 2005 óta terrorizmusgyanú miatt szoros megfigyelés alatt tartott, és azt a magas labdát sem csaptuk le, amikor Benjamin Netanjahu a Moszad francia földön való bevetésére tett nagylelkû ajánlatot.
Amikor belefutottunk a hírbe, hogy a Cherlie Hebdo elleni gyilkosságokat vizsgáló egyik nyomozó szolgálati fegyverével véget vetett életének, mielõtt leadhatta volna jelentését, elõször hoaxot sejtettünk, mondván ilyen nincs és kész. Gyanúnk erõsödött, amikor a halott rendõr, Helric Fredou nevét beütöttük a Google-be, és 94 ezer találat jött ki, de ezek között egyetlen valamennyire ismert, mainstreamnek mondott sajtótermék sem volt. Logikusnak tûnt, hogy egy kitalált történetrõl van szó, amely pillanatok alatt szétspriccelt a konteókra éhes világhálón. Mert az ugye kizárt, hogy a fõsodratú média, amely napok óta ontja magából a párizsi híreket, egy ekkora sztorival nem foglalkozik, nem jár utána, nem szólaltat meg illetékeseket, nem tesz fel kérdéseket. Ez már maga lenne AZ ÖSSZEESKÜVÉS.
Megnéztük a magyar oldalakat, és az egyetlen forrás, amit találtunk, az Index percrõl percre beszámolója, ott is mindössze egy hárommondatos hírként eldugva a 20Minutes.fr és a Le Populaire de Centre-rem hivatkozva. Nulla részlet, nulla utánajárás.
Elkezdtünk hát keresgélni a francia sajtóban, mire eljutottunk a francia televízió 3-as csatornájának, a France 3-nak a honlapjára, ahol egy rövid, 300 szavas beszámoló olvasható a történtekrõl. Az öngyilkosságról a Franciaország nyugati tartományainak helyi híreit összegyûjtõ Ouest France, valamint több kisebb olvasottságú portál is hírt adott. Ismertebb lapok közül senki, legalábbis a Google szerint. A négynapos infót az általános agyonhallgatás kíséri a francia és a világsajtóban. A France 3 kapcsolódó videóját eddig 800 ember látta:
A francia tévé beszámolójában az alábbi állítások szerepelnek:
Helric Fredou 45 éves volt, a limoges-i Regionális Bûnügyi Rendõrség (SRPJ) igazgatóhelyettese, aki épp a Charlie Hebdo szerkesztõségében elkövetett merénylet ügyében nyomozott, amikor csütörtök hajnalban szolgálati fegyverével fejbe lõtte magát. A halálhírt felettesei megerõsítették.
Nõtlen volt, családot nem hagyott hátra. 2013 novemberében egyik rendõrtársa öngyilkosságot követett el, a holttestét õ fedezte fel. Fredou régóta depressziós/burnout volt.
Halála elõtt nem sokkal beszélt az egyik feltételezett terrorista családjával, jelentését nem fejezte be.
Ezek tehát a France 3 értesülései. A kétkedésre nem is annyira a rendõr halála ad okot, hiszen elképzelhetõ, hogy valóban depresszió állt a háttérben, ahogy azt a televíziós híradás sugallja. Egy konteó attól, mert logikus, még nem biztos, hogy igaz is. Lehet, hogy Helric Fredou egyszerûen összeroppant a nagy nyomás alatt. Lehet pusztán véletlen egybeesés is, amit viszont nehéz elképzelni, hogy ez az eset nem érte el a sajtó ingerküszöbét, és egyik lap sem tesz fel további kérdéseket, a szõnyeg alá söpörve az egész ügyet.
Hogy valójában mi és hogyan történt, talán soha nem tudjuk meg, és évekig okoskodhatunk, hogy kinek állt érdekében, ki profitál tíz újságíró és két rendõr lemészárlásából. Vannak helyzetek, amikor az alternatív magyaráztok utáni vágy nem csak jogos, de az egyetlen felelõs újságírói és olvasói magatartás. Miközben az iszlámról és a vallási szélsõségekrõl vitázunk, jó ezt is észben tartanunk.